Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-37
37. országos illés január 14. 1882 3H sát ajánlani, hanem érvekkel is bizonyítani, hogy az a jelen körülményeknek és a helyzetnek megfelelt és hogy ezekből kifolyólag helyes. [Helyeslés jobb/elöl.) A t. képviselő ur, ki ezen határozati javaslatot benyújtotta, hivatkozott arra, hogy ő tisztán és szárazon számokat fog idézni a nélkül, hogy azok mesterséges csoportosításához kívánna fogni.* A számok t. ház, önmaguk holt betűk, ha azokból bármit következtetni akarunk, azokat bizonyos csoportokba kell összeszedni. így volt kénytelen tenni a t. képviselő ur és igy leszek kénytelen eljárni én is. Igyekezni fogok én is nem mesterséges, de természetes összeállítását terjeszteni elő a számoknak. Hogy a számok, mely összeesoportosítása helyesebb, melyik felel meg inkább a valóságnak, annak birája minden egyes képviselő ur felfogása és bírája a t. ház, a mely ebben Ítélni fog. Mielőtt a t. képviselő ur által előterjesztett számok taglalásába és bírálatába bocsátkoznám, szükséges reflectálnom amaz irányzatra, mely a t. képviselő ur beszédén egészen végig átvonul. (Halljuk!) A t. képviselő ur, miként azt előtte más alkalmakkal mások is tették, igyekezett határvonalat, megkülönböztető vonalat hixzai a t. ministerelnök ur közt és köztem, (Halljuk! Halljuk!) bizonyos dolgokra nézve a felelősséget a t. ministerelnök úrra igyekezett hárítani, a bűnök egész lajstromát állította össze és hozta fel a ministerelnök ur ellen és azokban engem nem részesített. (Halljuk! Halljuk!) Volt alkalmam, t. ház, e pontra nézve már más alkalommal is nyilatkozni; nehogy azonban hallgatásom most bármi félreértésre adjon osot, kénytelen, vagyok azzal most is foglalkozni. (Halljuk!) kz kétséget nem szenved, hogy o!y tényékért, a melyek akkor történtek, midőn én a kormánynak nem voltam tagja, még ha akarnám is, értök a felelősséget magamra nem vállalhatnám. , Ámde ebből nem következik, hogy azokért is\ a maga mérvében a felelősséget magamra ne vállalhassam és azokat ne helyeselhessem. (Tetszései jobboldalon.) A képviselő ur, midőn a t. minister elnök ur bünlajstromát előadta, azt mondta: legnagyobb mulasztása volt, hogy mikor a keleti kérdés megoldásánál nehézségek, bonyodalmak állottak be, helyét el nem hagyta. Ezt — ismétlem — Somssich Pál t. képviselő ur, a ministerelnök ur mulasztásának nevezi. Én ezt nemcsak mulasztásnak nem, hanem hazafias cselekedetnek mondom. (Élénk helyeslés jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Megvagyok róla győződve nemcsak ma, hanem megvoltam KÉPVH, NAPLÓ 1881--84. 1. KÖTET. róla győződve akkor is, hogy ha annak ellenkezőjét cselekszi, ez sokkal kevesebb önfeláldozással járt volna, mint tenni azt, a mit a t. ministerelnök ur cselekedett; (Igaz! ügy van! a jobboldalról) és habár én az akkori tettekért a felelősségnek egész mérvében nem osztozhatom, mert a kabinetnek tagja nem voltam, de az által, hogy amaz események után és következtében beléptem a kabinetbe, már akkor is jeléi adtam annak, hogy eljárását helyeslem és hogy érte a felelősségben a magamra eső részre nézve osztozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Szintúgy mindazokra nézve, a mik azóta történtek, kénytelen vagyok konstatálni, hogy ellentét vagy különállás köztem és a t. ministerelnök ur közt nem létezik s nem konstatálható; és mindaddig, mig a kabinet tagja vagyok, úgy a múltra, mim a jelenre nézve a teljes solidaritást elvállalom. (Élénk helyeslés jobbfeläl.) Áttérve most a t. képviselő ur által előterjesztett számadatokra, a képviselő ur arra helyezte a fősúlyt, hogy összehasonlította az 1882. költségelőirányzatot az 1875. év eredményével. Én ezen összehasonlítást annak minden következményével elfogadom és igyekezni fogok az összehasonlítást nyomról nyomra azon módon tenni meg, mint ezt a t. képviselő ur tette. így nevezetesen a képviselő urnák első összehasonlítása az, hog} r 1875-ben a közösügyi költségekből ránk eső quóta 30 millió forintot tett, 1882-ben pedig 37 millió 600,000 frtra emelkedett, tehát 7 esztendő alatt a közösügyi költségek 7 millió 600,000 írttal növekedtek. Ebből, így előadva, nem lehetne mást következtetni, mint azt, hogy közösügyi kiadásaink ezen 7 esztendő alatt 7 millióval és 600,000 írttal növekedtek s minthogy a t. képviselő ur nem szólt a boszniai occupátió költségeiről, melyek a költségvetésben külön fordulnak elő, ezt a két milliót hozzáadva, 9 millió 600,000 frt volna az, a mivel ma többet fizetnénk, mint a mennyit fizettünk 1875-ben. Nekem, t. ház, több alkalmam volt kijelenteni azt, hogy hibás eljárásnak tartom, hogy a vámreatitutió, a mi elszámolási rendszerünk szerint a közösügyi kiadásokkal összeíoglalíatik; mert nézetem szerint a vámrestitutiók, a melyek fizettetnek a szesz, czukor és sör után, sem a vámbevételekkel, sem a közösügyi kiadásokkal összefüggésben nincsenek, hanem az azután fizetendő összegek levonandók a szeszadóból, a czukoradóból és a seradóból. Az, hogy az elszámolás, melynek semmi indoka sincs, hogy igy történjék, ekként vezettetik, gyakran félreértésekre ad okot arra nézve, hogy közösügyi kiadásaink ilyen vagy olyan mérvben emelkednek, vagy hogy a vámtételek ennyire visszamaradnak. Ezen kiadások a közösügyi kiadä5
