Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

294 48. országos ülés jelentését. Meg vagyok győződve, hogy erre' nézve ő megteszi a magáé:; és én ebben támogatója leszek. De felhívást intézett hozzánk és tanácsot adott t. képviselőtársam. Őszinte köszönettel ve­szem ezt és meg vagyok győződve, hogy ket­tőnknek még sok alkalmunk lesz ezen dolgokról higgadtabban beszélni, mint ma. De legyen szabad kifejeznem már ma egy óhajtást vele szemben. [Halljuk!) 0 elismerte, hogy a jelenlegi kormányrendszer részéről ve­lünk szemben igen sok törvénytelenség és igaz­ságtalanság történik (Egy hang a balközépen; Nem. mondta!) Vagy legalább a mennyiben más­kép kivárnia most érteni, telnít feltette, lehetségesnek jelezte azt, hogy a jelenlegi rendszer részéről ve­lünk szemben igazságtalanságok, nyomások történ­nek. S ő kijelentette, hogy ezekkel szemben ő hű őre lesz a magyar törvényeknek. Lesz alkalmam, fájdalom, lesz alkalmam ői ezen ígéretére emlékez­tetni. Es én erre nézve egész határozottságai és loyalitással, melyet ő nálam tapasztalni szokott, kijelentem neki, hogy a jelenlegi nyugtalanság­nak, elégedetlenségnek, mondjuk ellenzékieske­désnek oka és alapja csakis az, hogy a jelenlegi kormány az állam törvényeit hiven és loyalísan nem hajtja végre. Mihelyt előáll azon általam epedve, várt és kívánt helyzen, hogy a magyar kormány a maga alkotta törvényeket hiven és 1 oválisán tartja meg, azon pereztől fogva semmi más tekintet által nem fogjuk magunkat vezet­tetni a politikában, hanem támogatni fogjuk azt a magyar kormányt, mely a hazai törvényhozás által alkotott törvényeket loyalísan és híven megtartja és végrehajtja. Tehát t. képviselő ur, ha e téren kilátásba helyezte becses támogatá­sát, köszönettel elfogadom azt. De engedjen meg egy megjegyzést. A t. képviselő ur — legalább az én felfogásom szerint — két örvény közt jár jelenleg. Az egyik a jelenlegi kormány törvény­telen eljárása, a másik a szélső elemek chauvi­nismuea. Ázt kívánom, búcsút vévén tőle jelenleg — azí kívánom a í. képviselő urnak, hogy jö­vőben fényes pályafutásában sem az egyik, sem a másik örvénybe ne bukjék bele. T. ház! Mi a jelenlegi vitának tulajdon-ké­pem kiindulási pontja? Hogyan jutottunk mi azon helyzetbe, hogy itt, amint láttuk, ma oly nagy az izgatottság és oly éberek a szenvedé­lyek? Ha valaki a budgetvita alatt megfigyelte a ház hangulatát, arra. a mi most történt, semmi nyomot, t>ernmi indító okot nem talált. Ellenke­zőleg, nekem igen jól esett, midőn a t. többség leghivatottabb szónoka, Jókai Mór í. képviselő ur kivánaíotnak jelentette ki, hogy e haza összes polgárai jó egyetértésben működjenek közre a haza feladataiban és a haza felvirágoztatásában. Jói esett nekem, ámbár ugyanazon időben a bir­jannár 27. 1882, lapokban és az utezákon mást találtam. A másik oldalon, a honnan ma a támadás jött, a függet­lenségi pártnak általam igen nagyra becsült egyik szónoka, Kiss Albert képviselő ur kijelen­tette, hogy nem okos dolog rósz néven venni a nemzetiségtől, hogy ragaszkodik a maga fajához és hogy sokkal nagyobbra becsüli azt a nemzeti­séget, a mely hív marad magamagához, mint azt, a mely ugy gondolkozik: ubi bene, ibi patria. Mondom, igen jól esett nekem két egymással szemben álló és harezoló iránynak ezen kibékítő nyájas kijelentése. És hova vezet ez bennünket? Hol vagyunk ma és ki az oka?! T. ház! A ki e vitának a megkezdője, Herman Ottó képviselő ur, felhozza azt, hogy alakult Berlinben egy egylet, a mely különösen Magyarországban a német iskolák támogatását és előmozdítását tűzi ki feladatul. Elismerte már a t. ház, hogy ebben nem rejlik semmi bűn s hogy ehhez hasonló törekvése van nálunk a Szent­László-társulatnak, a miben senki törvénytelen eljárást nem lát. 3 azután oda utalt egy német tudós munkájára, a melyben szerinte szörnyű dol­gok vannak a magyar nemzettel szemben. Saj­nálom, hogy a t. képviselő ur e szörnyűségeket — pedig ő szokott szörnyetegekkel játszani — itt nem mutatta be. Nem tudom, mire vonatkoz­nak s mik vádpontjai és mit akar. Azt mondja, hogy az a magyar nemzet ellen irányul, pedig biztosíthatom, hogy a „Deutscher Schulverein." ezélja csupán a német iskolákról gondoskodni ott, a hol a magyar kormány ez irányban kötelessé­gét nem teljesíti. A t. vallás- és közoktatásügyi miitister ur — kinek törvényszabta kötelessége volna, nemcsak a magyar faj, de a haza minden nemzetségének közművelődéséről gondoskodni és azt a mennyire szükséges, az állam eszközeivel is istápolni — a maga hivatalos jelentésében nagyon víg hangon mondja, hogy a német iskolák száma az utolsó 10 év alatt 365-tel csökkent. Ebből kivehető, hogy a kormány a német iskolák fentartására mit tesz. De fájdalom, a í, minister ur tovább megy, a mennyiben a fővárosban a közoktatás viszonyaira mutatva kiemelte, hogy jelenleg a fővárosban, a hol pedig az utolsó népszámlálás adatai szerint tudvalevőleg 120 ezer német lakos v«n, egyetlen egy német ajkú népiskola sincs. (Elénk felkiáltások: Nagyon helyesen van!) És a vegyes, tudniillik német és magyar ajkú iskolák száma leapadt 6-ra. És hozzá teszi a minister, hogy a főváros e tekintetben nagy nemzeti ér­demet szerzett, mely a nemzet nagy háláját méltán kiérdemelte. De hát t. képviselő ur, a magyar közoktatásügyi minister ur nem átalotta a ehauvinisták álláspontjára helyezkedni, meg­feledkezve arról a kötelességről, a melyet a nemzetiségi törvény és egyátalában ezen állam-

Next

/
Thumbnails
Contents