Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-53
53. cvräzrígos ül«< hogy a házi ipartatanítóképezdébenistanítják, itt azonban a tanítóképezdei igazgató kénytelen bevallani, hogy a tanítóképezdei hallgatók vagy tanítókká leszaek és a tanítás helyett kosarat fognak fonni, vagy kosárfonókká lesznek és ekkor nem fognak tudni tanítani, a legtöbb esetben pedig sem kosarat fonni, sem gyermeket növelni nem lesznek képesek. (Ugy van! a szélső haloldalon. Derültség.) Ha, t. ház, tekintetbe vesszük azt az eljárást, a mely minálunk a tanárok és tanítók nevelésével és qualifikátiója körül követtetik. egy olyan kép előtt állunk, hogy nekem előbb nagyon is számot kellett vetnem lelkiismeretemmel, hogy itt egyáltalában felszólaljak és a leplet lerántsam. (Halljuk!) Nagyon meg kellett fontolnom t. ház, hogy oly helyen szólalok fel, melyre nemcsak az ország figyelme, hanem ellenségeinek figyelme is irányozva van, hogy olyanokat leplezzek le, a mik az országra árnyékot vetnek, mert nagyon jól tudom, hogy az ellenségek nagyon jói fel fogják tudni használni ezen dolgokat. (Halljuk!) Azonban t. ház, én megmondottam, hogy mily nagy faktort, nevezetes faktort ismerek én a nevelés ügyében s mily súlyt fektetek én arra, hogy itt nem a naprólnapra való megélés és tengődés, hanem a valódi nevelés forog szóban, mert a milyen ezen nevelés, olyan lesz az ország jövője. És számot vetve magammal, eltökéltem, hogy én ezen leplet csakugyan lerántom. (Halljuk!) Méltóztassék a t. minister urnak bizalmasan előszólítani a tanárokat, Jvizsgáló testület tagjait, az előkelő szakférfiakat. Méltóztassék lelkiismeretökre apellálni és méltóztassék tőlök megtudni, hogy vajjou a tanárképesítés rendben foiyik-e, igen vagy nem ? Én szentül meg vagyok győződve arról, hogy ha ezek a férfiak, a kik ma részben terrorísáiva vannak az által, hogy jól tudják, hogy a ki az államnak nem kedves, azt nem csapja el ugyan az állam, de megkeseríti az állását — hogy ha, mondom, ezen férfiak biztosittatnak a minister ur által az iránt, hogy valósággal jói fognak tenni ezen a íéren, csak mondják meg az igazat: meg fogják mondani, hogy bizony az rósz, mikor itt meg van engedve, hogy egy aránylag igen rövid cursus után az illető tanárjelöltek harmadszor állhatnak egy bizottság elé, hogy kétszer megbukván, még harmadszor is tehetnek pótvizsgát. Már kérem, méltóztassék a külföldet figyelemmel kísérni, hol a népnevelés legjobban van szervezve, hol a középtanodai oktatás a legkitűnőbb, vájjon van-e eset rá, hogy a kétszer bukott még egyszer vizsga alá bocsáttassék és tanárnak képesittessék ? Bocsánatot kérek, a tanárjelölt fogalmát ma Magyarországon én nem is tudom meghatározni. Ez a társadalomban proletár. Mert hát a f:í)in:'!r 11. 1882. ggg t. minister ur méltóztatott az ő működési pályáján a középtanodai tanároknak egy egész felesleges seregát nevelni a helyett, hogy tette volna azt, hogy az iskolák meglevő számához viszonyítva a képesítéseket, csak annyit nevelt volna, a mennyinek kenyeret is tud nyújtani. Megtörténik , hogy 60—70 képesített helyett csak 10—12 alkalmaztatik évenkint és a többi kibocsátíatik a társadalomba szerteszét. És még panaszkodnak önök a szellem megromlásán, beszélnek arról, hogy itt szellemi proletariátus keletkezik. Hiszen Önök gyártják, tehát mit panaszkodnak? Ezek az emberek életök egyrészét tanulmányokra szentelik azon hiszemben, hogy megszerzik a képességet és a módot kenyérkeresetre és most bolyonganak a bizonytalanságban. Hivatkozom a képviselő urakra, hány tanárjelölt jelenik meg az éven át ini;;degyiküoknél, egy kis protectióért könyörögve. Mert hisz protectíó nélkül már most Magyarországon semmihez sem lehet jutni. {Ügy van! a szélső" baloldalon.) Ez itt tehát valóságos proletár-nevelés. És a vizsgáló bizottságok, ha őszintén akarnának beszélni — vannak ort önérzetes emberek és olyanok, a kik jól tudják, hogy a tisztelt jelölt urakat heteken keresztül az előadásokon látni sem lehetett és egymás közt szereztek maguknak bizonyos könyvecskét, melyet egymás közt terjesztenek, a melyben világosan ki van mutatva, hogy melyik vizsgáló-bizottsági tagnak mi a vesszőparipája, mert jól tudják előre, ki miből szokott kérdezni és erre elkészülve, megkapják a tanári képesítést, a diplomát és megkapják ezt aránylag ifjú korban, feltétetnek a középtanodai kathedrákra! Méltóztatott-e a minister ur megfontolni, mit tesz az, egy minden éíettapasztalást nélkülöző, csupán egyszerűen megvizsgazott ifjú kezébe letenni a középtanodai ifjnság jövőjét? Ezt a t, minister ur leszólhatja, veheti könnyen, de a ki a magyar társadalmat ma ismeri, a ki hallja a, kiváltkép a túlsó oldalról felhangzó amaz aggodalmakat és vádakat, hogy itt a közerkölcsiség mily romlásnak indul, hogy itt a materiálisam?* mily óriási módou hódít és visszamegy a forrásokra, az meg fogja azt találni a nevelés rosszaságában ; én inkább ebben keresem azt, mint a perek szaporodásában! Hiszen t. ház, van ezen kivül még egy, ennél is borzasztóbb kép. Mert hát qualifikálj tatnak a tanárok. Megengedem, hogy vaunak ! köztük jobbak is, magam is tudom tapasztalatból, hogy vannak közöttük igen kitűnők, a legszorgalmasabbak. Ezek alkalmaztatnak az állami j tanodáknál, kibocsáttatnak tehát az életbe. Oda j kerülnek egy vidéki város kathedrájára és követI kezik az, hogy az állami tanoda a felszerelés
