Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

36. orsKiía-t.: ifién |a<mér 12- !882 15 felfüggesztve a közjogi kiegyezés feletti meddő vitát, kezet fogva, egyesített erővel törekedjünk rendezni államháztartásunkat, orvosolni pénzügyi bajainkat, helyreállítani kiadásaink és bevételeink közt az egyensúlyt, mely első feltétele független önállóságunknak ; és ha e czélt elértük, megnyilhatik biztos alapon ismét a vita, minden további veszély nélkül. Ez hazafias fölhívás és vállalkozás volt, ment minden önzéstől, melyben épen oly készséggel adtak helyet a volt kormány férfiai egyrészről, valamint csak aggódó tűnődéssel léptek az új kormány soraiba a volt ellenzéknek választottjai másrészről; és a nagy munka megkezdődött! Megkezdődött legszebb remények között; s pártolva az ország nagy többsége által, csakhamar sikert is mutatott fel az új kormány, mely 1877-ben, mint már említem, az évi hiányt 26 millió forintra leszállította és ennek fokozatos apasztását alapos számítások nyomán kilátásba is helyezte! Ámde a nagyság bálványozó! útját vágták ezen szép remények teljesülésének, meghiúsították azokat és arra kényszerítették a kormány férfiait, hogy már nem, mint feladatuk lett volna, a moBarelűa nagyhatalmi állásának nevében addig követelt úgyis már eléggé súlyos terheknek mérséklésére törekedjenek, hanem inkább a szomszédunkban lefolyt nagy háború irányában elfoglalni szándékolt még hatalmasabb állás kivívására teremtsék elő a szükséges nagy pénzbeli áldozatokat, {Ügy van! a baloldalon) Minek ecseteljem tovább a történteket, mindnyájan ismerjük szerencsétlen keleti politikánknak lefolyását, mely utóbb egy véres költséges háborúba sodort bennünket, újabb adósságokkal halmozta el amúgy is eladósodott hazánkat és ez által még inkább megrontotta államháztartásunkat, szóval a jelen helyzetbe juttatott bennünket, melyben annyi adóemelések után hasonló évi hiányban sinlődünk ma, mint 1875-ben, midőn a tisztelt ministerelnök ur által vezérelt kormány pénzügyeink kezelését által vette. Nem tagadhatja azt senki, ha költségvetéseinket és zárszámadásainkat tanulmányozza. így fogta fel a helyzetet az akkori pénzügyminister ur is, midőn a boszniai hadjárat által az előszámítást messze túlhaladó reánk háromlott terhekért és ezeknek következményeiért nem vállalhatván el a felelősséget, inkább megvált ministeri székétől, mintsem tovább is istápolja azon politikát, melynek pénzügyeinkre veszedelmesen ható következéseit előre látta. Megvált, fájdalom, egymaga, egyedül {Derültség.) Es ez már szerintem menthetlen mulasztása, mindenesetre végzetes nagy hibája a ministerelnök urnák, hogy alkotmányos jogával ncnvélt, alkotmányos kötelességét nem. teljesítette, hanem meghajolt a közös kormány akarata előtt,melya monarchia nagyhatalmi állásának területi veszteségeit és erkölcsi fensőbbségében szenvedett csorbáit minden áron kipótolni, még pedig épen keleten kipótolni határozta el. Es kiszámíthatlan következesd hiba volt, melyet a monarchia egyik kormányának se, különösen nem a magyar kormánynak, kiválólag pedig a jelen ministerelnök urnák semmiért se lett volna szabad elkövetni {ügy van! a baloldalon.) és pedig azért: mert ha sikerülni fog Boszniát és Herczegovinát a monarchiába bekebelezni, az ilyen bekeblezés megzavarná a dualismust alapjában és újból felelevenítené azon kérdést, melyet 1867-ben oly nehezen lehetett megoldani; továbbá azért, mert ha sikerülni fogna Boszniát és Herczegovinát nagy költségekkel egykor czivilisálni, ez által Magyarországnak ezen tartományokban létező ellenséges elemeit csak erősítenénk és képesekké tennénk arra, hogy rakonczátlankodásaikkal, melyeket mai félbarbár állapotukban csak határaikon belül űzhetnek, határaikon túl mesze kihatolhassanak; {Helyeslés a baloldalon) végre a ministerelnök urnák különösen nem lett volna szabad ezt termi azért, mert ez által maga magát tette képtelenné arra, hogy államháztartásunknak egyensúlyát mielőbb helvre állíthassa és pénzügyeinket mielőb rendezhesse, a mit pedig ünnepélyesen megígért, megígért oly erős fogadalommal, hogy e feladatának megoldását, e nagy czélt, melynek kivivására vezérlete alatt alakúit a kormány, semmi másnak alárendelni nem fogja. {ügy van! a baloldalon.) Es mégis alárendelte e nagy czélt, {Derültség a baloldalon.) önálló függetlenségünknek ezen nélkülözhetetlen föltételét, alárendelte a nagyhatalmi vágy ábrándos aspiratiónak, előbb aggódva, tűnődve, utóbb belenyugodva; s ma már a dolgok menetével egészen kibékülve, újabb áldozatokat követelni bátor, hogy régi Ígéreteit újra ismételhesse Es ez második, újabb főoka pénzügyi hanyatlásunknak. Yan egy harmadik is és ez: szerencsétlen kereskedelmi szerződéseink. Mintha a sorsa átka kisérné kormányainknak ez iránybeli eljárását. Nem elég, hogy az Austriával kötött kedvezőtlen vám szerződésünktől várt pénzügyi jövedelmek a gyakorlatban nem valósultak, sőt különösen a szeszadónál a visszatérítések által folyvást tetemes károkat szenvedtünk: még ezen felül a múltban Romániával, legújabban Szerbiával kötött ilynemű egyezségünknek árát is mindig nekünk magyaroknak kellett megfizetni. A keletre kiható politikai befolyásért mindig a magyar földmívelő érdekeit kellett sérteni, föláldozni. I Innen a sok adóexecutió és e mellett mégis oly 1 roppant adóhátralék! De íehe?-e is máskép, mi-