Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-48
48 országos ülés január 27 Í8S2. <29K nak törvényhozása és történelme eléje szabott, f (Zaj. Felkiáltások: A dologra! Eláll!) Méltózías- j sauak egy kis türelemmel lenni. (Zaj Felkiáltások: A dologra! Eláll!) Én figyelmeztetem azokat a képviselő urakat, a kiknek szándékában van engem beszédemben elhallgattatni ..... (Zaj. Felkiáltások: Eláll!), hogy épen nincs az önök érdekében ezt tenni. A ki egy kis politikai belátással bir, nem fog arra okot szolgáltatni . . . . (Nagy zaj. Felkiáltások; Eláll!) hogy azt állítsák, hogy oly vádakkal szemben, a milyenek különösen Orbán Balázs képviselő ur részéről történtek, itt nem volna szabad a védekezés. {Zaj. Halljuk!) Most kérdem én, hogy mi összeköttetés van Herman Ottó képviselő ur vádja közt és köztünk. Herman Ottó képviselő ur utalt arra, hogy azok a tények, a mikre azon bizonyos tanár ur hivatkozik, azok a tények csupán a képviselőházból lehetnek ismeretesek. Hát én belátom, hogy a t. képviselő ur szívesen látná, ha azokról, a mik itt Magyarországon történnek, a művelt külvilág nem hallana semmit, (Znj. Felkiáltások: Eláll!) de azt a megnyugtatást még sem adhatom a képviselő urnak, sőt ellenkezőleg biztosítom, hogy mindazokról, a mik akár a hírlapokban íratnak, akár e házban mondatnak, igenis joga van és kötelessége is a művelt külvilágnak tudomást nyerni. Es ez egészen egyszerűen történik. Ha önök ott a „Függetlenség"ben és más hírlapokban igen furcsa dolgokat hirdetnek abban a reményben, hogy hiszen ez nem jó köztudomásra, mert a külföld magyarul nem ért, csak magyar ember olvassa azt, hát akkor azzal a kellemetlen csalódással találkoznak, hogy... .. (Nagy za\. Felkiáltások: Eláll!) az itten bepanaszolt „Siebenbürgisches deütsches Tagebi att" tartja kötelességének azon nagyon is czifra czikkeket hiven németre fordítani és a művelt külvilággal tudatni, hogy ime, ez a magyar hírlapirodalom. Ertem, hogy ez kellemetlen. Arra kérem, tegj'ék ezt lehetetlenné az által, hogy eféle ezikkeket ne írjanak. Mert pl. ha egy kolozsvári lapban, a „Magyar Polgár"-ban, a melyről az a hír kering, hogy a Tisza-család lapja, egy nem közönséges iró, hanem a magyar társadalomnak nagyon előkelő tagja, egy született törvényhozó azt irja, hogy itten Magyarországban — és most bocsánatot kérek a házt. elnökétől. ha szavakat kiejtek, melyek tulajdonkép mívelt társaságba nem valók, — Elnök: Nem ajánlom! Zay Adolf: de idézem szóról szóra a hírlapot, ha azon magyar mágnás a „Magyar polgáriban azt mondja, hogy „a tetű, a poloska, a philokszera Magyarországon a német," akkor azt s hiszem, nagy oka van azt rostéin!, ha efféle dolog nem hangzik itt el az ősi falak közt, hanem niivelt emberek tudomására jut, S óva intem, gondoskodjanak önök arról, hogy hasonló raiveltségi bizonyítvány ne állíttassak ki ezután a magyar (Közbeszólás: Nem mi irtuk!) nemzetről. Tökéletesen igaza van a képviselő urnak s ez egy sajátságos eljárás a. mi t, magyar testvéreink részéről, hogyha táborukból jön egy támadás. akkor rendesen azt mondják: „Nem mi voltunk azok. hanem egyes emberek, azokkal nem idéntificáljuk magunkat. „És abból hogy rendesem az illető támadó desavuáltatik, köve!késik az, mit az imént mondottam, hogy íulajdonképen a magyar közvéleményt nem vezetik a haza bölcsei, hanem a haza cbauviuistái, kikkel aztán később, ha a dolog szóba kerül, nem akárkik magokat ez urak identificálm. (Felkiáltások: Eláll!) Herman t. képviselőtársam jónak látta személyes támadást intézni Wolf Károly t. képviselőtársam ellen, mert ő szerkesztője a „Sicbenbürgisches deutsches Tageblatt"-nak, mondván, hogy kenyérkeresete uszításból áll. HÜ jói tudom, Hermán ur szinte hírlapíró. Honnan vette azt, hogy valaki uszításból kenyeret keressen? Azt hiszem, tapasztalásból tudja csak. {Ellenmondás a szélső haloldalon.) Biztosíthatom, hogy a „Tageblatt"-nak legveszedelmesebb tevékenysége abból áll, hogy azokat, miket önök imák, hü német fordítás utján kivetkőzteti a feledés árnyékából és behozza a világ irodalomba, a külföld Ítélete alá bocsátja. Ezt a bűnt követte el Wolf Károly s reménylem, hogy az; önök dolgait ezután is külföldre viszi és hiven tükrözteti vissza. Érthetem, hogy Herman Ottó ur, miért kívánja, hogy a magyar chauviuisták viselt dolgainak e lm tükre a rendelkezési aiap segélyével boríttassuk, takartassék el. (Eláll!) Hermann képviselő ur botránynak nevezi ezen működését Wolf barátomnak. Hát jól van, kutassuk, ki csinálja ez országban és ezen házban a botrányt?! Ki az, a ki fel kérte a belügyministert, mint az államrendészet főnökét, hogy a rendelkezési alap eszközeit forditsa ezen tükör elhomályosítására. Ki tette ezt? Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy midőn a hatvan? utczai komoly rendzavarások történtek, a lázadó tömeg előtt ki termett és ki biztosította a rendőrséget arról, hogy komoly zavarok nem történhetnek? Herman Ottó képviselő ur volt ez. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy mikor a belügyminkster ur, a kivel ma igen jó egyetértésben van, nem valami nagyon nyájas módon figyelmeztette őt a képviselői hivatással talán nem épen megegyeztethető ezen működésére, ki volt, a ki azt monda: „Hogyha egyszer elérkezettnek látom az időt arra. hogy lázadást és forradalmat csináljak, akkor tudni fogom, hogy minő eszközökhöz kell fordulnom." (Nagy zaj. Felkiáltások: A dologra!)
