Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

290 48, wszágoi ülés január 27. 18S2, szász képviselő a másik után felállt s ilyen martyr hangon szólott: milyen viszonyok uralkodnak itt, hogy ilyen polgári martyrság contestatiójával kell kezdeni azt a nyilatkozatot? melyen itt senki meg nem ütközik. A másik, a mit megjegyezni akarok, hogy a mint helyesnek tartom, hogy a t. képviselő urak nyiltau elmondják nézetüket és ha már szükségesnek látták — ők tudják miért — hivatkozni arra, hogy nemzetiségükhöz: hivek akarnak maradni, akkor egyetlen egyet nélkülözök beszédjükben. Szembeo a rágalmak azon szemetével, mii — minő csatornán, minőn nem és kik, uem tudom — de a német lapokba beleöntenek s melyet minden hét Magyarország ellen hoz, nélkülöztem egyet: annak kijelentését, hogy a milyen tűrhetetlenül ragaszkodnak nemzetiségökhöz, ugy ragaszkodnak a magyar államhoz is és ebben a magyar államban, ennek körén belül, a törvények alapján, a törvények megtartása'mellett akarják érvényesíteni azt, mit nemzetiségi jognak nevezünk. Éb elvárjuk önöktől, uraim, — mondhatták volna önök, — hogy e törekvésben aztán senki önök kézül hibát, vagy hunt látni nem fog. Ezt nélkülöztem nyilatkozatukban. Nélkülöztem pedig azért, mert azon egé^z híresztelés, mely itt elnyomott németeket akar feltüntetni, az az egész irány, mely itt 2 millió németnek nemzetiségi kérdését akarja kierőszakolni, az egész rendszere a ferdítéseknek, melylyel a magyar állam megtagadtatik s önök ugy tüntetnek elő, mintha itt a martyr szenvedések életét élnék; — midőn önöket azon gyanúval terhelik, hogy nem abban a mit nyíltan bevallanak, hanem okaiknál, viseletök és felfogások összegségéből leszármaztatva, önök nem tudnak, vagy nem akarnak összeférni a magyar állammal és intézményeivel; ilyenkor ezen nyilatkozat a másik mellett nagyon helyén lett volna, (ügy van! jobb- és bal jelöl.) Éu ezt, t. ház, elhiszem méltatlan gyanúnak. De viszont azt tartom, hogy ha valaki arról szól, hogy az édesanyát elárulni, a nemzetiségről lemondani nem szabad, akkor annak kötelessége megemlékezni azon másik, legalább is oly nagy politikai kötelességről, a melyre az édesanya szó épen oly joggal ráillik: megemlékezni a magyar államról. {Átalános helyeslés.) Ekkor ki kellett volna azt is jelenteni, hogy oly gyalázatosnak és épen oly árulásnak tartják közvetlenül, vagy közvetve a mag)'ar állam érdekeit megrontani akarni. {Átalános helyeslés.) Ez tiszta álláspont, tiszta situatió és ezen nemcsak igazságosan, de rendíthetlenül is meg lehet állani. (Helyeslés.) Hogy ha én ehhez hozzáteszem, hogy azt mondják, hogy a politikai, a közoktatási és egyéb közigazgatási körben történtek oly dolgok, a hivatalok betöltésénél, a melyek önökben bizalmatlanságot gerjesztenek az iránt, hogy egyenlő és igazságos mértékkel mérnének nemzetiségüknek, vagy, hogyha önök azt mondják, hogy egyes határozatai a törvénynek nem tartatnak meg; sokkal helyesebb volna eoncret esetekben panaszaikkal a parlament elé lépni, mert valahányszor törvényesnek és helyesnek látnók kívánságukat, részemről a támogatást sohasem tagadnám meg. Azt azonban, hogy önök nem azt mondják, hogy oly tendentiosus munkákat és hírlapi közleményeket, melyek Magyarország elleni rágalmakkal megtöm vek, melyekkel minden összeköttetést itt megtagadnak, még is ugy akarnak előtüntetni, mint igazságos ügy védelmét — és én ezen közlemények egy részét ismerem —- határozottan állíthatom, — hogy törvénymagyarázatban számos ferdítést, tényekre nézve számos rágalmat tartalmaznak, ha mondom ügyöknek ilyen védelmét, nem desavonlják , mely törvény alapjára fektetve önmagában sokkal erősebb és helyesebb alapon áll: ezt én részemről súlyos és végzetes eljárási hibának tartom. De azt meg nagy egyoldalú elfogultságnak tartom, ha arra hivatkoznak, hogy az ily eljárás a szász nemzetiség kebelében keserűséget gerjeszt. Grondolkozzanak uraim arról, hogy vájjon a magyar nép, de ezen magyar államhoz ragaszkodó minden állampolgár kebelében mily érzelmeket gerjeszt —• mily viszszatetszést és ellenszenve: költ — hogy ily ürügyek alatt eltitkolva, nyíltan be nem vallva, a külföldön oly mozgalom tápláltatik, a melynek nyíltan be nem vallott, ele világosan felfogható czélja a magyar állam gyökerei ellen irányul. {ugy van! jobb- és baljeläl.) A fődolog bizalmat követelni, de bizalmat is gerjeszteni. (Helyeslés,) Ez pedig lojális eljárás és azon eljárás mellett lehetséges, hogy álljanak azon térre, a mely a hazafi kötelességnek közös tere, követeljék azon törvényes jogukat teljes mértékig, de cserébe teljesítsék aztán jogi és patriotikus kötelességeiket szintén a teljes mértékig. (Helyeslés.) Azt mondják, hiszen van Szt.-László-társulat és vannak társulatok, a melyek a külföldön lévő magyar iskolák featartására adakoznak. Erre, gondolom, a ministerelnök ur igeu helyesen megfelelt, mert arról itt szólani nem lehet, hogy egyáltalán ilyesmi támogatás nyujtatik. Hiszen Ivánka képviselő ur kifejtette azt, hogy a hazai protestáns egyházak a Gusztáv Adolf-egylettől, a melynek főszéke Németországban van, támogatásokat fogad el. Nem ebben rejlik a baj. Hanem abban, ha valaki olvassa azokat a czikkeket, figyelemre veszi azt az irodalmi mozgalmat, a mely tápláltatik és a mely mozgalommal kapcsolatban áll ama iskoiasegélyző felhívás; nem lehet kételye az iránt, hogy e mozgalom czélja világos elégedetlenséget, gyűlöletet gerjeszteni és szítani a magyar állam ellen benn és künn, még pedig