Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

50' orsíágos filé* február 8. 1S82. 327 derülő embernek kell lennie és nem lehet neki azon szegénységi bizonyítványt adni, mely szerint nem képes feladatának megfelelni. Vagy többet tud az országos rendőri igazgató, mint a rendőrfőnök és ekkor tessék őt rendőrfőnöknek kinevezni, vagy pedig kevesebbet tud, akkor satyra, hogy gyakorlatilag beavatkozhassak a rendőrségi teendők végzésébe. Á rendőrség rendezéséről szóló törvényjavaslathoz fűzött indokolásban a külföldi rendőrségek le vannak irva. Ebben van igen sok jó és sok igaz. Vártam is mindig, hogy mikor fog az ott felsorolt adatokból esak egy kis rész is alkalmaztatni a fővárosi rendörségnél. Ez nem történt. A rendőrség ma az államosítás 6-dik esztendejében ott áll, a hol azelőtt 6 évvel állott és egyéb tekintetben előmenetel nem mutatkozott, mint a budget emelésében. Én tehát bátor vagyok a t. minister urat felkérni, hogy méltóztassék koronként egy kimerítő jelentést adni a fővárosi rendőrség működéséről. A rendőrségről szóló törvényben benn van, hogy a főkapitány tartozik a ministeriumoak minden évben részletes jelentést beadni. Méltóztassék e jelentést kinyomatni ós kiosztatni a rainisterium jelentésével kapcsolatban. Csakis ezen adatokból ítélhetjük meg, hogy mennyiben van előmenetel és hogy a pénz, a mely megszavazíatik és évenként folyvást növekszik, megfelel-e a czélnak. Ezen általános megjegyzések után a kért összeget mégis megszavazom azon hitben, hogy a minister ur több gondot fog fordítani a fővárosi rendőrség égető kérdésének megoldására és hogy elvégre is el fog jutni azon ponthoz, midőn belátja, hogy itt nem bureaukratikus intézkedésre, nem törvénykészítésre és rendelet kiadására, hanem egyszerűen a rendőrség gyakorlati reformjára, az egyének és a rendszernek megváltoztatására van szükség. (Helyeslés a szélsii baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök :T. házi Csak egy pár megjegyzésem van, melyet tenni kötelességemnek tartok, a nélkül, hogy megújítani kívánnám azon vitát, mely talán nem is egy éve, vagy legfolebb egy éve, a törvény alkotásakor e házban lefolyt. Az egyik észrevételem az, hogy a képviselő ur nem tudom honnan merítette azon tudomását — de biztosíthatom, hogy téves — mintha a budapesti államrendőrség főnökének ügyeibe a miaisterium részéről bárki is beleavatkoznék. Megvan a törvény szerint a főkapitánynak a maga hatásköre, abban respeetáltatik, megvan a mmisteriumnak, a ministerium és annak minden közege tartja magát ezen korlátok közt. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, — de ezt csak mellékesen teszem — hogy én nem ugy tudom, hogy Angliában nem tettek volna semmit törvények és rendeletekkel. Én nem ugy tudora, hogy a londoni fővárosi rendőrséget 3 szakasz szabályozza, hanem biztosíthatom a képviselő urat, hogy az erre vonatkozólag Angliában alkotott törvények és kibocsátott rendeletek sokkal feliilmulják az általa nagysága miatt is kifogásolt eodexet Mert ott, a hol rendőrséget akarnak, teljes hatáskörrel, de nem önkénykedéssél, törvényben és rendeletben szokták annak hatáskörét megállapítani. Ez a másik, a mit meg kívántam jegyezni, A harmadik az, hogy a képviselő ur azt mondja, 6 év óta állami a rendőrség és semmitsem javult. Szabad legyen őt rectificálnom, hogy a íővárosi rendőrség 8 év óta állami, de a mostani törvénynek végrehajtását azou az alapon megítélni akarni, hogy mi történt 6-—8 év óta, mielőtt a törvény életbe lépett volna, azt hiszem, nem lehet. Valamint azt is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy míg egyfelől el nem fogadhatom a fővárosi rendőrségre nézve azon kitételt, melyet a t. képviselő ur használt, hogy nyomorult, mert ezt meg nem érdemli, még megjegyzem, hogy a mi a közbiztonságot illeti, hogy sok hiba van, azt megengedem, de vau Parisban, Londonban, Bécsben és minden nagyobb városban és aránylag aligha kevesebb, mint itt. Beismerem, mondom, hogy vannak hiányok, javítandók, orvoslandók, dolgozunk rajta, igyekezünk. De azt is meg kell jegyeznem az igazság érdekében, hogy igen bajos a tökélynek azt a fokát követelni egy hivataltól, egy fél évvel vagy 8 hónappal ezelőtt életbe léptetett törvény alapján, a melyre az angol rendőrség például csak hosszá évtizedek során át emelkedett. A tökélyt elérni 6 hónap alatt ott sem, itt sem lehet. Ez a harmadik, a mit meg akartam jegyezni. A negyedik az, hogy csodálkozom, hogy a képviselő ur szememre veti a költségnövekedést, pedig, mint maga is mondotta, a kért összeg inkább kevesebb, mint sok arra, hogy a fővárosi rendőrség jó legyen. De a mig egyrészről azt hiszem, hogy a lehetőségig itt is figyelembe kell venni államháztartásunk viszonyait, ugy másrészről én már a rendőrségről szóló törvény alkotásánál azon igyekeztem, hogy az állomások a csekélyebben és jobban díjazottak közt ugy osztassanak meg, hogy aránylag több jobban díjazott állomás legyen, hogy ennélfogva lehetséges legyen az újabban felfogadott egyénektől több képességet, több erkölcsi és szellemi biztosítékot is kívánni és meglehet, hogy ez irányban, mihelyt a helyzet engedi, tovább is megyek. De azt sohasem ismertem el, ma sem ismerem el, hogy ugyanazon rendőri közegek, a kikről oly elitélőleg nyilatkozott a képviselő ur, de a kikről oly elitélőleg -—igazságosan nyilatkozni