Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

350 51. országos ülés február 3. 1352. tratió nagy része a fötörvényszékeknél vau; s míg nálunk a számvevőség 40 ezer forintnál többet vesz igénybe, Ausztriában a ministeriumban csak négy számvevőségi hivatalnok van, de annál több van a provincziában, mint ezt más alkalommal említettem. Míg nálunk egy főszámtanácsos van, ott van három, míg nálunk 3 számtanácsos van, ott van 9, mig nálunk 40 a számtiszt ott SO-nál több van, nem Bécsben a ministeriumban ugyan, hanem Bécsben a fotörvényszéknél, Grratzban, Lembergben, Krakóban stb. És így igazgatásunk nem hogy drágább volna, de annál sokkal olcsóbb. De nem tudom azt combinální, hogy lehet egyrészről sokaiéi a költséget, másrészről több kiadást kívánni. Hibáztatja a képviselő ur, hogy a lakbéremelést nem fogadjuk el, hogy több építkezés nem történik. Hibáztatja azt, hogy előterjesztésemben megérintettem, hogy néhány alárendelt csekélyebb költséget csak azért hagytam ki, hogy a mérleg ne zavartassák, holott a beruházásokból azt úgyis teljesíthetőnek véltem. Sőt gúnyosan azt veti szememre, hogy egy szolga fizetését leszállítva, itt is takarékoskodni iparkodtam. Felvilágosításképen mondom, hogy a képviselőháznak van egy régibb határozata, mely szerint a curiánál a szolga-személyzet ugy fizetendő mint a minísteriumnál. Miután pedig a curiánál bárom kategóriájú és nagyobb fizetésű siolgák vannak, ha ott üresedés támad, akkor kevesebb fizetéssel alkalmaztatik az új szolga ezen határozat következtében. Ez azért fel van említve, hogy igazoltassák azon néhány forintnak megtakarítása, tehát az előirányzat különbsége. Azt a problémát, kisebb költségvetést benyújtani és mégis többet költeni, vagy felemelni az igazságszolgáltatás költségeit, de leszállítani a költségvetést: megvallom megoldani nem tudnám. Sőt a képviselő ur azt is állítja, hogy a jövedelmi többletnél nagyobb részt kellett volna elfoglalnom számomra, mit ba hason irányban minden minister tenne, a deficitet mindinkább növelné. A kinevezésekre áttérve, a képviselő ur azokat is hibáztatja. Sokszor volt már alkalmam ez iránt nyilatkozni, én a kinevezéseket a legjobb meggyőződésem szerint teljesítem. Hogy ne ejtsek hibát, a mi, mint minden emberen gyakran törtönhetik, azt a módot választottam, mslyet a legbiztosabbnak tartok és a mely szerint meghallgatom azon testületeket, a melyek erre közvetlenül hivatvák nemcsak az első', de a felső bíróságoknál is. (Helyeslés jobbfdöl.) Ez által biztosítom magamat, hogy egyoldalú informátiók által talán tévútra ne vezettessem. Különösen azt. hibáztatja, hogy az elnökökre és a kir. ügyészekre nem reflektálok. En ugy értem ezt a kifogást, hogy az elnökök nem lesznek előléptetve. Az elnöki állás már magában véve oly díszes és ónálló, hogy igen sok elnök előléptetést nem is kér és nem is kivan. Ha pedig kérik és kívánják, hogy ezt tekintetbe nem venném, azt a tények czáfolják meg. Hiszen az újabb időben a kir. táblához a nagyszebeni, a lugosi, a zalaegerszegi és temesvári törvényszék eluöke lett előterjesztésemre kinevezve. A megüresedett törvényszéki elnöki állomásokra pedig újabban a kaposvári, a veszprémi, a trencséni és a brassói törvényszékhez részemről kir. ügyészek leitek proponálva ő Felségének, a kir. táblához a pestvidéki és a budapesti kir. ügyészek neveztettek ki ajánlatomra ő Felsége által. Nem tudom, hogy miben találja és látja a képviselő ur az elnökök és az ügyészek mellőzését. Azt mondja a képviselő ur, hogy a büafenyitő ügyeket nem méltatom kellő figyelemre és nagyobb súlyt fektetek a polgáriakra. Én az egyiket is, a másikat is egyenlő fontosnak tartom. Őszintén megvallom, hogy ha ellenvetésre készen voltam, arra, hogy a büntető jogot kevésbé veszem figyelemre, kész nem voltam, mert életem javát épen a büntető jognak szenteltem, nemcsak az elmélet, hanem mint bíró, a gyakorlat terén is, mert, miután hat esztendeig a hétszemélyes táblánál mint pótszavazó a büntető tanácsokban működtem és habár, mint ő mondja, rósz volt működésem, mégis ő Felsége az igazságügyminister ajánlatára legfőbb itélőszéki bírónak nevezett ki és én ezen állásban is, mig a tanársággal incompatibilissé nem vált, mindig büntető ügyekkel foglalkoztam, azon szemrehányásra, hogy egész életem feladatát képező tárgyadat kevésbe veszem, elkészülve nem voltam. A mi a bírói kinevezéseket illeti, a t. képviselő ur érthette a budapesti törvényszéket, hogy ott kiváíólag a polgári osztályokból neveztetnek ki a birák a kir. táblához; mert csak e törvényszéknél lehet arról szó, másutt az a szoros megkülönböztetés nincsen, — engedje meg, a hol egyenlő jeles és kitűnő férfiakról van szó, ott én nem azt tekintem, hogy a polgári vagy fenyítő osztályban működtek, hanem azt, ha egyenlően megérdemlik, hogy ki idősebb szolgálatra és rangra nézve és miután esetleg az utolsó kinevezéseknél a polgári törvényszéknél alkalmazottak idősebbek voltak, azok lettek kinevezve. Ha a fenyítő osztályban egyenlő érdemes, kitűnő férfiakon lesz a sor, akkor ezeket fogom ő Felségének proponálni, mert nem az, hogy micsoda osztályba tartoznak, hanem hogy minő érdemei vannak és ha egyenlők, minő rangsorozatban vannak, ez reám nézve a döntő. (Heíyedés jobbfeläl.) A bűnvádi eljárásról szólván a t. képviselő ur felemlíti, hogy hosszú ideig tart a letartóztatás, hogy különösen a budapesti törvényszék fenyítő osztályánál volnának évek óta heverő