Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

4S. országos ülés január 27. 1SS2­293 módra hely."-; (Felkiáltások: Csak tessék! Hall­juk! Zaj.) Mert míg a magyar fajnál a ragasz­kodás ehhez az országhoz s ehhez az állam hoz annak a kényszerűségnek a szülemé­nye, hogy a nagy világon e kivül nincsen számai a hely és míg a magyar faj ennek az államnak a fentartásával saját lételét is védel­mezi, tehát kényszerűségből teszi me ; ,r kötelessé­gét, addig mi megakarjuk tenni kötelességünket annak daczára is, hogy ez nem egyedül a kény­szertől reánk sújtott positio, (Zajos ellenmondá­sok. Halljuk!) Ha,sem a szabadság erkölcsi ere­jéből ered a mi hazafiságunk, holott az önök ragaszkodása a kényszernek szüleménye (Nagy mozgás és ellen mond ások. Zaj. Halljuk!) Én azt hiszem tehát, hogy az meg sokkal jobban meg­becsülendő a szásznál, mim a magyarnál, kinél ezen kötelességnek teljesítése a kényszer szüle­ménye. (Mozgás és zaj.) Én csak azért szólok a t. képviselő urnak, mert esak bennünket vádol és nem tekinti azon áramlatot, a mely Német­országiján ezen kérdésre nézve létezik; és azt állítja, hogy a mozgalom magát az államnak gyökerét akarja kiirtani. No, én esak azt kérde­ném a t. képviselőtársamtól, hogy miből vette ő ezen állítását, a teljesen logicailag gondol­kozni szokott fő — honnan verte ezeu állítását. El ős te bizonyára ismeretes lesz a „Deutsche Schulvérein" felhívása. Mire hív föl az? Talán a magyar állam elíen? Talán annak a gyökerének aláásására? Ne méltóztassék nappal kísértetet látni. Arra hiyja föl a német közönséget, hogy a szászok iskolai ügyének támogatására, előmozdítá­sára, tehít euitarczéiokra adassanak meg azok az eszközök, a melyeket megtagad tőle a ma­gyar állam és magyar cultusminister. (Élénk eilenruondások a jobb- és baloldalon.) Hát ez tud­tommal semmi egyéb, jakit az, a mit a Szt.­László-társulat tesz. (Elénk ellenmondások.) A Szt.-László-társulat elnöke. Schlaucb Lörincz püspök megiiyító beszédébe,* nyíltan kijelentette, hogy : „Mi évek óta támogatjuk Bukovinában és az egyesített Runiámában katholikus magyar­jainkat, hogy ne veszszeu el vallásuk, ne vesz­szeu el a magyar nemzetiség." No hát a mi az egyiknek szabad, az talán szabad a másiknak is. (Elénk ellenmondás a jobb- és baloldalon.) És én azt hiszem, hogy az iskolák támogatását csak­ugyan nem lehet a magyar állam gyökere • alá­ásásának mondani, mert én azt hiszem, hogy a magyar állam az iskolákkal Csakugyan össze férhet. T. ház ! Az én t. képviselőtársam azon ira­tokról beszél, a melyeket felemlített Horman Ottó t. képviselőtársam, de én nem akarom kér­dezni a t. képviselőtársamtól, valóban olvasta-e azon iratot, melyet ő itten felemlített és a me­lyet egy igen hírneves német tanár irt. Mon­dom, nem akarom kérdeni a t. képviselőtársam­tól, vájjon valóban olvasta ezt, de arra kérem föl, hogy méltőütassék azt elolvasni és azután egészen alaptalannak kijelenteni. Kijelentett itt t. képviselőtársam egy elvet, melynek én is hive vagyok, t. i. hogy szégyen egy államra nézve, ha más állam az ő belügyeibe akar avatkozni Igenis elismerem. De, aztán hozzátessem, hogy" Magyaroszág jelenleg igen, de igen meggondo­landó helyzetben van, a mennyiben nem a nem­zet józan, müveit és status férfiuilag érett elemei vezetik a magyar közvéleményt, mert — fájdalom — ezen az állam és a nemzet ve/.e:ésére legelső sorban hivatott elem visszahúzódik, nem törődik a közügyekkel és különösm a közvéleménynyel szemben, nagyon is tartózkodó, hogy ne mond­jam, félénk és átengedte a sajtó, a közvéle­mény, sőt lehet mondani a nemzeti köztevékeny­ség vezetésének a szerepét nem epén a legjóza­nabb és legraeggondoíóbb elemnek. És ez nagy baj a magyar nemzetiségnek és a magyar közvéleménynek, sőt az államnak is. Csak méltóztassanak magukba szállni és meg fognak győződni, hogy azon elemek, melyek jelenleg csinálják Magyarországon a közvéleményt, nem épen szine-javát képelik a nemzetnek és hogy azok, kik tartózkodnak hozzájárul li a közvéle­mény képzéséhez, azok, kik tulajdonkép hivatea volnának a nemze'c sorsának vezetésére, a jeíen­lengi tétlenségük által nagy bűnt követnek el a magyar nemzet jövőjével szemben. HA egy állam és annak közvéleménye a leg­jobb elem által vezettetik, akkor azt hiszem, sohasem fog azon valóban megszégyenítő hely­zetbe jutni, hogy más államok kezdenek belügyei iránt érdeklődni. De azt látjuk, hogy pl. itt a német színház kérdését illetőleg (Halljuk!) nem épen a kormá­nyon levő és nem épen a leginkább hivatott kö­rök, hanem egészen más elemek képeztek itt közvéleményt, a mi nem épen válik dicséretére a magyar nemzetnek, a mi, fájdalom, egy igen kellemetlen és engemet is kellemetlenül érintett kudarcára vilte a mag} T arságot. Ha egy nemzet nem a maga legjózanabb, legbelátóbb elemei által vezettetik, hanem annak vezetése időnkint hiva­tatlan kezekre bizatik, akkor annak a helyzetébe jut, a ki a maya gyermekeit nem gyámolítja és azután akadnak idegen gyámok. És én, mint ezen államnak a polgára, nagyon is óhajtom és követelem azoktól, a kik valóban hivatva van­nak az állam sorsának vezetésére, hogy ne en­gedjék a magyar államot azon helyzetbe sülyedni, hol, mint a török tartományokkal szemben tör­tént, azért, mert az állam nem volt képes a I maga ügyeit rendezni, idegen kezek avatkoz­| tak be. Aláírom tebát Szilágyi képviselőtársam ki-

Next

/
Thumbnails
Contents