Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-51
31. em&ém ttlés fetauár 9, 1882347 közös hadsereget Magyarországon a polgári büntető bíróságok alá lehetne helyezni és rájuk nézve ezeknek a competentiájáf meg lehetne állapítani. Megvallom, az én meggyőződésem szerint is eljön az idő, a mikor ennek igy kell lenni. De kezdjék meg a nagy nemzetek, melyek egységes nagy hadsereggel bírnak, nem mint mi, kiknek tulaj dónk épen közös hadseregünk van, mely két törvényhozásnak a hatáskörébe tartozik. Magyarország törvényhozása egyoldalulag a közös hadseregre kötelező törvényt nem hozhat, hanem csak a monarchia másik felének törvényhozásával egyetértve. (Egy hang a szélső baloldalon; Az épen a baj!) De meg vagyok győződve, hogy ha a t. kormány megteszi a szükséges lépéseket, hogy a monarchia másik felének törvényhozása is sürgesse a katonai büntető törvényeknek a mai kor kívánalmaihoz való átidomítását, bizonyára az sem fogja ezen kívánságot elutasítani: ott is vágynak a polgárok biztonságát a rakonczátlankodó katonák ellen biztosítani. Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi katonai büntetőtörvény középkorias, a mai viszonyoknak meg nem felel, mert azon felfogáson alapszik, hogy a hadsereg az államfőnek, a fejedelemnek zsoldosa. Pedig ez a felfogás helytelen. (Bálijuk! a szélső oldalon.) A mai átalános védkötelezettség mellett a hadsereg nem az államfőnek zsoldosa, hanem az államnak fegyverben álló polgársága. Ebből folyólag szabályozni kell a katonai büntetőtörvényt. Be kell oda is hozni a nyilvánosságot, be kell hozni a védelem szabadságát, mert eddig a védelem sincs megengedve s a nyilvánosság is ki van zárva. Ezeket tehát igen is részemről elvárom és hiszem, hogy kormányunk a kellő időben és pillanatban meg fogja tenni azon lépést, hogy a monarchia másik felének törvényhozásával egyetértőleg a katonai büntetőtörvénykönyv átalakittassék, Még nem szóltam az egyházi bíróságokról, pedig azokról is szólt a t. képviselő ur. Csak röviden kívánok ezzel foglalkozni, mivel már érintve volt. Csak annyit mondok, hogy az egyházi hatóságoknak, mint bíróságoknak működése százados törvényeken alapul és hogy ez corpusjuristmkba be van iktatva számos törvényczikkben. Ezt az egyházaktól csak ugy gyalogszerrel elvenni nem lehet. De igenis okoson és óvatosan. Nem pedig ugy, mint a t. képviselő ur tegnap nyúlt a kérdéshez, hogy először is az erkölcsiség gúnyjának nevezte a szentszékeket és üzelmek fészkeinek. Nem igy lehet azokat megszüntetni, hanem az idő, az eszmék behatásánál fogva önmaguktól is megszűnnek s az állam kormányának nem kell egyebet tennie, mint meghozni egyszer valahára az állam minden polgárát kötelező házassági törvényeket. Mert az csakugyan anomália, hogy egy államban legyenek katholíkus, protestáns, görög keleti és tudja isten, izraelita és mindenféle egyházi törvényszékek és bíróságok, legyen tehát egy országban hatféle elválási törvény, egyiknél elválasztanak ezért, másiknál másért. Ez nem lehetséges, egy államban a törvénynek egyöntetűnek kell lennie. Ilyen, az állam polgáraira nézve egyformán kötelező törvényt az állam van jogosítva hozni, mely fölötte áll a felekezeteknek. De óvatosan kell a dologgal elbánni, nem szabad hajánál fogva előczipelni, nem kell kulturharezot csinálni, mert látjuk, hogy a hatalmas Bismark is mily szaporán megritirált a kultúrharca elől. Óvatosan kell a kérdésben eljárni. De már azon kifejezést, hogy akár a római katholikus, akár a protestáns szentszékek az erkölcstelenség gunyképei, vagy az üzelmek fészkei volnának, határozottan, különösen pedig meghatalmazás nélkül is, a protestáns erdélyi szentszék részéről visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Szaporodnak a büntettek, szaporodnak az öngyilkosságok, mondotta a képviselő. Minthogy erre is már mások reflektáltak, nem akarok hoszszasan szólani róla. Felteszem a képviselő úrról, hogy azt, hogy ha valaki összevesz kedvesével és leugrik a Iánczhidról a Dunába, ezt csak nem akarja az igazságügyminister ur nyakába rázni. (Derültség.) Vagy ha valaki a börzén vagyonát elbörzézi, vagy elkártyázza és főbe lövi magát, ezt csak nem akarja a képviselő ur a magyar kormány nyakába rázni. Nem az az oka a bajnak. Az előttem szólott képviselő ur sok okot hozott fel, de egyet még sem említett, pedig — méltóztassanak rajta gondolkozni — meglehot, | hogy valaki vastagnyakű debreczeui kálvinistának fog mondani, (Halljuk!) de kimondom, hogy az öngyilkosságok szaporodásának legfőbb oka a vallásosságnak és a vallásos nevelésnek hiányában van, (Mozgás és helyeslés) a materialismusnak a spiriíuaílsmus feletti uralmában. Ott tessék a j baj okát és az orvosszert is keresni. Végre a t. képviselő ur a kormányhoz fori dúlva azt mondta, hogy igyekezzék már egyszer alkotni és nem csak rombolni. Helyeslem ezer, álláspontot s csatlakozom hozzá. Csupán azt teszem meg, hogy én is innen ebből a pártból azon kérést intézhessem az én túloldalon lévő kazáni fiaihoz és képviselőtársaimhoz, hogy ők is tartsák szem előtt azt, hogy alkossunk és ne csak romboljunk. És mikor azt látja a t. túloldal hogy a kormány alkotni akar, ne késleitea se ellenmondásaival és azután a kákán csomót keresésével, hanem ^csatlakozzék ide hozzánk, (Zajos derültség) már t. i. abelszervezkedés terén és egyesült erővel építsük fel az új Magyarországot, (Helyeslés jobbfelől) a mely 1848-ban romba dőlt. A feudális Magyarország nem létezik többé, hanem létezik egy modern Magyarország, de ez még romokban hever és fölépítve nincs. 44*
