Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

50. országos ttlís február 8. 1SI2. gJ5 sekre, zaklatásokra, zsarolásokra és revolvereskedésekre vezethetne. Az általam ajánlott módon a választó-közönség hatalommá válnék, az igaz, nem olyan hatalommá, mely szuronyokkal és karddal rendelkezik, hanem oly morális hatalommá, a melynek súlyát jó lesz ha nem kicsinylik azok, a kik különben a nép érdekeiért oly melegen küzdenek. Azt fogják erre felelni és tudora épen azon párt soraiból, a melyben küzdeni szerencsém van, hogy erre nézve van egy más módszer és ez az átalános szavazatjog titkos szavazássá]. Legyen szabad röviden megjegyeznem, hogy az én szerény indítványom — a melyre nézve különben az eredetiséget nem igénylem magamnak, megletetett az már régebben, sőt részben már meg is volí kísérelve — mondom, sz én szerény indítványom inkább közeledik az általános szavazati joghoz s azon elv, hogy községenként történjék a szavazás, az semmi más, mim megtesiesííése az általam indítványozott elvnek, hogy t. i. a homogén elemek, melyek egymást ismerik, válaszszák a képviselőket. A különbség az általános és titkos szavazás és indítványom közt csak az, hogy indítványom meg akarja valósítani, testet és vért akar adni a népfenségnek, a mely ma még csak elvben, docírinában létezik. A mi a listás serutiijiuinot illeti, a mely épen most oly nagy hullámokat ver Francziaés Olaszországban, ámbár ezen hullámok nálunk — talán mert nagyon rendén van a szénánk — nem érezhetők: a listás serutiniumban teljesen hiányzik a szoros kötelék a választó és választott közt és annál nagyobb hatalmat fog gyakorolni a reclam, a melyről tudjuk, hogy bizony nem mindig az igazságos és jó ügy mellett kardoskodik.. Én az általános szavazatot így pure et simple azért sem fogadhatnám el, mert azon nagy hiányok, a melyeket körvonaloziam. abban még nagyobb mértékben fellelhetők és igy ellensúlyoznák azt a jót, a melyet az általános szavazafjog, nevezetesen a titkos szavazat magával hozna. Meglehet, hogy erre azt fogják mondani, hogy a jelen népképviseletnek papiron alapuló rendszere nem más, mint követkéz menye a 48-ki eseményeknek az újkor kívánalmaihoz képest. Engedje meg azért a t. képviselőház, hogy ismételve idézzek Sárosmegye egyik jegyzőjétől eredő hasonlatot, a mely a 48-ki eseményeket igen jól jellemzi. A hasonlat igy szól: „Kossuth Lajos mint egy második Mózes a Vörösteugeren akarta a nemzetet keresztül vezetni az ígéret földjére, de mielőtt átértünk volua a másik partra, az ár összecsapott fejeiuk felett." Engedje meg a t. ház, hogy ezt én részemről meg?oldhassam. Mint egy szerves és fegyelmezett nemzet vonultunk ezen Vöröstengerhez. Igaz, hogy valamikép kimenekültünk az árból. De minő állapotban? Mintegy szétszórt, fegyelmezetlen tömeg. Kiki küzd saját erejére utalva és kiki bolyong saját utján. A mennyei manna nem igen jutott nekünk. Ellenkezőleg az egyptomi ímsfazékokból nagyon is kifogytunk. Elkopott csizmánk, de még bocskorunk is, még sárosak és pocsolyásak is lettünk, Igy bolygunk és csatangolunk, mint Grünwald monda a tájékozatlanságban, mihez én részemről hozzá teszem: és a modem politika pusztaságában. Nincs kétség előttem, hogy igy a szétszór és fegyelmezetlen tábor a szabad országot, ezeigéretföldjét meghódítani és a valódi önkor mányzat elvét megállapítani nem fogja. Ezen szétszórt fegyelmezetlen, saját elemeire feloszlott, hogy ugy mondjam, atomizált társadalomban fognak uralkodni bizonyos hatalmi factorok, de melyek? A szabadság nem fogja meggátolni, hogy a szétszórt tömegek felett oly csoportja uralkodjék az embereknek, a mely fegyelmezve van s a mely esetleg fegyverekkel is rendelkezik — nyíltan beszélhetek, mert camera caritatis vagyok jelen —• t. i. az állandó hadsereg. De uralkodni fog még más is: a pénz. Ezen tégy el mezeit csoport dicsőséges csatáit már ma is látjuk, melyekben majd Rotsehild, majd Bontoux, majd ismét Rotsehild a győztes. Ezeken kívül fog még valami uralkodni és ez a corruptió. Természetes következménye ezen fegyelmezetlen társadalomnak az, hogy nem a ki becsületes, nem a ki tekintettel van az ideálra, a ki szavát tartja, a ki barátjára figyel, de a ki köuvőrület]énebb, kíméletlenebb, ravaszabb, a ki jobban tudja & helyzetet kiaknázni polgártársai rovására, hogy ez lesz ezen küzdelemben a győztes. Ezen pedig sem predikácziók, sem vezérczikkek nem fognak változtatni. Nem tartozom azok közé, kik mindig az áj kort szidják; tudom, hogy a mi állásunk nehezebb, mint apáinké. Ősapáink kényelmesebben éltek, mint mi. Annak daczára igaz az, a mit Kossuth irt újabb leveleiben : „Megszűntek az Ősi erkölcsök, nincsen polgári erény". Én nem szeretem a túlságos éles szavakat. De talán hitelt fognak nekem adni, hogy túl vagyok azon a koron, a hol az ember könnyelműen koczkázíat vádakat, legyenek meggyőződve, évek hosszú során át merítettem tapasztalataimat azon ítéletre, melyet alkotmányunk felett mondok : a mi alkotmányunk először is nem fejlődik ki szervesen, olyan, mint a Mahomed koporsója, mely ég és föld között lebeg. A mi modern alkotmányunk egy idegen, nem nemzeti fa, melynek nincs gyökere és melyet mégis mesterségesen akarónk az anyaföldbe ültetni s azután csodálkozunk, hogy azon 40*