Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

332 50. országos ülés február 8. 1882, hogy t. i. egy ministeri és egy központi titkári állás szerveztessék. Ez világosan elárulja azt, hogy az igazságügyminister urnak a decentralisatió egyáltalában szándékában nincs. De, t. ház, menjünk az administratió terén egy kicsit tovább és tekintsük a kinevezési rendszert. (Halljuk!) Ne méltóztassék megijedni, nem a protektióról akarok beszélni, pedig erről is sokat lehetne szólni. De szólok arról, hogy az igazságügyi minister urnái valóságos megdönthetlen axiómává kezd már válni az, hogy a vidéki törvényszéki elnököket, kir. ügyészeket és különösen a budapesti királyi alügyészeket és a budapesti királyi bíróságok tagjait az előléptetésből sistematice ki kell zárni. Tény az, hogy a törvényszéki elnökök kinevezése oda vezet, hogy a bírák és elnökök között az örökös stabilitásnál fogva oly patriarchális viszony fejlődött ki, mely a fegvelmet tökéletesen meglazította, a mellett az elnökök munkakedvét tökéletesen elvette. A kir. ügyészek mellőzése oda vezetett, hogy vádlókból üldözőkké lettek, a mi nem ritkán az igazságszolgáltatás kárára szolgál. És hogy a bünteiő törvényszékek, különösen a budapesti kir. büntető törvényszék tagjai mellőztetnek az előléptetéseknél, mi történik? Kényteltnek magukat a szakértelem kárára áthelyeztetni a polgári osztályba; mert az tény, hogy míg a polgári osztályból hat egyén, addig a büntető osztályból egy megy át a kir. táblához. De, t Láz, az igazságügyminister ur politikájára nsgyon erős fényt vet azon körülmény, hogy ő a büntető igazságszolgáltatást általában véve nem kultiválja azon mérvben, nem gondozza azon mértékben, mint a hogy azt az állam feladata megbiviinja. Országszerte tapasztaljuk azt, hogy a biimető igazságszolgáltatásnál a speciális vizsgálat egy most kinevezett albiró, egy tapasztalatlan jegyző vagy még tapasztalatlanabb aijegvzök kezére van bízva. Sőt nem ritkán joggyakornokok is teljesítik azt. Mi származik ebből? Származik az. hogy pl. 1872-ben szabadságbüntetésre lett kárhoztatva 2451 ember, 1873-ban 2599 ember, 1874-ben 2368 ember, összesen tehát a 3 év alatt 7418 olyan ember lett becsukva, a kit a bíróságok később mint tökéletesen ártatlanokat elbocsátottak. És ezen s-zámok azon kimutatásokból merítvék, a melyeket az ígazságilgymi lister ur bekövetel ugyan, de olvasni nem szokott. Ezen számok kérleilietlenüi igazolják az igazságügyi politika helytelenségét; igazolják azt, hogy helytelen axióma, a mely a családi békének, az ember tecsiileténtk, jövőjének és múltjának érdekeit nem tartja oly fontosaknak sem, nrnt az enyém és tied könnyen orvosolható eseteit. Hogy pedig az igazságügyminister ur a büntető igazságszolgáltatást nagyon is mostoha gyermekének tartja, arra nézve eeclatans példákkal tudok szolgálni a budapesti kir. törvényszék köréből. Tény az, hogy azon bíróságnak, mely a centralizatió elvénél fogva fontos állami bünperekben, közönséges bünperekben és sajtóperekben tárgyal, mely a budapesti sajtónak éber ellenőrzése és a nyilvánosság előtt áll; azon bíróságnak, a melynek működéséből épen az említett nyilvánosságnál és éber ellenőrködésnél fogva ítéli meg az egész külföld önállapotainkat, az én felfogásom szerint minta bíróságnak kellene lennie. És mi történik ? Megtörténik az, hogy Budapesten az intercalarék kedvéért fentartott hosszú vacantiák miatt a vizsgálatok 8—10 évig is hevernek. (Ellenrnondások jobbról.) A mennyiben ezt nem méltóztatnék elhinni, szívesen szolgálok az igazságügyminister urnak esetekkel és adatokkal. A levéltári személyzet elégtelensége folytán a felebbezések a felsőbb bírósághoz 10 sőt 15 év alatt sem terjesztetnek fel. (Felkiáltások szélső bal felöl •" Gyalázat!) Erre is van eset és ha az igazságügyminister ur lesz szíves az adatott kétségbe vonni, elfogom hozni az aktákat, hogy az igazságügyminister urat róla meggyőzzem. (Helyeslés szélső' balJeló'L) Itt van továbbá a Fortuna-épület börtöne. Méltóztassék csak az igazságügyminister ur megnézni, ott három ember fekszik két ágyon, mert a 177 fegyenezre berendezett helyiségben 199 van elhelyezve. (Mozgás szélső balfelŐl.) Addig, míg az ország fővárosában ily állapotok vannak, az igazságügyminister részéről korai dolog jogállamról beszélni, (ügy van! szélső bal/elől.) De nemcsak az első bíróságokról szól az ének. Méltóztassék csak a felsőbb bíróságokat figyelemmel kisérni. Olvastam a semmítőszék, olvastam a legfőbb Ítélőszék elnökének búcsúbeszédjét. És mit olvastam? Olvastam azt, hogy a semmítőszék nagy tudományú és tekintélyű elnöke, az országbíró az ö mentalis reservatiójával miként mond kárhoztató ítéletet törvénykezésünkre, midőn kijelenti, hogy csak azért nem bocsátkozik törvényeink bírálatába, mert a hely, a melyről szól, feltétlen törvénytiszteletet követel. (Tetszés szélső bal/elöl.) A legfőbb Ítélőszék elnöke már nem oly tartózkodó. Az íérfias bátorsággal és nyíltsággal kárhoztató Ítéletet mondott az igazságügyi administratió felett, midőn azt mondja, hogy a vallás- és erkölcsiség süJyedéseért az igazságügyi kormányzat kizárólag felelős. Megdöbbentem rajta magam is, midőn ezt a lesújtó ítéletet az ország egyik legfőbb bírósága elnökének szájából hallottam. Azonban ezen