Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-52
Ő2 országos Rlés február 10 1882 355 a tagadhatlanul létező bajokért hibáztatni nem lehet. T. ház, az nagyon természetes: ők eljutnak az igazság felismeréséig, de pártállásuk feszélyezi őket abban, hogy az igazság felismerése után a helyes következtetéseket levonni akarhassák, merhessék. Engem azonban a pártállás nemcsak nem feszélyez, hanem ellenzéki álláspontom az elfogulatlan birálatot kötelességemmé teszi és én ezt mindenkor s különösen az igazságügyminisíer úrral szemben és annak politikájával szemben szívesen fogom teljesíteni. (Helyeslés a szélső baljelől.) Ezek után t. ház, méltóztassék megengedni, hogy a szónokok sorrendje szerint azoknak megjegyzéseire röviden reflektáljak. (Bálijuk! Halljuk ! szélső balfelöl.) Csiky Kálmán t. képviselő ur pazarul szórta rám bókjait: köszönettel tartozom érte igen t. képviselő ur: nem is maradok adósa. Az én meggyőződésem is, t. képviselő ur, az, hogy azon idők már lejártak, hogy a hazaszeretetet akármelyik párt is monopolizálhatná; az én nézetem is az, hogy azon hang, melyen a í. képviselő ur uyilatkozotb a meggyőződés hangja és helyes forrásból merül és csak szerencsének fogom tartani mindannyiszor, midőn ezen hanggal azon padokról máskor is találkozom. Ezen átalános megjegyzésein után az igen t. képviselő urnak két megjegyzésére lesz észrevételem. (Halljuk!) Az egyik az, hogy az igen t. képviselő ur beszédének során óva inti a nemzetet s azt mondja: „őszintén kimondom. hogy a gyógyszer, melyet társadalmi bajaink várnak, okvetlenül az áOiberalismustól való tartózkodásban, a rohamos haladástól való óvakodásban rejlik". Ebben is igazat adok igen t, képviselő társamnak, mert nem tehetek másként. Azon korban, midőn a társadalmi eszmék regeneratiójaként azon párt, azon többség viszi a liberális irány zászlóját, a mely jelenleg, azon korban Magyarországon másról, mint álliberalismusról szólani nem lehet. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De a mélyen tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy ő talán kétségbe is vonhatná azon példát, a melyet a szentszéki bíráskodásra vonatkozólag elmondottam. No hát t. képviselőtársam., én azt a példát egy nagyon hitelt érdemlő forrásból merítettem, mert én azt egy szavahihető kormánypárti képviselő úrtól hallottam, a ki maga kért fel rá, hogy azt, a mit ő el nem mondhat, mondjam én eh Talán elég lett volna igent, ház, ha én „fides penes auctorem" mondtam volna el ezen példát; de én tudtam, hogy a hol az igen t. igazságügyministerrel állok szemben, otí az autop siának nagy, igen nagy szüksége van. Elmentem tehát a bíróságokhoz, kikerestem az aktát, fölkerestem a feleket, értekeztem velők; és ha igén t. képviselőtársamnak még ezek után is kételyei volnának, minthogy a nevek iránt tisztelettel tartozom, csak magával privative szívesen közlöm azokat. (Helyeslés a szélső balon.) Ezek után áttérek Kőrössy Sándor képviselőtársamnak beszédére. Mélyen t. képviselőtársam azzsl kezdte politikai pályafutását, hogy azon állítást talajdoiiította nekem, miszerint nekünk niaes egyetlenegy törvényünk sem, mely európai színvonalon állana s hogy ezt be is bizonyítsa, hivatkozott arra, hogy ő ezt az „Egyetértésből", a mi politikai bibliánkból olvasta. Hát . én igen t. képviselőtársamnak kérkedési viszketeg nélkii!, habár magam is fiatal képviselő vagyok, de nálánál e tekintetben mégis öregebb, egy jó tanácsosai szolgálok, hogy t. i. máskor, ha képviselőtársának beszédére hivatkozik, ne az „Egyetértésből", hanem az „Országgyűlési Tudósítóból" tessék citálni. Ha ő ezt teszi, meggyőződött volna arról, hogy én nem azt állítottam, a mit ő nekem tulajdonított, hogy én törvénykezésünk iránt sokkal igazságosabb vobam és ugy nyilatkoztam, hogy a legutóbbi időben alkotott törvényeink közt nem egy van, mely európai színvonalon áll és a mely meg is termendi üdvös gyümölcseit, mint például a kereskedelmi törvény, a váltótörvény, nagyobb hibái daczára a büntető törvénykönyv, sőt átalában a végrehajtási eljárásról szóló törvénykönyv is. A büntető törvénykönyvre vonatkozólag, mire nézve az ellenkező jogtudósok nézeteit leszek bátor felolvasni, többek közt azt mondtam : hogy annak megalkotója nem maradt a jó szándéknál, mely őt kétségkívül vezérelte, hanem alkotott olyan törvénykönyvet, a mely a büntetőjogi kritika szempontjából is törvénytárunknak egyik maradandó becsű kincsét fogja képezni. Ez volt nézetem t. ház, s ez nem jogosította fel t. képviselőtársamat arra, hogy ezzel homlokegyenest ellenkező valótlan állítást tulajdonítson nekem, Igen t. képviselőtársam Kőrössy Sándor ur azt mondja, igaz ugyan, hogy ez a mi igazságszolgáltatásunk rósz is, meg drága is; de hát a mi nincs a törvényben, a mit nem kapnak meg a bírák, majd kipótolja hazaszeretetük. No mélyen t. ház, én ugyan nagyrabecsülöm a hazaszeretetet, de azt hiszem, ha az igazságszolgáltatásnak ebből kell táplálkoznia, az bizony nagyon sovány kenyér lesz. De áttérek most, mélyen t. h képviselő urnak azon nézetére s illetőleg abbeli fájdalmára, hogy ő nekem szememre hányja, hogy én a büntető törvénykönyvet igen erős kritika alá vettem. Méltóztassék nekem megengedni az igen t. képviselőház, hogy én az ezen büntető törvénykönyvre vonatkozó kritikák közül egy kiváló jogtudósnak, egy nagy tekintélynek közi kézen forgó munkájából egynéhány idézettel 45*
