Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

314 50. orszftPM ülés február S. 1882 nek képviselve. De mi a tulajdonképeni eredmény ? Megmondom én röviden. Nincsenek képviselve sem a földmívelés érdekei, nincsenek képviselve az ipar érdekei, nincsenek képviselve a kereskedelem érdekei. S igy hosszú sorát hozhatnám fel az állampolgárok legfontosabb érdekeinek, sőt létfeltételeinek is, melyek e házban nincsenek képviselve. Az előtt a régi táblabírói világban a karok és rendek testületileg küzdöttek az alkoímánvért és hatalmi positiójukért. Ne feledjük el, hogy most már nincs két osztály, ur és szegény, de van számos osztály, melynek, mint a tapasztalat mutatja, létfeltételei a szélrózsa minden irányában szétágaznak. Mi — az új iskola — ezirkalommal és rajzónnal gépszertíleg felosztottuk az országot választókerületekre. Egy és ugyanazon census kaptájára mértük a hazafiságot, a választóképességet és a szükséges inteligenfiát. En tudom jól, hogy nagyszabású általános irányban nyilvánul a népnek akarata; az elégiiletlenség ellenzéki táborba tereli a választókat. Hála Istennek, Magyarország függetlenségi érzete még él a magyar emberekben és ez érzelem oly erős. hogy ez képviseleti rendszerünknek ferdesége, választó törvényünk nagy hiánya daczára utat tör magának egész a parlamentig. De én, a ki foglalkoztam egy kissé praktikus politikai kérdésekkel, egyenesen tagadom azt, hogy ama számtalan, sokszor komplikált kérdésre nézve, mik teszik a tulajdonképeni önkormányzatot, mik képezik az alkotmányt, azon mixtum compositum, melyből választókerületeink jelenleg állanak, ezen észjárás, műveltség és minél fontosabb életérdekeíre nézve annyira szétágazó és kevert közönség konkrét politikai programra körül csoportosulni általában csak képes is legyen. Én előttem nincs kétség a felett, hogy az ily gépszerűleg összeállított választó-közönségben mindig egészen más faktorok, mint a haza java, vagy a tulajdonképeni politika lesznek döntők. Ismeri ezeket minden képviselő igen jól és elég ha csak röviden odautalok, hogy az ily kerületekben a pénz, bor, a kormánypressio —• elismerem — nemtelen izgatás, személyes érdekek, komaság, eógorság stb. a tulajdonképeni döntő faktorok, (Ugy van! a szélső balon.) Azt meg talán nem fogja a t. ház tagadni, ha egy kissé figyelemre méltatja a mondottakat, hogy ezen nem fognak segíteni vezérczikkek, erkölcsi prédikácziók s hogy ez a mostani váíasztóközöDség összeállítása folytán mindig igy fog maradni. Csak addig volt lehetséges, míg igy vannak Összeállítva a választókerületek, hogy a választók megnyirbálni hagyták saját választói jogukat, a mint azt a hetvenes években tapasztaltuk. Engedjék meg. hogy közeledve beszédem végéhez, legalább röviden körvonalozzam, hogy nézetem szerint mi módon lehetne ezen nagy hiányokon, melyeket önök is ismernek segíteni. (Halljuk!) Nézetem szerint csak a következőképen: egyesüljenek és csoportosuljanak testületileg a külön foglalkozási ágak szerint a honpolgárok, azaz csoportosuljanak a kézimunkások, földmívelök, iparosok, kereskedők, tauárok hivatalnokok egész a lelkészekig; ezek tömörüljenek egy kidolgozandó kulcs nyomán, melynek részleteibe most természetesen nem bocsátkozom ; ezek válaszszák testületileg képviselőiket és ily módon alakuljon a község, a municipium és a képviselőház. T. ház! Hogy mennyire hiányos a mi képviseletünk, hogy miért sarkalük ép ezen hiány azon törvényen, melynek mindenütt a világon az emberi érzelem alá van vetve, erről egész dissertatióí kellene tartanom, de én az önök ugy is hosszasan igénybe veti becses figyelmét tovább nem feszíthetem — meglehet, megteszem ezt a sajtó utján. Most csak arra szorítkozom, hogy rámutassak ezen képviselet előnyeire és elmondjam, miért hiszem én, hogy csakis ez a mód fogna nagy bajainkon segíthetni. Ezek aa előnyök röviden elősorolva a következők. Először is megfogna szűnni azon egészségtelen viszony, a melynél fogva az állampolgárok — még pedig mindig nagyobb lesz ezeknek a száma —- aa államban oly intézményt látnak, a mely tulajdonképen nem óvja és védi őket, de sőt nehezíti kenyérkeresetöket, a helyett, hogy elősegítené; ineg fogna szűnni azon egészségtelen viszony, melynél fogva mindig nagyobb lesz azoknak száma, a kik az állam közegei közül legjobban ismerik azt, a kii adó-executornak innak; szóval a magánérdek — ez pedig igen fontos érv — a magánérdek és a közjó szerves összeköttetésben lenne, a magasabb politika kérdései a nép érdekeiben, igényeiben, magában a népben gyökereznének. Legyenek biztosak, hogy ha minden osztály ily módon fog szavazni, képviselője kalandos háborúba bemenni nem fog, másrészt ha egy adót vagy háborút igazán nélktilözhetlennek tartanak a képviselők, azon szoros köteléknél fogva, a mely mindnyájunk közt az egész haza érdekére nézve fennáll, azt megszavazzák. És csakis ez esetben fog a korona biztos támaszt lelni, miután nézetem szerint megdönthetleu érv az, hogy támaszt csak oly valami adhat, a mi elleníállani képes. Szóval meg volna azon nélkülözbetlen kötelék, a mely most képviseleti rendszerünkben a megbízott és megbizó között teljesen hiányzik; mert azt elismerem, hogy a mai viszonyok közepette megadni pl. az instructió vagy visszavonás jogát a választóközönség mixtum compositumának: a legnagyobb vlsszaélé-