Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-50
33Q 50. országos ül bal/elől.) Akkor, midőn ezen jognak] gyakorlata, ezen kötelességnek teljesítése nekünk jut osztályrészül, azt hiszem, t. ház, háládatosabb tér alig kinálkozhatik számunkra, mint az, a mely szorgalmas munkával, kitartással, jól kifejlett jog és kötelességérzettel lehetővé teszi számunkra azt, hogy a pártok küzdelmében kifáradt erőinket azon templomnak felépítésére szenteljük, melyet az igazságügy kultusának emelünk. Az állami életnek, a társadalmi rendnek s hozzáteszem a nemzeti létnek, institutióinak biztosítására megalkotott intézményeink között kimagasló helyet kell, hogy elfoglaljon az igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatás kulíusa tehet egy államot nagygyá; ez teheti a népeket még balsorsukban is megnyugvókká, szerencséjükben pedig boldogakká és elégedettekké. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A hol nincs helyes elvekre fektetett igazságszolgáltatás, ott corruptió uralkodik, (ügy van! a szélső' baloldalon) ott a nemzeti tespedes és léhaság vernek nehezen kiirtható gyökereket. Ott, a hol nincs jó igazságszolgáltatás, ott nincs állami és társadalmi rend , ott az erkölcstelenségre és bűnre támaszkodva az önkény uralkodik, bármilyen legyen azon kormányforma, a melynek köpenyével takaródzik. (ügy van! a, szélső balon.) Már most, ha felteszszttk, t. ház, azon kérdést, hogy Magyarországon, édes hazánkban milyen az igazságszolgáltatás, fájó szivei bár, de férfias bátorsággal kell bevallanunk, hogy Magyarország igazságszolgáltatása az európai kultur-államok közt egyike a legutolsóknak, egyike a Jegroszabbaknak. (ügy van! a szélső baloldalon.) Nincs rá jogczímeni, hogy ezt valónak tekintessem csak azért, mert mondom ; hanem be is kell ezt bizonyítanom. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A bizonyítás terén, bármily hálás legyen is különben, nem vállalkozhatom arra, hogy igazságszolgáltatásunk összes miseriáit felsoroljam, mert félek, hogy akkor még 3 órán tul is igénybe kellene vennem a t. ház türelmét. Megelégszem tehát azzal, hogy csak főbb vonásaiban jelezzem azokat, miket én igazságszolgáltatásunk bajainak tekintek. (Halljuk!) Ha akár az igazságügyi administrátiót, akár a szoros értelemben vett legislativ munkálkodást, akár a justic-politiát teszszük bírálatunk tárgyává, mindenhol kiáltó jeleivel találkozunk a rendszertelenségnek, a habozásnak, az erélytelenségnek. Ha megkérdezzük a birói közegeket, kezdve a legfőbb bíráktól a legutolsó békebiróig, miként vannak kielégítve az igazságszolgáltatás által, válaszul azt nyerjük, hogy nincsenek megelégedve. Ha megkérdezzük az ügyvédeket, közfebraár 8. 1882. jegyzőket, mindannyian panaszkodnak, mert nyomorognak. És ha megkérdezzük a jogkereső közönséget, válaszul azt nyerjük, hogy az igazságügyi állapotok felett zúgolódnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Panaszkodik, jajgat mindenki, még maga az igazságügyminister ur is a maga tehetetlenségében. Igaz, t, ház, bog}* alkottattak az utóbbi időben oly törvények is, melyek talán már a közel jövőben megtermik hasznos gyümölcseiket. Ezek közé számíthatnám a szerencsésen recipiált kereskedelmi törvényt, a váltótörvényt és minden hibái daczára a büntető törvényt, sőt nagyban és egészben a végrehajtási eljárásról szóló törvényt is. Azonban igazságügyi bajaink fó'forrását mégis abban találom, hogy a megalkotott törvények hibásak és ez onnan van, mert az újonnan megalkotott, törvények legnagyobb része nemcsak európai színvonalon nem áll, hanem egyenesen magát a jogtudományt is sajnosán nélkülözi, (ügy van! a, szélső baloldalon) És e mellett az administrátió nem csak európai színvonalon nem áll, hanem egyenesen bírálaton alul áll. Alkotmányunk fvisszaállítása óta tizennégy évet munkálkodott már a törvényhozó testület békében és ezen tizennégy év alatt, daczára annak, hogy a törvényhozó testület számtalanszor, valóban ritka egyértelműséggel hangsúlyozta a korszellem követelményeit és határozati javaslatok elfogadásával támogatta azt, hogy a szóbeliséget és a decentralisatiót az igazságügy minden terén követeli, daczára mindennek, ma is ott állunk, a hol álltunk í 879-ben, midőn e kérdés először szóba került. Ott állunk, mert a t. háznak minden határozata kegyes óhaj maradt, mert végrehajtása megtörik az igazságügyminister urnak nemakarásán, erélytelenségén vagy canctátoroskodásán. (ügy van! a szélsőbalon.) Kapunk, az igaz, üres Ígéreteket, megtartatni nem szokott biztatásokat, mondják, hogy a kérdéseket már tanulmányozzák. De igazságszolgáltatásunk a mellett, hogy egyike a legrosszabbaknak, egyike a legdrágábbaknak is. Igyekezni fogok e téren rövid összehasonlítással állításomat számadatokkal bebizonyítani. Angliát az o jól kifejlett békebirói intézményével, nemkülönben Németországot igazán mintaszerű bírósági szervezetébe] tökéletesen számításon kívül hagyhatom akkor, midőn igazságügyi administratiónkat a külfölddel összehasonlítom. De tekintsük Francziaországot, Francziaországban, a 36 millió lakossal bíró Francziaországban, kitesz az igazságügyi budget az 1882-iki előirányzat szerint 35 millió frankot. Ezen 35 millió frank a 2,800.000,000 frankot meghaladó költségelőirányzatnak egyheted részét képezi. Esik tehát Francziaországban a 35 millió
