Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-47
47. országos ülés január 26. 1SS2. 269 della, mely mindig azt hirdeti a polgárságnak : te és vagyonod nem vagy biztonságban, S mit tett ezenkívül? Azon lánczhidat, mely a nemzetnek büszkesége volt, melynek csak megszavazása a nemzet életében korszakot alkotott, minden szükség és kényszerűség nélkül a levegőbe akarta röpíteni. Tehát mint katona is nem hőshöz, nem hadvezérhez méltóan viselte magát, hanem barbárnak mutatkozott, (ügy van! a szélső bálon.) Azon szobor, a nemzet ellen elkövetett eseményeken kivül a háborúban feltűnő vandaísägnak és durvaságnak emléke. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Windischgrätz lövette Bécset s az nem volt nemzeti és fajháború, de legyenek önök meggyőződve, hogy Windischgrätznek nem emeltek Bécsben szobrot, de nem is mernek, mert azon pillanatban a bécsi nép megbotránkozása széttépné azon férfiakat, kik ily gyalázatnak emelnének szobrot, (ügy van! a szélső baloldalon.) Szóba hozatott itt a civillista. Én azon álláspontot foglalom el, hogy a törvény meghatározván a civillista nagyságát, én nem tudok meggörbülni és kérni, hogy visszaadjanak csak egy krajczárt is. De nem is akarok. Mert nekünk nem arra van jogunk, hogy vissza kérjünk, hanem arra, hogy követeljünk és kívánjunk. Követelnünk pedig azt lehet, hogy a magyar királynak legyen állandó udvartartása, hol a magyar fouri körök nem nézetnek le idegennek, akik a nemzeti érzületnek és a nemzeti nevelés levetkőzése után jelenhetnek meg az udvari körökben. Kell, hogy magyar udvartartás legyen már csak azért is, hogy a magyar király udvarában a magyar nemzet souverainitását képviselő testület, minő az országgyűlés két háza, méltó megbecsülésben részesüljön. Önök. kik Gizella főherczegasszony és Rudolf írónörökös lakodalma alkalmával jártak Bécsben, tapasztalhatták, hogy az osztrák császár udvarmestere mily lenézéssel viseltetett a magyar deputátíóval szemben, mely pedig a fejedelemmel hasonló rangú faktorát képezi a törvényhozásnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Minden nemzet, a mely szeretetfel veszi körül a trónt és a mely bizalommal környezi azt, féltékeny egyfelől a trón lényére, másfelől pedig azon viszonyra, a mely a nemzet és a korona közt fennáll. És, hogy azon jó viszony, a melynek a nemzet és a korona közt fenn kell állania, feiitartható legyen, szükséges, hogy a magyar király trónját ne oly férfiak állják körül, kik ellenséges indulattal viseltetnek a nemzet iránt, kiknek nevelésük és traditióik mind osztrák, a kik nem élnek e nemzet történetében, hanem benn vannak az egységes Ausztria történelmében, (ügy van! a szélső balfelb'l) Röviden összefoglalva: a nemzetnek rnindkét kívánsága olyan, a mely nem ütközik ellenvetésbe és én meg vagyok róla győződve, hogy akár e teremből jussanak fel e hangok a trón zsámolyáig, akár pedig azok, kiknek hivatásuk a nemzet érzületeit közölni, fogják a nemzet kívánságát a írón előtt hangoztatni, a nemzet megkapja azt az elégtételt, hogy míg egyfelől azon loyalis kívánalomnak, hogy magyar udvartartás állíttassák fel, hely adatik, másfelől a nemzet capitoliumszeríí teréről egy ilyen idegen harezosnak szobra eltávolíttassák azon temetőbe, a melyben azon csaták harezosai nyugosznak, a rnely fölött a népek ki szoktak békülni és a mely temető lombjai közt a gyűlölet és szenvedély elenyészik. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Es ha azt akarják, hogy ezen gyűlölet és szenvedély elenyészszék, hogy a múltra fátyolt vessünk: törüljék el a múlt azon emlékét, a mely oly időben állíttatott feA, midőn a nemzet jobbjai részint a bitófan szenvedtek ki, részint a börtönben sínló'dtek, s mikor minden törekvés az volt. hogy mi módon lehetne e nemzetet maradandó módon meffo-yalázni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a, szélső baloldalon.) Á nemzet meggyaláztatásának maradandó emléke a Hentzi-szobor (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. Ház! Én is hozzájárulok azon indokoláshoz, melyet Helfy Ignácz terjesztett elő és mindahoz, a mit Ugron Gábor t. képviselőtársam mondott. Csupán csak aaon viszony illusíratiójául, melynek a korona és a nemzet közt fenn kell állania és a melyre Ugron t. képviselőtársam bizonyos hangsúlyt fektetett, kívánok én is hozzá szólni a szőnyegen forgó kérdéshez. A mi viszonyaink talán sehol sincsenek oly pregnánsan kifejezve, mint a budai Szent-Györgyterén, a hol a honvédelmi ministerium tetején van az Árpád-szobra, a ministerium előtt a Heníziszobra s mindezekkel szemben a citadella. Igaz t. ház, a Hentzi-szobor eredete ugyanaz, mint a citadelláé. Ehhez sem törvényhozás, s; na hatóság, de még a magyar ministerelnöknek sem lehet semmi köze, ő ahhoz hozzá nem nyúlhat, mert ez egyenesen Ferencz József ő Felsége által állíttatott fel itt Magyarország fővárosába?!. Hogy mit jelent ez a szobor, azt igen jói megmagyarázta Ugron Gábor. De hogy mit jelent az a középület — mely messziről tekintve, Lützow szerint oly szépen végzi be Budapest tájképet , természetesen szépészeti tekintetből — Magyarországra nézve, Budapest fővárosra nézve, sőt mit jelent ez a t. képviselőházra nézve, erre nézve bátor vagyok a következőket megjegyezni. (Halljuk! a szélső baloldalon, ) Hogy ha az ország leghatalmasabb embere, Tisza Kálmán felmegy a Gellért-hegyre, kopogtat a citadella ajtaján s azt mondja: Én Magyarország minísterelnöke, kívánok a citadellába bemenni, hogy lássam mi van benne, akkor vissza fog utasíttatni és akkor azt fogják mondani:
