Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

48. országos ülés január 27, 1882. 291 ferdítések és rágalmak alapján. Nem egyszerűen iskolát akarnak építeni, (Ugy van! Ugy van!) hanem itt egy rendszeres agitátiót akarnak kezdeni, beszélnek egy elnyomott, egy fájdalomkiáltásokban kifakadó német nemzetiségről és távolban révedezve látják azt, hogy majd a nagy német nemzet felkerekedik azoknak felszabadítására, kik az ázsiai barbároktól elnyomatnak. Áz ily törekvéseket, hogy azok innen belülről is tápoltatnak a külföld jóhiszeműsége félrevezetésére, mindenkinek el kell ítélni. Nem is tartunk attól, a mivel a lapokban oly olcsón fenyegetődznek. Mert lehet valamely nemzet nagy politikai nemzet, lehet kiesi, de az a nemzet meg fogja kívánni és ameddig ereje tart, ki is fogja vinni, hogy belügyeibe ugyan külföldről nem fognak avatkozni. (Élénk helyeslés.) A mely nemzet ez iránt nem birna érzékkel, a mely nemzetből kihalna ezen öntudat, bármily arrogantiával találkozzék a külföld részéről, a mely pillanatban ezen érzés meggyengül, azon pillanatban kezdődik annak az országnak, nemzetnek valódi politikai hanyatlása. (Élénk helyeslés.) Politikai hibát jóvá lehet tenni becsületes akarattal, igazságérzettel, kell is jóvá tenni. Hanem az ország függetlensége és önrendelkezési joga ellen rejtett, eltakart kísérletek, támadások, izgatások ellenében egy érzelem kell, hogy fennálljon: a legfejletlenebb visszautasítás érzete. (Élénk helyeslés.) És ez, t. ház, a mit itt hangsúlyoznom kellett. És én még egyet akarnék hozzátenni arra vonatkozólag, hogy a t. szász képviselő urak, minduntalan egy általános német kérdést emlegetnek. Ebben bizonyos tendentia van, a mi azt mutatja, hogy a helyi bajok politikai speeuhitió eszközeiül használtatnak. Oly politikai speculátió eszközéül, melyet mi mindig vissza fogunk utasítani. Kijelentem, hogy az ottani viszonyokat részletesen nem ismerem és kijelentem, hogyha egyes esetben igazságos panasz íeimeriT, én sem irt. sem másutt nem vonom meg támogatásomat; de már abban, hogy minduntalan panaszszal lépnek elő — nem szólván a panasznak egyes esetekben való alapossága vagy alaptalanságáról — én látok egy érzést, a mit ki tudok magyarázni, de megvallom, hogy ha az politikai vezércsillag akar lenni, azt tévednek tartom. Nem is mondom, hogy önöknél mindnyájan, de meglehet, hogy önkénytelenül. A szászok állása Erdélyben privilégiumon alapszik; Erdély régi közjog; rendjében privilegisált vallásai és rendjeivel függött össze. Ezt az ujabb szervezet és az ujabb idők szükségei elsöpörték egészen., visszavonhatlanul és valamint a ma>ryar nemesség, melynek kiváltságos helyzete politikailag nagyon kedvező volt a magyar fajnak, hiába sóvárogná vissza azon időketjés hiába panaszkodna —a minthogy egyiket sem teszi — a demokratikus fejlődés kegyetlen szükségei ellen, ugy azt hiszem, hogy umennyiban azok a panaszok abból a forrásból erednek, az nem egyéb, mint nehezen kibékülni tudás az ujabb tényezők és viszonyok kikerülhetetlen alakulásaival. Én részemről azon meggyőződésben vagyok és merem mondani, van abban, talán az egész t. ház, hogy a magyar állam megalkotása abban az értelemben, mint azt ismételve megmondtuk és megmagyaráztuk, nem jelenti azt, hogy az ország minden lakóját magyarrá akarjuk tenni, hisz politikai értelembea úgyis magyar; hanem magyar ajkúvá, a mit nemzetiségi törvényünkben — a legszélesebben körülírt: jogkörrel kiegyeztelhetőnek tartok. És merek reá kivatkozni, hogy egész Európában egyetlenegy egységes állam sincs, de többet mondok, egyetlenegy államnak sem jutott soha eszébe a nemzetiségek jogainak ezen mértékét felállítani akarni, mit mi felállítunk és melyet, hogy teljes mértékig megtartunk, el vagyunk határozva. De hogy az megtartathassák, első sorban magukoak, úgynevezett nemzetiségi polgártársainknak kell erre őszintén és tartalék nélkül közreműködni, mert ezen törvényben megírt jogok összege adatott és törvénybe iktattatott azon föltétel alatt, hogy abból a magyar állam fennállása és erősödése ellen fegyver nem fog kovácsoltatni. (Igaz! Ugy van!) Ezen politikai feltételben adattak meg azon jogok, azokat fentartani és megtartani csak akkor lehet, ha ama politikai feltétel is teljes mértékben megvalósittatik. Másként azok magok rombolják szét ama rendezés politikai alapjait. Ez az, a mire törekszünk mi akkor, midőn Magyarországon a törvények szerinti kormányzatot és a jogköröket intézmények által biztosítni akarjuk; én mindazok számára, kik a magy állam eszméjéhez ő-zintén ragaszkodnak, lehetőnek tartom a n mzetiségek joga? ezen mértékének fentartásával egy igazságos és teljesen kielégítő áiiapot megteremtését. (Igaz! Ugy van!) De e politikába nemcsak a kormányzat folyhat- be és fájdalom, hogy ki kell mondanom, hogy e tekintetben nem egészen kielégítő a kormány politikája, de hogy egyáltalában sikeres politika folytathassak, kell, hogy elébe jöjjenek azok, a kiknek érdekéről szó van és sohase felejtsék el, hogy a nemzetiségi jogoknak csak egy biztos alapjok van, ez a magyar államhoz való őszinte, tartaléktalan ragaszkodás. (Igaz! Ugy von!) És én a nél'vül, hogy a ministerelnök urat felszólítanám, hogy ezen vagy azon utón haladjon azon izgatások ellen, azon várakozással zárom beszédemet, hogy Magyarországnak min len polgára, a kittek módjában van hatni a külföldre és minden polgára Magyarországnak, különösen önök aggódó polgárok, reményiem, meg fogják tenni hazafias kötelességüket és mindenekfelett igyekezni 37*