Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

326 r>0, országos öles febroér 9. 1882 dani, hogy ez acut kérdés. Tavaly egy igen hosszú törvényt sikoltunk a fővárosi rendőrségről. Én akkor is azt mondottam, hogy ezen törvény felesleges volt, a mennyiben a rendőrséget igen kevés törvénynyel, de sok értelemmel és pénzzel szokták mindenütt csinálni. Európa egy államában csak megközelítőleg sincs a papiroson oly nagyszerű törvényhozási intézkedés téve, mint épen nálunk és Európa civilizált államaiban és fővárosaiban sehol sincs oly nyomorult rendőrség, mini nálunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Franeziaországban uraim, úgyszólván alig van legislafori intézkedés a rendőrségre nézve, hanem a rendőrség igen jó; Angliában az egész 37-iki törvény talán 25 sorból áll és a rendőrség szintén igen jó. Nálunk van egy rendőri codex, itt igen sok ember foglalkozik a rendőrséggel, folytonosan hangoztatnak panaszok ugy a sajtóban, mint a fővárosi tanácstestületben, itt a házban is és a ministerium semmit sem csinál ezen panaszoknak orvoslására, mint, mondóra, nagy törvényjavaslatokat. Méltóztassanak egyszer már meggyőződni arról, hogy a budapesti rendőrség bajai egészen másutt feküsznek, mint a legislatorius intézkedésekben; feküsznek azok először a szakértelmetlenségben, a mely itt a rendőrség vezetésénél nyilvánul, másodszor azon rendszertelenségben, a mely fenforog a fővárosi rendőrségnek és a ministeriunmak érintkezésénél ezen fővárosi rendőrséggel Sehol, nem egy szabad államban, hanem a legcentralistikusabb államban síncsenek ugy eonfiseálva a törvényhatóság jogai, mint épen itt nálunk azon hírhedi törvény folytán; sehol ezen állapot nem létezik. Hisz itt nem a ministerium alatt áll a fővárosi rendőrség, hanem a ministerium csinálja a fővárosi rendőrséget, annak gondnoksága és nem csupán csak magasabb felügyelete alatt áll. Van egy országos rendőrigazgató, a ki activ és praktikus dolgokban napról napra beavatkozik, a helyhatósági rendőr működését bénítja és egy bürokrata eljárásával akarja Budapest fővárosának közel 400 ezer lakosát rendőrileg igazgatni. Ez sehol nem létezik, ez jóra nem vezethet. En megengedem, sot követelem azt, hogy, miután a rendőrség állami, a mi csakugyan elvileg jó. hogy itt a ministeriumnak meglegyen íenhaiósága a rendőrség felett; de egy ily nagy testületnél, mint a fővárosi rendőrség, lehetetlenség ezen hatóságnak nagyobb autonómiát nem adni és ennek ellenőrzésére több jogot nem adni a fővárosi tanácsnak. Hiszen látjuk, hogy a fővárosi tanács hiába panaszkodik, hiába hoz végzéseket, erre a fővárosi rendőrségnekVfeje meg csak nem is felel. Ily viszony sehol fenn nem áll. Méltóztassék a minister ur a párisi icndörfőnöknek viszonyát a városi tanácshoz tekintetbe venni. Azon eset jött ott elo, hogy a rendőrfőnök, a mostaninak elődje, épen a miatt kénytelenittetett beadni lemondását, mert a községtanáes interdictum alá tette és azt mondta, hogy többé nem is tárgyal vele, mig a panaszokat el nem intézi. Mi évről évre szaporítjuk a fővárosi rendőrségnek költségeit; ma egy egészen jelentékeny összeggel állunk szemben, 587,000 frttal, a melynek legnagyobb részét, még mindig három negyedét a főváros fizeti. Hát 587 ezer frt szerintem nem elégséges Budapesten jó rendőrséget felállítani; de hogy okvetlen elégséges arra. hogy sokkal jobban szerveztessék és tartassák, mint a mostani, azt más városok példájából és budgetjéból be tudnám bizonyítani. Itt a fizetés-felemelésekkel mi történt? Az történt, hogy a bureaukratia még inkább szaporittatott, még több hivatal áll a közönség és rendőrség közt, de a mi a főpanasz tárgyát képezi, a rendőrségi közegek fizetése csak néhány krajczárral javíttatott, azok oly praecarius helyzetben vannak, hogy fizetésükből meg nem élhetnek, másrészről a systema meg nem változott. A rendőrségi alantas közegek fizetésének rendezése égető kérdés. Nagyon csodálom, hogy a belügyminister ur el tudja képzelni, hogy Budapesten egy közrendőr 25 frt havi fizetéssel és egy már magasabb képzést igénylő rendőrbiztos pedig, a ki rendesen altiszti ranggal vált ki a hadseregből. 35 frt havi díjjal meg tudjon élni. A rendörfoglalkozás, t. ház, nagyobb physikai megerőltetést igényel és már ezért is a rendőrre nézve az élet drágább, mint bármely más hasonló körülmények közt élő egyénnél. Azt tartom, hogy a mig mi a fővárosi rendőrség fizetésének javításáról nem gondoskodunk és a mig mi a rendőrt nem hozzuk azon helyzetbe', hogy hivatásának, becsületesen megfelelhessen, maga a rendszer kényszeríti ezeket az embereket arra, hogy a kötelesség félt eleteiével mellékutakon járjanak el és mellékjövedelmekből éljenek. Ezért nincs eredménye a kibocsátott, különben kitűnő rendeleteknek és a létező codesnek, mert a végrehajtó egyének nincsenek abban a helyzetben, hogy a végrehajtást lelkiismeretesen teljesíthessék. Ez az, a mit Amerikában drasticus^kifejezéssel a törvényes lopás rendszerének neveznek. A mi magát a rendszert illeti, e tekintetben változásnak kell beállania és pedig oly irányban, hogy a Budapest fővárosi rendőrség főnökének vagy főkapitányának bizonyos autonómiával kell elláttatnia, mert ennek a maga körében szabadon kell mozogni. Ennek nem lehet az országos főrendőri igazgatót, mint békót a lábára kötni, mert annak köztiszteletben álló és bizalmat ér-