Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

352 51. orsjságos Ülés február 9. 18S2. lésen kivtíl, melyek önálló büntethető cselekmé­nyek, a csalás, ha hivatalnok, ügyvéd, meghatal­mazott követi el, vagy ha kétszer meg volt bün­tetve, ha valaki hivatalnoki jelleget vett fel, hi­vatalból üldözendő. Az 53. szakasz szövegezése a t. ház által állapíttatván meg, különböző magyarázatnak ugyan képezi tárgyát, arra a bíróság van hi­vatva, hogy azt meghatározza és megállapítsa, nem csak a szöveg, hanem a szöveg megállapí­tását megelőzött tárgyalások és a törvényhozó testnek azon tárgyalásokban világosan kitűnt intentiója alapján. (Helyeslés jobb/elöl.) Felemlítette még a képviselő ur a konsulo­kat, azt mondván, hogy a külföldön a konsulok a magyar állampolgárokat az osztrák büntető törvény szerint fenyítik meg; ez még megjárta ezelőtt, minthogy nálunk rendszeres büntető törvénykönyv nem volt, de most ez többé nem tűrhető, A coneularis jurisdictió, mint közönségesen tudva van és mini ezt a szerb szerződések tár­gyalása alkalmával ki is fejtettem, mind szűkebb körre szorittatik; ott, a hol rna fennáll, a fejlő­dött viszonyoknál fogva mindinkább nehézséggel jár annak gyakorlata. De a konsulok soha bűn­tettek felett magok a külföldön nem ítélnek; kihágások felett igen, de különben a bűntettekre, ha megtették az elővizsgálatot, előnyomozást, azután az illetőt a maguk illetőségéhez utasítják, utasítani kötelesek és nem tudom, hogy ezen kötelességüket megsértették volna. A mi a hadbiróságokat illeti, tudva van ä t. ház előtt, hogy a hadbiróságok szervezetéről két izben be volt adva törvényjavaslat. Az egyiket visszavonta az akkori igazságügyminis­ter, a másikat, melyet én a honvédelmi miaister úrral együtt adtam be, a ház tárgyalás alá. nem vette. Most újabb időben, miután úgyis a had­biróságok hatásköre nevezetesen meg lett szorítva ő Felsége rendeletei által, mintán a szabadságolt, tartalékos, nyugalmazott és ranggal kilépett tisz­tek ez alól kivétettek s csupán csak a szolgá­latban levő katonák tartoznak alá. Hazai tör­vényeinkkel e tekintetben az összhang megvan, mert hazai törvényeink, nevezetesen az 1723-dik ií, az 1848 : XXIII. és XXVII. t.-cz., melyek a városok és kerületekről szólanok, a jelenlegi véderő-törvény, a szolgálatban levőkre szorítják azoknak körét. De nem annyira a bíróság hatás­köréről, mint inkább a büntető törvénykönyv és á büntető eljárásról van szó. A büntető törvény­könyv a katonaságnál lényegében — mint már más alkalommal mondani szerencsém volt — megegyezik azon büntető törvényvvel, a mely 1880-ig Erdélyben és jelenleg is Horvát-Szlavon­országban és az ausztriai monarchia másik álla­mában érvényben fennáll; de a főpanasz az el­járás ellen irányul, azon eljárás ellen, a mely a katonai törvényszékek és bíróságoknál még eddig divatozik; ennek a bajnak az orvoslása az, a mit sürgős szükségűnek tartunk; ez az, a mi iránt folynak a tárgyalások. A mit tavaly mon­dottam a költségvetés tárgyalásánál, azt ismé­telni kénytelen vagyok, t. i., hogy bizonyos pon­tokra nézve az egyezség létre nem jöhetett; azon pontokat én oly fontosaknak tartom, hogy azok nélkül az eljárást nem vélem kielégítőnek és ennélfogva azoknak az elfogadását részemről sürgetem, részemről sürgetni kötelességemnek tartom, mert ahhoz más alapon és más for­mában, mint a mit én saját nézetem szerint és társaim nézete szerint az igazságszolgáltatás ér­dekeinél fogva szükségesnek tartok, nem járul­hatok. (Helyeslés jobbfelül.) A mi az egyházi bíróságokat illeti, azt a kérdést intézte hozzám, hogy én miért nem emel­kedtem azon merész coticeptióra, hogy a per­rendtartási novellával együtt az egyházi bíróságok megszüntetését is indítványozzam. Bocsásson meg a t. képviselő ur, én erre a merész coneeptióra nem emelkedtem és pedig azért nem, mert ha én bizonyos czélt el akarok érni, akkor azt nem teszem oly eszközökkel, a mely eszközök azt a czélt előre láthatólag meg fogják hiúsítani. Ne­kem szándékomban volt a fennálló törvénykezés­nek hiányait orvosolni; szándékomban volt a meggyőződésem szerint hibás jogorvoslati rend­szert sanálni; száudekomban volta végrehajtási eljárást nemcsak egyszerűsíteni, hanem hmnaais­tikus szempontból is javítani, ha én részemről ezen czélt el akartam érni, nem lett volna helyes oly kér­dést felvetni, a mely előreláthatólag a legnagyobb bonyodalmakra szolgáltathatna alkalmat és ezen törvénjjavasíat létrejöttét nehezíti, vagy lehetetle­níti. Hogy mily nehezek ezek a kérdések, azt már az előttem szólottak megpendítették; de t. kép­viselőtársam is, mikor az 53. §-ról szólott, szin­tén nagyon is megértette az ilyen kérdés kényes voltát és természetét, azokat tehát ez alkalom­mal szóba hozni és oly intézkedésekkel kapcso­latba hozni, akkor, a midőn valamit létesíteni akarunk és határozottan óhajtunk, annyit jelen­tett volna, mint magát a létesíteni óhajtott törvény­javaslatot és annak sorsát koczkáztatni. A szentszékek fölött állanak az illető egy­házi hatóságaik. A concret esetekről se véle­ményt, se ítéletet nem akarok mondani; nem ismerem azokat egész kiterjedésükben és ennél­fogva én a törvény szerint működő bíróságok felett itt e helyről nem mondhatok ítéletet. (He­lyeslés jobbfáb'l.) De meg vagyok győződve, hogy ha visszaélések történtek, az illető egyházak saját érdekük szempontjából elegendő erővel és súlyiyal fognak bírni, hogy ezen visszaéléseknek útját állják, azokat sanálják, hogy az igazság-

Next

/
Thumbnails
Contents