Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

Ő2 országos Rlés február 10 1882 355 a tagadhatlanul létező bajokért hibáztatni nem lehet. T. ház, az nagyon természetes: ők eljutnak az igazság felismeréséig, de pártállásuk feszé­lyezi őket abban, hogy az igazság felismerése után a helyes következtetéseket levonni akarhas­sák, merhessék. Engem azonban a pártállás nemcsak nem feszélyez, hanem ellenzéki állás­pontom az elfogulatlan birálatot kötelességemmé teszi és én ezt mindenkor s különösen az igaz­ságügyminisíer úrral szemben és annak politiká­jával szemben szívesen fogom teljesíteni. (Helyeslés a szélső baljelől.) Ezek után t. ház, méltóztassék megengedni, hogy a szónokok sorrendje szerint azoknak meg­jegyzéseire röviden reflektáljak. (Bálijuk! Hall­juk ! szélső balfelöl.) Csiky Kálmán t. képviselő ur pazarul szórta rám bókjait: köszönettel tartozom érte igen t. képviselő ur: nem is maradok adósa. Az én meggyőződésem is, t. képviselő ur, az, hogy azon idők már lejártak, hogy a hazaszeretetet akár­melyik párt is monopolizálhatná; az én nézetem is az, hogy azon hang, melyen a í. képviselő ur uyilatkozotb a meggyőződés hangja és helyes forrásból merül és csak szerencsének fogom tar­tani mindannyiszor, midőn ezen hanggal azon padokról máskor is találkozom. Ezen átalános megjegyzésein után az igen t. képviselő urnak két megjegyzésére lesz észre­vételem. (Halljuk!) Az egyik az, hogy az igen t. képviselő ur beszédének során óva inti a nemzetet s azt mondja: „őszintén kimondom. hogy a gyógyszer, melyet társadalmi bajaink várnak, okvetlenül az áOiberalismustól való tar­tózkodásban, a rohamos haladástól való óvakodás­ban rejlik". Ebben is igazat adok igen t, képviselő társamnak, mert nem tehetek másként. Azon kor­ban, midőn a társadalmi eszmék regeneratiója­ként azon párt, azon többség viszi a liberális irány zászlóját, a mely jelenleg, azon korban Magyarországon másról, mint álliberalismusról szólani nem lehet. (Zajos helyeslés a szélső bal­oldalon.) De a mélyen tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy ő talán kétségbe is vonhatná azon példát, a melyet a szentszéki bíráskodásra vonat­kozólag elmondottam. No hát t. képviselőtársam., én azt a példát egy nagyon hitelt érdemlő forrás­ból merítettem, mert én azt egy szavahihető kor­mánypárti képviselő úrtól hallottam, a ki maga kért fel rá, hogy azt, a mit ő el nem mondhat, mondjam én eh Talán elég lett volna igent, ház, ha én „fides penes auctorem" mondtam volna el ezen példát; de én tudtam, hogy a hol az igen t. igazságügyministerrel állok szemben, otí az autop siának nagy, igen nagy szüksége van. Elmentem tehát a bíróságokhoz, kikerestem az aktát, föl­kerestem a feleket, értekeztem velők; és ha igén t. képviselőtársamnak még ezek után is kételyei volnának, minthogy a nevek iránt tisztelettel tar­tozom, csak magával privative szívesen közlöm azo­kat. (Helyeslés a szélső balon.) Ezek után áttérek Kőrössy Sándor képviselő­társamnak beszédére. Mélyen t. képviselőtársam azzsl kezdte politikai pályafutását, hogy azon állítást talajdoiiította nekem, miszerint nekünk niaes egyetlenegy törvényünk sem, mely euró­pai színvonalon állana s hogy ezt be is bizo­nyítsa, hivatkozott arra, hogy ő ezt az „Egyet­értésből", a mi politikai bibliánkból olvasta. Hát . én igen t. képviselőtársamnak kérkedési viszketeg nélkii!, habár magam is fiatal képviselő vagyok, de nálánál e tekintetben mégis öregebb, egy jó tanácsosai szolgálok, hogy t. i. máskor, ha kép­viselőtársának beszédére hivatkozik, ne az „Egyetértésből", hanem az „Országgyűlési Tudósí­tóból" tessék citálni. Ha ő ezt teszi, meggyőződött volna arról, hogy én nem azt állítottam, a mit ő nekem tulajdonított, hogy én törvénykezésünk iránt sokkal igazságosabb vobam és ugy nyilat­koztam, hogy a legutóbbi időben alkotott tör­vényeink közt nem egy van, mely európai szín­vonalon áll és a mely meg is termendi üdvös gyümölcseit, mint például a kereskedelmi tör­vény, a váltótörvény, nagyobb hibái daczára a büntető törvénykönyv, sőt átalában a végrehaj­tási eljárásról szóló törvénykönyv is. A büntető törvénykönyvre vonatkozólag, mire nézve az el­lenkező jogtudósok nézeteit leszek bátor fel­olvasni, többek közt azt mondtam : hogy annak megalkotója nem maradt a jó szándéknál, mely őt kétségkívül vezérelte, hanem alkotott olyan törvénykönyvet, a mely a büntetőjogi kritika szempontjából is törvénytárunknak egyik mara­dandó becsű kincsét fogja képezni. Ez volt né­zetem t. ház, s ez nem jogosította fel t. kép­viselőtársamat arra, hogy ezzel homlokegyenest ellenkező valótlan állítást tulajdonítson nekem, Igen t. képviselőtársam Kőrössy Sándor ur azt mondja, igaz ugyan, hogy ez a mi igazság­szolgáltatásunk rósz is, meg drága is; de hát a mi nincs a törvényben, a mit nem kapnak meg a bírák, majd kipótolja hazaszeretetük. No mé­lyen t. ház, én ugyan nagyrabecsülöm a haza­szeretetet, de azt hiszem, ha az igazságszolgál­tatásnak ebből kell táplálkoznia, az bizony na­gyon sovány kenyér lesz. De áttérek most, mélyen t. h képviselő urnak azon nézetére s illetőleg abbeli fájdal­mára, hogy ő nekem szememre hányja, hogy én a büntető törvénykönyvet igen erős kritika alá vettem. Méltóztassék nekem megengedni az igen t. képviselőház, hogy én az ezen büntető tör­vénykönyvre vonatkozó kritikák közül egy ki­váló jogtudósnak, egy nagy tekintélynek köz­i kézen forgó munkájából egynéhány idézettel 45*

Next

/
Thumbnails
Contents