Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-52
356 52 országos ülés február 10 1882. szolgáljak, (Halljuk!) Azt mondja: „A mily örvendetes haladást jeles a törvényj'avaslat" — akkorról van szó. mikor még csak javaslat volt — „a magán bííntettekrőli rendelkezéseivel, szemben az 1843-iki bűntető törvényjavaslatunkkal: ép oly gyarló hátralépést tanusit mind a jelen, mind az állam elleni bűutettekről szóló fejezetekben, államjog! tekintetben. Köz- vagyis államjogi tekintetben hazánkból a javaslat oly államszörnyet alkotott, hogy a leghidegebb vérreii kutatás mellett a gondolkodó ember azt önálló államul felismerni nem képes " Továbbá azt mondja: „Azon idő előtt, midőn Magyarország az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt közjogi törvény áldásait nem élvezte; midőn még a „megkaptunk mindent" üres frázisa a magyar országgyűlésen el nem hangzott: Magyarországnak is két területe volt, t. i. a bel- és külterület. Az ezen időben készült 1843-iki büntető javaslatunk még csak két területen elkövetett törvényszegéseket, t. i. belföldi, vagy külföldi területen elkövetett bűntetteket ismert. Azon időben, midőn hazánknak oly nagyszámú bölcsei nem voltak, mint most, vagyis az 1868 : XXX. t. ez. meghozatala előtt, az 1843-iki javaslatunk a büntető törvénykönyv alá tartozó személyekről igy rendelkezett a 2-ik §-ban: „Ezen büntető törvénykönyv szabályai alá tartoznak Magyarországnak s ahhoz kapcsolt részeknek minden lakosai s igy a határőrség is. Hasonlítsuk össze a két javaslat ide vonatkozó határozatait, azonnal kitűnik, hogy hazánk Önállási és területi tekintetben jogokat veszített. És mi volt ezen jogvesztés oka? Talán fegyverrel vert le bennünket Ausztria s mint meghódított tartományt fegyverrel fosztott meg azon közjogi állástól, meiy hazánk részére az 1723 ; L, II., III. és az 1790/1 : X. t.-czikkekben biztosíttatott? Oh nem! ez, mint az indokokban mondatik, az 1867 : XII. t.-cz.-ből folyik. Talán vitéz horvát testvéreink fegyverrel kezükben hódíták vissza azon Horvátországot, melyet először Szt.-László, utána Kálmán királyunk 1089-ben fegyverrel meghódított? Oh nem! a magyar államterület alóli büntető jogi kivételt — mint az indokokban mondatik — az 1868 : XXX, t.-cz. követelte. Soha súlyosabban — és aligha nem méltán — az idézett törvéoyezikkeket senki nem vádolta jogfeladaíással, mint a jelenlegi büntető törvényjavaslatunk. Egyfelől — mint alább részletesebben is meglátandjuk — hazánk nem önálló többé, hanem csak része az „osztrák-magyar monarchiának" ; másfelől Horvát- és Szlavonországok nem kapcsolt részei többé a magyar államterületnek." Mondja ezután Horvátországra négye: „E különállást megadta nekik törvényhozásunk az 1868 : XXX. t.-czikkben s ez által helyben hagyta az absolut hatalom azon tényét, mely szerint a magyar államterületi egységéből nevezett országokat kiszakította." Legvégül, mélyen t. képviselőház — és ezt a néhány sort különösen ajánlom figyelmükbe, — igy szól: (Halljuk! Olvassa.) „Ne menjünk tovább azon a lejtön, melyre 1867-ben a szükségesnél nagyobb mérvben léptünk. E lejtő az egj^séges birodalom feneketlen mébységébe vezet, melyben állami független létünkkel magyar nemzetiségünket istemetendjük; e nagy sírkőre hideg vérrel irandja majd a történész nemzetünkről e szót: fűit!" Hát ki irta ezt t. képviselőház, ki az a nagy jogtudós, kinek könyve közkézen forog? Ugyanazon Kőrössy Sándor, a ki a tegnapi napon az 1867. évi XII. t.-cz. alapján és az 1868 : XXX. t.-cz. alapján álló kormánynak a költségvetést általánosságban szőröstül-bőröstül szaek und pack megszavazza. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Ugyanazon t. képviselő ur., mélyen t. képviselőház, a ki a tegnapi beszéd folyamán akként nyilatkozik államunkról, hogy a monarchiának másik fele nem engedi meg. hogy a hadbiróságok tekintetében ugy intézkedjünk, mint a hogy nekünk tetszik. No t. hás, azt hallottam és tudom is, hogy az igen t. képviselő ur jogakadémiai jogtanár. A beszédével az igaz, hogy az igen t. minister urnak akart segíteni, pedig az én véleményem szerint azon cul tus minister urnak segített, a ki a jogakadémiák eltörlését pártolja. (Élénk derültség a szélső balon.) Az o beszédével t ház, hosszasabban nem foglalkozom. Egyet mégis mondok t. ház. (Halljuk!) Majd foglalkozni fogok vele akkor, ha meggyőződöm arról, hogy ez a metamorphosis, a melyen a képviselő ur keresztül ment, az utolsó metamorphosis; megvárom, a mig abból a Don Caesar de Basanbói, a ki tegnap nemes haragra gyuladt azért, mert a feleségéül kiszemelt igazságügyminister úrral szemben a gusztusát rontani mertem, lesz-e Othelló vagy taláu Menelaus ? (Derültség.) Átmegyek ezek után Székely Elek t. képviselőtársam beszédjére. Tisztelt képviselőtársam szóról szóra ezeket mondta: „Hogy az unitárius püspök, telegraph utján hogyan választotta el a báró urat, vagy más akárkit, arra nézve a tényállással közelebbről ismerős nem lévén, nem mondhatok semmit, annyit azonban merek állítani és bizony ehhez nincs szükségem akkora bátorságra, mint a milyen tegnap a t. képviselő urnak kellett ahhoz, hogy I könnyedén hozzon fel ily súlyos vádakat, hogy
