Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

50. országos ülés február S. 1882. 333 Ítélet alapos volta felől meggyőzött engem az, hogy a kiadott kimutatások igazat adnak ezen őszinte s nemes férfi szavainak, mert a legfőbb bíróságnál a restantiák a 25 ezret meghaladják és az első bíróságoknál, különösen pedig a törvényszékeknél a perek gyakran évekig húzódnak. Hisz vanDak itt ügyvédek, jogtudósok és jogkereső felek, méltóztassanak ezek megmondani, hogy igaz-e az, hogy 10—12 hónapig hevernek a felebbezések a felső bíróságnál. De tovább menve: hát közép-európai eivilisált államban tü'rhető-e oly állapot, minő a semmítőszéknél előfordul, a mely szerint a semmítőszéknél azon aggastyánok és veteránok, a kiknek nyugalomhoz volna igényük, per Kopf ezer ügydarabot intéznek el? Ebből az következik, hogy egyegy ügy elintézése átlag 4—5 percznél többet absolute nem vehet igénybe. Igazságszolgáltatási állapotok-e azok, hol gyakran napokig vitatott kérdések felett Öt-hat perez alatt kénytelen a gyárilag dolgozó műhely intézkedni? {Helyeslés balfelöl,) Azt hiszem, t. ház, hogy ez nem jogállamhoz méltó állapot. {Helyeslés a bal és szélső balon.) Hogy az igazságügymiuister ur érzékkel sem bir az igazságszolgáltatás iránt, erre a költségvetésből tudok adatokat idézni. (Haljuk!) Az igazságügyminister ur ugyanis maga is beismeri, hogy az illavai fegyintézet részére 2000, a nagy-enyedi részére 3000 irtot „kellene", de csakis „kellene" javaslatba hoznia. De a t. igazságügyminister ur nem hozza ezt javaslatba, hogy saját mérlegét megjavítsa. No hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ez a mérlegjavító theoria nagyon furcsa ő tőle. De ha áll azon theoria, akkor csak egyen csodálkozom, hogy nem folytatta tovább a t. igazságügyminister ur, mert ha csupán mérlegjavítási hajlamokból az egész budgetjét ki hagyta volna, akkor 11 millióval javította volna az összes államköltségvetési mérleget. De hogy a t. igazságügyminister urat nem is annyira ily mérlegjavító fantasia és theoria vezette, hanem hogy itt tulajdonképen nem állunk szemben mással, mint az igen t. igazságügyminister urnak az elnökminister keleti politikája iránt viseltető devotiójával (ügy van! a szélső baloldalon) és hogy itt nincs másról szó, mint annak elpalástolásáról, hogy miért vonatnak el filléreink a kultur befektetésektől, erre nézve ismét számadatokkal leszek bátor felelni. Már említettem, hogy Magyarország igazsr gügye Vs* részszel participál az egész államköltségekben. A pénzügyi bizottság azt mondja, hogy 1882-re a jövedelem-többlet 23,560.460 forintot fog tenni. Én ugyan nem hiszem, hogy ezen 23 millió be fog folyni, de hát tegyük fel az esetet, hogy be fog folyaú Mi következnék belőle? Az, hogy azon igazságügyi tárcza kiadásainkban Vs» részszel participál, ezen többletből ö reá jutó Vas részt joggal igényli, ez lenne 720,514 írt. Ámde a minister ur a mi igazságügyünk javítására csak 173,000 frtot hoz előirányzatba. Pedig hozzáteszem, t. ház, hogy csak a rendes bevételeknél előirányzott 11.500,000 forintnál is 359,000 forintnak kellene az igazságügyre jutni. Mit jelent ez? Jelenti számokban kifejezve, hogy az igazságügyi tárcza annak a bosnyák politikának, a herczegovinai morlákoknak nem kevesebbet, mint 547 ezer frtot hoz áldozatul csak 1882-ben. (Ügy van! a szélső balon.) így törteink azután, hogy az igen í. igazságügyminister megvonja a bírák és kir. ügyészeknek legjogosabb követeléseit és az előttünk fekvő és hatalmasan indokolt kérvények, daczára a vidéki törvényszékek biráinak lakbér-emelési jogosult kérvényét, a pénzügyi bizottság retortája utján azzal üti el, hogy ezúttal nem teljesíthető. — Meg vagyok győződve arról, hogy ezen „ezuttal"-t az igazságügyminister ur is megerősíti s akkor ezen vidéki törvényszéki birákra nézve ez annyit jelent, hogy addig, mig minister lesz, nem lesz abból semmi. (Derültség balfelöl.) De szólnom kell még az admínistraíió két más kérdéséről. 1880. november 29-én egy határozati javaslatot fogadott el a t. ház, mely az igazságügyminister urat utasította, hogy a budapesti bíróságoknak, különösen az első fol^yamarlási törvényszékeknek állami épületekben leendő elhelyezéséről gondoskodjék. Én megnéztem a költségvetést, de annak még nyomát sem talíltam, hogy a t. igazságügyniinisíer ur valamely építőmesterrel csak szóba is állott volna. E kelvett mi történt? A Fortunában az úgynevezett sóhajok hídját két öllel tovább tolták, ennyi az egész, a mi az első folyamodása bíróságok állami épületekben való elhelyezése iránt megiöríént. De van még egy másik kérdés. Itt van a vidéki törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek végleges megállapítása. Tudjuk, 1875-beu az igazságügyminister felhatalmazást nyert arra. hogy a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit megállapítsa, de egyúttal utasítva lett, hogy később törvényjavaslatot nyújtson be az iránt, hogy ezen állapoton segitteasék, ezen proväsorium megszűntével a végleges megállapítás beczikkelyeztessék. 1875 óta már 6 év telt le. Azóta körülbelül két választási'.ál fel lett használva ezen kérdés iöbbé-kevésbbé nem államférfiuhoz illő méltósággal oly korteseszköz gyanánt, mely az igazságügynek rovására volt. Az egyik helyen korteskednek azzal, hogy ne válaszszatok ellenzéki képviselőt, mert nem kaptok törvényszéket, a másik helyen azzal korteskednek, hogy ne válaszszatok ellenzékit,