Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

51. országos, ülés február í). 1S82- 35 j vizsgálatok, sőt egy felebbezés 10—15 esztendeig nem terjesztetett volna fel. A mi a letartóztatást illeti, az előbbi években az inkább történhetett, mert most, mióta a büntető törvénykönyv életbe lépett, mely szigorú sanctiót szab az egyéni szabadság megszorítására, mióta 1880-ban, azon felhatalmazásnál fogva, melyet én a törvényhozástól nyertem, hogy a vétségek és kihágásokban való eljárást szabályozzam, elTül ki van mondva, hogy vétség, vagy kihágás miatt rendszerint előzetesen letartóztatni senkit nem szabad,kivéve azt, kinek nincsen lakhelye, vagy a hol szökés veszélye előfordul, de kihágásnál 48 órán, vétségnél 8 napon tul letartóztatni senkit sem szabad; ezek az esetek, ugy hiszem, ritkulni fognak és ritkulnak is. Hogy egy felebbezés 10 vagy 15 esztendeig hevert volna, én magamat az iránt informáltattam, fennakadtam és méltán, hogy miként történhetett az ? És én azon felvilágosítást nyertem, hogy a felebbezések tüstént expediáltatnak, hogy az expediálásban nem 10 évig, de két hónapon tul sincs késedelem. De volt eset, melyet konstatálnom kell, hogy bizonyos perben, mely még a hatvanas évekről datál és a városi törvényszék által lett átadva, az átadás alkalmával a felebbezett per tévedésből az irattárba tétetett és csak akkor vétetett észre, miután épen az illető fél ügyvédje, a ki mint nekem mondják, t, képviselőtársunk volt, azt a dolgot sürgette. Itt tehát történt hiba, tévedés, de ez nem terheli a mostani kir. törvényszéket, hanem az előbbi bíróságot és pedig oly időben, midőn az átadás történt, tehát oly időben, midőn a törvényszék azért különösen vádolható nem volt. Ha az illető előbb szólalt volna fel, akkor a tévedés előbb napfényre kerül és orvosoltatik. Ez eset nem a mostani törvényszék hanyagsága, mulasztása folytán, hanem ez azelőtt sok évvel történt és nem az intercalare folytán, mert jelenleg ott nincs egyetlen egy birói állás sem üresedésben. Hogy a bűnügyek szaporodnak, az tagadhatatlan, szaporodnak folyvást az első és második folyamodása bíróságoknál. Azonban ennek nem az igazságügy és az igazságszolgáltatás az oka —- hacsak úgy nem fogjuk fel a dolgot, hogy most már a kir. ügyészség szorgalmánál fogva és a büntető törvénykönyv intézkedései folytán, melyek több cselekvényt büntethetőnek jelölnek ki, mint ennek előtte, a bíínperek szaporodnak. De van ennek más oka; vannak ennek társadalmi, erkölcsi okai és ezekre ezélzott a legfőbb ítélőszék elnöke. Nem az igazságszolgáltatás okozta, hanem a restantiák kuíforrását indigitálván kijelentette, hogy a felebbezések nagy számát, a mai okokon kivül a valláserkölcsi érzületnek lazasága és némi e tekintetben elterjedt hiba is okozta; de hogy ezen valláserkölcsi hanyatlást az igazságszolgáltatásnak tulajdonította volna, azt nem tette, de a dolog természeténél fogva nem is tehette. Az új terheltetésnek megszüntetésére én azon eszközt találtam alkalmazandónak, mely gyökeresen segít, ti. a felebbezési rendszernek egyszerűsítését, azaz a semmiségi panaszoknak, mint külön jogorvoslatnak külön törvényszék általi tárgyalásának megszüntetését és a perrendtartási novellában némi megszorítását az appellatáknak, végre a judicaíura egyöntetűségének biztosítását. A t. ház ezt elfogadta, elfogadta, hogy a teljes tanácsülésekben hozott bizonyos megállapodások irányadók legyenek. Én az appellaták szaporodásának egyik főforrását abban látom, hogy a felek reménylvén, hogy ügyük kedvezőbben fog eldőlni rájuk nézve, felebbezést nyújtanak be még akkor is, mikor talán nem tennék, ha bizonyos határozott cinosura létéhen meg lennének győződve, hogy ügyük nem fog jobbra fordulni, de miután a törvényszéki gyakorlat egyik forrását képezi és képezte mindig a jognak, addig, mig kodifikált törvényeink nem lesznek, mihelyt ezen törvényszéki gyakorlat megállapodásra jut, akkor ezen remény el fog enyészni és várható, hogy ez okból a felebbezések ritkulni fognak. A mi a gyámság- és gondnokság iránti törvényt illeti, erre már as előttem szólott tisztelt képviselő ur megfelelt. A törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek meghatározását illetőleg, szabad legyen itt ismételve felemlítenem, hogy az igazságügyministernek rendkívüli felhatalmazása a három évvel lejárt és e tekintetben semmi bizonytalanság a bírákra nézve nem létezik és nem is létezhetik. Az adatok a végleges megállapításhoz be vannak szolgáltatva, de tagadhatlan, hogy új törvénykezési institutióink következtében ezen adatok némi rectificatióra szorulnak és épen ezért, de másrészről a közigazgatási hatóságokkal való összhang helyreállítása végett a belügyministeriummal folytatott tárgyalások, melyek azonban már végüket érték, késleltették ezen ügyet. Ezen országgyűlés alatt, a következő ülésszakban, módomban lesz beterjeszteni a törvényjavaslatot, mely a bíróságok székhelyére vonatkozik és e tekintetben a képviselőház ezen kívánságát és utasítását teljesíthetem. {Helyeslés jobbfelöl.) A büntető törvénykönyv, mint minden emberi mű, lehet egy és más irányban hiányos, de fényes előnyeit tagadni nem lehet. A csalásra nézve már megmondta előttem szólott tanár és képviselőtársam, hogy nem minden esete a csalásnak csupán csak a sértett fél indítványára boszulandó, mert az okmányhamisítás, hűtlen keze-