Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-51
344 51, országos ülés február 9.1SS2, igazsáoministeri székben is tisztelem. [Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur e'lenkezŐ nézetben van. Azonban engedje meg nékem a képviselő ur azt a szabadságot, hogy én is ugv legyek meggyőződve, mint nekem tetszik. És én nem kérek egyebet a t. képviselő úrtól, mint a Don Caesar színdarabban azon spanyol grand kért attól az embertől, ki a feleségére valami nem igen kedvező észrevételt tett: hogy ha magának nem. tetszik, legalább ne rontsa a más gustusát (Hosszan tartó élénk derültséq.) Hogy törvényeink megfelelnek e a mai idők követelményének, a tudomány állásának: ha a kérdést így teszszük fel, fájdalommal kell bevallanom, hogy e kérdésre nemmel felelek. De ha a kérdést ugy teszszük fel, hogy az 1867 óta létezett magyar kormányok ráléptek-e azon ösvényre, mely bennünket polgárosult államhoz vezet és megkezdte-e azon törvények alkotását, melyek államunkat a polgárosult államok sorába emelni alkalmasak — akkor részemről igennel felelek. 1867-ben tehát ráléptünk a ma folytatott ösvényre és különösen az 1869: TV. t.-cz.ben kimondta törvényhozásunk, hogy a bíráskodás a közigazgatástól elkülönittetik. Kizárta a törvény a birót minden oly állás és foglalkozásból, mely reá a részrehajlás gyanúját háríthatná. Kimondta a törvény, hogy a bíró hivatalától csak Ítélettel mozdítható el, saját akarata ellenére pedig más bírósághoz vagy más hivatalhoz át nem tehető, sőt még elő sem léptethető. Ezek az elvek, t. ház, az igazságügyi politika nagy elvei , mondhatnám, sarkalatos elvei. Van tehát birói szervezet, hanem, fájdalom, a birói szervezet, ha jobb lenne is, Magyarországon egymagában nem elegendő. A híres franczia tudós Rossi igen találóan hasonlította a bírósági organismust egy nyugvó géphez, melyet a perrendtartás hoz mozgásba. A hol nincs jó perrendtartás, ott lehet a legjobb birói szervezet, mert nincs, a mi ezen szervezetet mozgásba hozza, vagy ha épen rósz ezen perrendtartás, a birói szervezet mozgását lassúvá teszi vagy épen meg is állítja. Ha tehát, mint Polonyi képviselőtársam is állítja, rósz az igazságszolgáltatásunk, akkor a hiba nem a birói szervezetben, hanem a perrendtartás hiányosságában van. Az tehát a kérdés, hogy jelenlegi perrendtartásunk, értem a polgári perrendtartást, mert a büntető még nem létezik, tehát — „de strigi is nulla fiat quaestio" — olyan-e, mely a bíróságok működését előmozdítani alkalmas és képes? Erre nézve megint fájdalommal, de őszintén be kell vallanom, hogy nincs. Midőn 1867-ben visszanyertük önálló rendelkezésünket, az akkori kormány nem tehetett egyebet, mint hogy zsinóros attilába bujtatta az osztrák perrendtartást, a mely még a középkori írásbeliség elvein alapult; bíróságaink tehát az idő óta ezen az alapon szolgáltatták az igazságot. Már most mikép szolgáltatják az igazságot, mutatja a jelenlegi vita terjedelme is. lene, mennyit beszélünk és mennyien beszélünk, még se tudjuk magunkat egészen kipanaszolni. De künn az életben is általános a panasz, az elkeseredettség; ezt el kell ismernünk. Tehát az orvosság mindenesetre perrendtartásunk javításában rejlik. E szerint én nem tartom azt, hogy volna nekünk oly perrendtartásunk, mely a mai kor követelményeinek megfelelne, sőt határozottan állítom, hogy ha a t. kormány minden évben be hoz is egy perrendtartási novellát, igazságszolgáltatásunkon még sem lesz segítve, ámbár elismerem azt, hogy a múlt évi LIX—• LX-ik törvényezikkben foglalt intézkedésekkel jelenlegi kormányunk megmutatta, hogy a bajt felismerte és az adott körülményekhez képest a bajon segíteni törekedett és határozottan mondom, hogy ssgített is, mert ha ezen novellát a létezett 1868 : LIV. törvényczikkel összehasonlítjuk, be kell vallanunk, hogy ez mindenesetre jobb. Én annyira meg vagyok győződve arról, hogy ma már az írásbeliség nem felel meg többé a mai gyors érintkezésnek, a mai forgalomnak, hogy azt hiszem, ha a t. kormány mindjárt megint letesz egy perrendtartási novellát az Írásbeliség alapján, ez által a bajon n?m lesz segítve, az ismét nem lesz egyéb, mint pótlás és foltozás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne feledjük, t. ház, hogy még az átalakulás stádiumában vagyunk és az átalakulás nehézségeivel küzdünk. A kormány sem 1867, sem 1875 óta ugy egyszerre hirtelenében nem varázsolhatott bennünket azon magas uiveaura, azon állásba, melyet a polgárosult államok csak százados küzdelmek után tudtak kiküzdeni és elérni; de igen is megtett a kormány mindent arra, hogy bennünket ezen czél felé vezessen. És mert csakugyan helyes nton vagyunk, azért követem én a kormányt, azért támogatom gyenge erőmhöz képest s reménylem, sőt teljesen megvagyok győződve, hogy rövid idő múlva leteszi a kormány a ház asztalára a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosságról szóló törvényjavaslatot. (Közbeszólás a szélső baloldallá 1 ; Meglátjuk!) Polonyi t. képviselő' ur azt is állítá, hogy igazságszolgáltatásunk nem csak legrosszabb, de legdrágább is Európában. (Közbeszólás a szélső balon: Aránylag/) Engedje meg a t. képviselő ur, ha állítását kétségbe vonom. Viszonylag elég jó az hazánkban. Nem kell kiabálnunk magunknak, hogy oly véghetetlen rósz ázsiai állapotban vagyunk, oly véghetetlenül rósz igazságszolgáltatásunk. Viszonylag az adott körülményekhez képest eléggé jó az ; a mi törvénykönyvünkből hiányzik, azt bíráink hazafias sze-
