Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

51. omágos ülés február 9. 1882 345 retete, józan esze és szorgalma bőségesen pótolja. De a t. képviselő urnak azon állítása sem áll, miszerint hazánkban legdrágább volna az igazságszolgáltatás. Én kérem t. képviselőtársamat, tekintsen Angliára. Mindig arra hivatkozunk a parlamentben, valahányszor az alkotmányosságról van szó, hogy igy meg amúgy van Angliában. Én most az igazságszolgáltatás terén a képviselő urat ezen állítása folytán elutaztatom Angliába. Tessék oda menni és meg fog győződni, hogy Angliában sokkal drágább az igazságszolgáltatás , mint Magyarországon. Mert Angliában, mielőtt valaki csak pert kezdhetne, tetemes összegből álló óvadékot kénytelen letenni; tehát a szegény, pénztelen emberre nézve lehetetlenné van téve az igazságkeresés. Már maga a világhírű angol tudós Bentham panaszkodott az angol igazságszolgáltatás drágasága miatt, de panaszkodott az angol ügyvédek kapzsiságáért is, hogy azok a per tárgyát megeszik, felemésztik. De azt hiszem, hogy ez nemcsak Angiiában van igy, hanem Európa más országaiban is; és hogy Franciaországban ugy volt, azt határozottan állnom, mert Francziaországban már régen egy Turnebius nevű tudós latin versbe öntötte panaszát és az igazságszolgáltatás embereit a nép pestisének nevezte. Azt mondta e versében: „Ad praedam aceurunt una: inventaria seribűnt omnibus invitis haeredibus: optima furtim avertunt, comedtiütque palám quam plurima." Látni való tehát, hogy az a baj meg volt, hogy az igazságszolgáltatás nem csak nálunk drága, de drága az másutt is. Az igazságszolgáltatás drágasága Angliában Benthamot, Francziaországban Beliot-t arra ösztönözte, hogy munkákat írtak az igazságszolgáltatás absolute ingyenessége mellett és követelték, hogy az állam ingyenesen szolgáltassa az igazságot, nevezetesen Bentham azt mondja, hogy az igazságtalanság a peres felek ellenében, hogy akkor adóztatják, taksálják a perlekedőket, mikor épen a maguk vagyonát keresik, tehát mikor épen legkevésbé alkalmasak arra, hogy az államnak adót fizessenek, sőt azt a kérdést veti föl Bentham, hotry ugyan miért nem vet az állam adót arra is, a kinek vetését a jég elverte, vagy a kinek háza leégett, vagy hajója elsülyedt; s azt mondja, inkább vethetne erre adót, mint a perlekedőkre, mert ezen tárgyak a biztosító társulatoknál biztosíthatók, de a perek biztosítására még nem létezik biztosító társaság. Azonban Benthamnak azon állítását részemről kifogástalannak nem tartom, nevezetesen hazánkban egyenesen nem óhajtom, hogy az igazságszolgáltatás ingyenes legyen. Ismeretes a mi nemzeti hajlamunk, hogy bennünk különben is megvan a perlekedés! KÉPVH. NAPLÓ, 1881—84. II. KÖTET. v&gy és mi képesek vagyunk azért is éveken át elperelni, hogy kinek fütyöl a fülemile. Azt azonban, hogy az igazságszolgáltatás taksája ne legyen magas, én is igazságosnak tartom, mert ha drága az, a jogkereset lehetetlenné lesz és azt hiszem, hogy helyes volna, ha legalább az 50 frton aluli követeléseknél az állam ingyen szolgáltatná az igazságot. Azt is nehézségül hozta föl tegnap Polonyi képviselő ur, ma pedig az előttem szólott Csiky képviselő ur, hogy az igazságúgyminister ur — ámbár meghagyta neki az 1875. t.-cz., hogy 3 év alatt terjeszsze be a bíróságok létszáma és székhelyének megállapítását, ezt mindeddig nem telte. Hosszasan érvelt a mellett, hogy miért nem teljesítette ezt. Én ezen kéréssel szemben azon kérelmemet terjesztem az igazságügyminister ur elé, hogy ne terjessze még azt be. (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk í) A ki hazánkban a mai időnek megfelelő igazságszolgáltatási gépezetet akar állítani, az bizonyosan helyesli azt, hogy Magyarországon ne egy, hanem több főíörvényszék legyen, tehát helyesli a kir. táblák decentralisatióját. Mig a kir. táblák decentralisatiója meg nem történt, még nem tudjuk, hogy hány kir. tábla lesz az országban és igy az ország minő kerületekre osztandó be, mely bíróságok fognak egyik és másik kir. tábla hatáskörébe tartozni: addig megbolygatni a jelen állapotot, örökösen hurczolkodtatni a bíróságokat nem tartanám tanácsosnak; mert meglehet, hogy a kir. táblák decentralisatiójával, a szóbeliségre alapított perrendtartás behozatalakor egész más viszonyok állanak elő. Azt az érvet hozták fel más helyeken is, hogy az eddig begyült adatok hasznaveheílenekké váltak; az új perrendtartás elvette a törvényszékek hatásköréből a végrehajtást és a centrális járásbíróságokhoz utasította. Ezekhez már most azon oknál fogva is, mert a törvény sok teendőt kivett a törvényszékek kezéből, halomszámra jönnek az igényperek, a keresetek és ezekkel annyira túl vannak terhelve, hogy — mint a debreczeni centralis járásbírótól hallottam, 8—9 hónapnál előbb nem képesek tárgyalást kitűzni az igényperek és végrehajtási keresetek miatt. Szükséges tehát, hogy jövőre a centrális járásbíróság és a vidéki járásbíróság egyforma személyzettel ne bírjanak. Igen természetes, hogy a centrális bíróságoknak több személyzettel kell birniok, mint a vidéki járásbíróságoknak. Legislativ alkotásainkra is kárhoztató Ítéletei mondott Polonyi képviselőtársam és azt állította, hogy 1875 óta 80,000 frtot költött el a kormány és még sincs láttatja, hogy mai nap sincsenek törvényeink, a mi van is, az nagyon rósz. Hát t. képviselő ur bátor vagyok hivatkozni az Í875 óta évenkint megjelent törvényeink köte44