Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

316 50. országos ülés február 8. 1882. fa gyümölcsöket nem terem, vagy nagyon furcsa gyümölcsöket. Alkotmányunk egy üres formalizmus, vagy mint dicső hazánkfia Kossuth Lajos helyesen mondja: „Kongó érez és pengő czimbalom," sőt még ennél is rosszabb komédia. {Igaz! a szélső" balon) T. ház! Bevégzem nagyon is hosszúra nyalt beszédemet. Én nem akarok fendalismust, nem akarok egyenetlenséget, nem akarok kasztokat, nem akarok vallásfelekezeteket, nemzetiség vagy vallás szerint felállított kasztokat, ellenkezőleg azon tettet, midőn a korlátokat lerontották, melyek az embereket kasztokká választották szét, a világtörténet legszebb tettének tartom. Mindazonáltal ezen tett csak fél muuka volt és elfelejtettük az államot, a társadalmat az egyenlőség alapján szervezni. Az én indítványom t. ház, az, hogy a részben hasznos, részben productiv osztályoknak t. i. a munkásoknak, földmívelőknek, iparosoknak, kereskedőknek, hivatali okoknak stb. meg akarom add azon hatalmat, melyei ők joggal igényelhetnek. A jövő jelszava a muaka. Valljuk meg, hogy egyik legnemesebb, legszebb jelszava. Én a munka zászlója köré akarom csoportosítani — nem szétválasztani. — csoportosítani, szervezni akarom e zászló körül a népet, a társadalmat. Ámbár nem kötöm magamat jelszavakhoz, nem foyok valamit az^rt pártolni, mert demokratikus, mert tudom igen jól, hogy lehet valami conservativ és azért adott helyi és emberi viszonyoknál fogva sokkal üdvösebb lehet, mint valami, a mi demokratikus, libera is színezetű, de engedjék még met>jegyeznem azt, hogy eze-s indítvány demokratikus, még pedig a szó helyes értelmében. Ha mi a kényelmes jelszavaktól nem merünk emanczipálódni, ha mi haladunk az eddigi utón, vagy az eddigi pusztaságon, el fog jönni a reaetio, még p^dig nem a jó, hanem a sötét. a rósz reaetio, vagyis jöhet más valami, a társadalmi forradalom, a eocialismus veszélye. De jöhet még egy harmadik : a társadalom elsatnyulása, tespedése, a byzantinismus. Én testté és vérré akarom tenni az alkotmányt és az önkormányzatot. Nem akarom magamat azzal kecsegtetni, hogy az általam különben is nagyon hiányosan felhozottak itt azonnal sikert fognak aratni, azonnal kész talajra fognak találni. Nem 24 óra alatt eldöntendő kérdés ez. Ámde engem mégis vigasztal valami még akkor is, ha le kell mondanom a siker babérjairól, igaz, hogy nem valami örvendetes vigasz az, hogy a jövő események, azon factorok, melyek uralkodnak és mindinkább uralkodni fognak, igazolni fogják az általam mondottakat, hogy az események maguk meg fogják érlelni indítványomat. Ha megengedik, hogy beszédemet bezárva, egészen őszinte legyek, (Halijuk!) azt mondom, meglehet hogy jövőben igenis fognak vállalkozni, — értem azokat, a kiknek az általam felvetett indítványban valami rettenetes doctrinák tűnnek fel, annak kijelentésére, hogy valóban csodálatos, hogy annyi kitűnő derék férfi, kikkel — ezt szintén őszintén mondom — én nem mérkőzhetem jeles tulajdonságaik, szónoki tehetségeik tekintetében, nem merték kimondani, sőt ellenkezőleg a ház egy oly igénytelen tagjától várták, hogy neki legyen bátorsága annak kimondására, hogy alkotmányunk nem test és vér, hanem komédia; meglehet, a jövőben azt fogják mondani, valóban csodálatos, hogy annyi okos és jeles férfiú ezen komédiát oly sokáig játszotta, vagyis jobban mondva tűrték, hogy ezen komédia játszassék és hogy eddig miért nem merték bevallani, ámbár maguk is érzik, azt talán kálómkor szintén elmondom. Én, minthogy a t. kormány és többség előterjesztésében mitsem iátok, a mi a képviseleti leti rendszer reformjátra annyira szükséges volna: részemről a költségvetést el nem fogadom. Irányi Dániel: T. ház! Mindamellett, hogy t. barátom csupán saját nézeteit fejezte ki, mit egyébiránt azt gondolom, a ház t. tagjai a nélkül is észrevettek, nem tartom fölöslegesnek egy pár szóval reflectálni azokra, miket mondani méltóztatott. (Halljuk!) Én sem tartozom azok közé, kik csupán azért, mert valami új, mert valami a mai kor szellemének megfelel, azt kívánatosnak és örökké m< gtartandónak tekintik. Én a szent Írással tartok, mely azt mondja: „Mindeneket megvizsgáljatok és a mi jó, azt tartsátok meg." De engedje meg a t. képviselő ur, hogy figyelmeztessem, hogy mind azt, mit ő javasol, mi régen megvizsgáltuk és minthogy nem tartottuk jónak, nem is tartottuk meg; mindaz, mit ő most javasol, létezett a múltban, létezett Francziaországban, létezett Magyarországon, t. i. az érdekképviselet és nem azért döntötték meg Fraiicziaországban és nem azért állottunk el tőié Magyarországon, minthogy az a jelenkor eszméivel ellenkezett, hanem azért, minthogy a nemzet valódi szükségeinek, valódi érdekeinek nem felelt meg. (Igaz! ügy van! a szélső halon.) Mi nem akarjuk a nemzetet ismét külön kasztokra szaggatni, holott a képviselő ur óhajtása szerint itt nem a nemzet képviselői, hanem az iparosok, földmívesek és talán tudósok képviselői ülnének; mi a nemaetet egyesíteni akarjuk és ennélfogva a nélkül, hogy visszariadnánk attól, hogy a mostam választási rendszert reformáljuk, azon térre, melyet a t. képviselő ur ajánlott, bizonyosan nem fogunk visszamenni. (Helyeslés a szélső balon.)