Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

•i 3fi. ersiágcs filés jannár 12. 1SS2 pénzügyi gazdálkodás megítélésére voltakép a, legfontosabb jelenség az a kérdés: deficzittel doigozik-e a kormány és ha igen, mekkorával. A t. előadó ur és az egész pénzügyi bizottság — iiiszen itt a jelentése — nézetem szerint a pénzügyi helyzetnek nem igaz képét tüntette fel akkor, midőn az 1882-iki költségvetés defiezitjét csak 262 millióra szabta meg. Érezni látszott ezen kiurat atásnak nem egész helyességét az előadó ur is, mert be zéde folyamán ismételten megengedni látszott, hogyha mi jól számítanék, az a deficzít nem 26, hanem 49 millió. És én tovább megyek és azt mondom, ha jól számítjuk nem is 49, hanem annál is több, felmegy 50—f>5 mdlióra. Itt eszembe jut; egy körülmény, a melyet különös megjegyzés, sőt többet mondok, megrovás nélkül nem hagyhatok. Én az igen t. pénztig) nvinister képességéről, jóakaratáról, szakavatoírságáról hasonló nézeteket táplálok magamban, mint a minőket Somssieh t. képviselőtársam itt kifejezett. De mégis meg kell jegyeznem, hogy a í. pénzügyminister ur, sok szerencséje mellett, mely váratlanul kísérte őt egész ministeri pályáján, évrői évre némi csekély szerencsétlenségtől szokott sújtatni. Ö például az 1879-iki költségvetés alkalmával a deficzitet 22.800,000 frtra számította; költségvetési exposejában és itt előttünk egyenesen világosan erai) inek mondotta; a pénzügyi bizottság megsokalta. vagyis inkább nagyon megkeveselte a deficzitet és kiigazította 30'8 millión; s a következés az lett a zárszámadások szerint, hogy valósággal a deficzit felülhaladta a 38 milliót. 22 millióról a pénzügyi bizottság statioján keresztül fölemelkedett 38 millióig. Mondhatom, ez a pénziigyminister ur szerencséjének nem tekinthető. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalról.) De ezen még nem okult a pénzügyminister ur. A következő 1880. év költségverését már daczára a múlt esztendők szomorú eredményeinek, 18 millió deficzittel irányozta elő. A pénzügyi bizottság akkor is őrt állott. Mint az őrhekyre kiállított jó katona, azt mondotta: a ministernek mindenben igaza van, de a deficzltben nincs, nem 18, hanem 27 millió lesz a deficzit s igy terjesztette a költségvetést a ház elé. Én nem tudom, kiket akart ezzel fölvilágosítani? Minket nem, engem nem. Én megmondottam akkor is, hogy a 27 millió csak oly távol áll az igazi deficziííől, mint a 18 millió: tehát a pénzügyi bizottság csak ugy téved, mint maga a pénzügyminister. A szomorú eredmény bekövetkezett, mert az 1880. év a zárszámadások szerint 42 millió deficzittel végződött. De ezen kétszeres súlyos tapasztalaton sem okult sem a pénzügyminister ur, sem a pénzügyi bizottság és különösen annak igen nagy érdemli előadója, mert ránk következvén az üdvnek 1881-ik esztendeje, a pénzügyminister uraz akkori deficzitet 24 és fél millióra irányozta elő; és ehhez hozzájárult a pénzügyi bizottság is. Már akkor nem csinált nehézséget és az eredmény? a múlt évről egész biztossággal nem tudható; remélem, hogy a pénzügyminister ur még e vita folyamán fel fogja előttünk deríteni a múlt évi hiányt. De azért nem ördöngösség annak a nyitjára rájönni. Az első három évnegyed 54 millió deficzitet tüntet fel a pénzügyminister ur kimutatása szerint; tehát csak 30 millióval többet, mint a mennyit a pénzügyminister ur és utána a pénzügyi bizottság előirányzott. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Hanem megengedem, mert az évről évre nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy az utolsó évnegyed a pénzügyminister kimutatása szerint csökkenteni fogja ezen deficzitet, talán 10, talán 15 millióval, talán többel. Nem hiszem, hogy nagyon sokkal többel, de azt hiszem nem csalatkozom, ha a legközelebbi múlt év defiezitjét ismét 40 millióra teszem, — hanem megengedem, hogy Qgy pár millióval több is lehet. Most előttünk áll az 1882. év. Előáll a pénzügyminister ur 25 és fél millió deficzittel; kadentiát mond rá a pénzügyi bizottság 26 és fél millióval, — pedig a ki számítani tud, ezen költségvetésből kivonhatja az igazságot, miszerint itt 54 millió deficzittel állunk szemben. A pénzügyi bizottság és a pénzügyminister ur is könnyen túlteszik magokat a számok ezen kérlelhetíen hatalmán; könnyen túlteszik, mert azt mondják, miután az államadóssági törlesztésre szükséges 9 millióról már tavaly gondoskodtunk, tehát az idénre ez nem deficzit; miután a budapest-zimouyi vasútra szükséges 14 millióról már tavaly meghoztuk a törvényt, az idén nem kell meghozni, tehát ez sem deficzit; s miután a gyümölcsöző, jövedelmező államjószágok, a tőkéből, az értékből, a fekvőségekből eladunk Öt millió értékűt, tehát az sem deficzit, mely az államnak rendes jövedelme. Ezen okoskodásnak helyességét nem engedem meg önmagában, nem engedem meg a költségvetés felállításának józan törvényeinél fogva, de nem engedem meg a 14 évi parlamentáris tapasztalat és alkotmányos gyakorlat alapján. Mert mi, a képviselőház, ugy az ellenzék, mint a többség a deficzit felvételénél oda tesszük mindazt, a mi az állam jövedelméből nem fedezhető, a minek fedezetére kölcsön, hitelmüvelet, vagy az állam értékének elidegenítése szükséges. (Ugy va.i! szélső bal/elől.) És ha igy vesszük fel — pedig a helyzetet máskép nem is vehetjük fel — ha igy mutatjuk ki a pénzügyi helyzetet, akkor a deficzit ma iiem 26 és fél millió, hanem legalább 54 millió, sőt