Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

326 r>0, országos öles febroér 9. 1882 dani, hogy ez acut kérdés. Tavaly egy igen hosszú törvényt sikoltunk a fővárosi rendőrség­ről. Én akkor is azt mondottam, hogy ezen törvény felesleges volt, a mennyiben a rendőr­séget igen kevés törvénynyel, de sok értelemmel és pénzzel szokták mindenütt csinálni. Európa egy államában csak megközelítőleg sincs a papi­roson oly nagyszerű törvényhozási intézkedés téve, mint épen nálunk és Európa civilizált államaiban és fővárosaiban sehol sincs oly nyo­morult rendőrség, mini nálunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Franeziaországban uraim, úgyszólván alig van legislafori intézkedés a rendőrségre nézve, hanem a rendőrség igen jó; Angliában az egész 37-iki törvény talán 25 sorból áll és a rendőrség szintén igen jó. Nálunk van egy rendőri codex, itt igen sok ember foglalkozik a rendőrséggel, folytonosan hangoztatnak panaszok ugy a sajtóban, mint a fővárosi tanácstestület­ben, itt a házban is és a ministerium semmit sem csinál ezen panaszoknak orvoslására, mint, mondóra, nagy törvényjavaslatokat. Méltóztassanak egyszer már meggyőződni arról, hogy a budapesti rendőrség bajai egészen másutt feküsznek, mint a legislatorius intézkedé­sekben; feküsznek azok először a szakértelmet­lenségben, a mely itt a rendőrség vezetésénél nyilvánul, másodszor azon rendszertelenségben, a mely fenforog a fővárosi rendőrségnek és a ministeriunmak érintkezésénél ezen fővárosi rend­őrséggel Sehol, nem egy szabad államban, ha­nem a legcentralistikusabb államban síncsenek ugy eonfiseálva a törvényhatóság jogai, mint épen itt nálunk azon hírhedi törvény folytán; sehol ezen állapot nem létezik. Hisz itt nem a ministerium alatt áll a fővárosi rendőrség, hanem a minis­terium csinálja a fővárosi rendőrséget, annak gondnoksága és nem csupán csak magasabb fel­ügyelete alatt áll. Van egy országos rendőr­igazgató, a ki activ és praktikus dolgokban napról napra beavatkozik, a helyhatósági rendőr működését bénítja és egy bürokrata eljárásával akarja Budapest fővárosának közel 400 ezer lakosát rendőrileg igazgatni. Ez sehol nem léte­zik, ez jóra nem vezethet. En megengedem, sot követelem azt, hogy, miután a rendőrség állami, a mi csakugyan elvi­leg jó. hogy itt a ministeriumnak meglegyen íenhaiósága a rendőrség felett; de egy ily nagy testületnél, mint a fővárosi rendőrség, lehetet­lenség ezen hatóságnak nagyobb autonómiát nem adni és ennek ellenőrzésére több jogot nem adni a fővárosi tanácsnak. Hiszen látjuk, hogy a fővárosi tanács hiába panaszkodik, hiába hoz végzéseket, erre a fővárosi rendőrségnekVfeje meg csak nem is felel. Ily viszony sehol fenn nem áll. Méltóztassék a minister ur a párisi icndörfőnöknek viszonyát a városi tanácshoz tekintetbe venni. Azon eset jött ott elo, hogy a rendőrfőnök, a mostaninak elődje, épen a miatt kénytelenittetett beadni lemondását, mert a köz­ségtanáes interdictum alá tette és azt mondta, hogy többé nem is tárgyal vele, mig a pana­szokat el nem intézi. Mi évről évre szaporítjuk a fővárosi rend­őrségnek költségeit; ma egy egészen jelentékeny összeggel állunk szemben, 587,000 frttal, a melynek legnagyobb részét, még mindig három negyedét a főváros fizeti. Hát 587 ezer frt szerintem nem elégséges Budapesten jó rend­őrséget felállítani; de hogy okvetlen elégséges arra. hogy sokkal jobban szerveztessék és tar­tassák, mint a mostani, azt más városok példá­jából és budgetjéból be tudnám bizonyítani. Itt a fizetés-felemelésekkel mi történt? Az történt, hogy a bureaukratia még inkább sza­porittatott, még több hivatal áll a közönség és rendőrség közt, de a mi a főpanasz tárgyát képezi, a rendőrségi közegek fizetése csak né­hány krajczárral javíttatott, azok oly praecarius helyzetben vannak, hogy fizetésükből meg nem élhetnek, másrészről a systema meg nem vál­tozott. A rendőrségi alantas közegek fizetésének rendezése égető kérdés. Nagyon csodálom, hogy a belügyminister ur el tudja képzelni, hogy Budapesten egy közrendőr 25 frt havi fizetéssel és egy már magasabb képzést igénylő rendőr­biztos pedig, a ki rendesen altiszti ranggal vált ki a hadseregből. 35 frt havi díjjal meg tudjon élni. A rendörfoglalkozás, t. ház, nagyobb physikai megerőltetést igényel és már ezért is a rendőrre nézve az élet drágább, mint bármely más hasonló körülmények közt élő egyénnél. Azt tartom, hogy a mig mi a fővárosi rend­őrség fizetésének javításáról nem gondosko­dunk és a mig mi a rendőrt nem hozzuk azon helyzetbe', hogy hivatásának, becsülete­sen megfelelhessen, maga a rendszer kénysze­ríti ezeket az embereket arra, hogy a köte­lesség félt eleteiével mellékutakon járjanak el és mellékjövedelmekből éljenek. Ezért nincs ered­ménye a kibocsátott, különben kitűnő rendeletek­nek és a létező codesnek, mert a végrehajtó egyének nincsenek abban a helyzetben, hogy a végrehajtást lelkiismeretesen teljesíthessék. Ez az, a mit Amerikában drasticus^kifejezéssel a tör­vényes lopás rendszerének neveznek. A mi magát a rendszert illeti, e tekintetben változásnak kell beállania és pedig oly irányban, hogy a Budapest fővárosi rendőrség főnökének vagy főkapitányának bizonyos autonómiával kell elláttatnia, mert ennek a maga körében szabadon kell mozogni. Ennek nem lehet az országos fő­rendőri igazgatót, mint békót a lábára kötni, mert annak köztiszteletben álló és bizalmat ér-

Next

/
Thumbnails
Contents