Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

16 36 oriíágos älés január 12. 18S2. dőn adóképességünk emelésére nemzetközi tekintetben semmi előny sem nyujtatik, sőt a magyar nép érdekei folytonosan károsittaínak. (Ugyvan! Igaz! a haloldalon.') Ne csodálkozzék tehát senki pénzügyi hanyatlásunkon. Államháztartásunknak nagy szabású, erőnket túlhaladó berendezése az első, keleti politikánknak rendkivül súlyos terhei a másik, végre vámszövetségi és nemzetközi egyezségeinknek mostoha eredményei a harmadik oka ennek. Nehogy azonban egyoldalú és ezért Ítéletemben igaztalan legyek, szükséges, hogy a pénzügyminister nr beszédének részleteivel is foglalkozzam s egyszersmind bocsánatot kérjek tőle, hogy eddigi előadásomban róla csak keveset emlékeztem meg. (Derültsége) Ámde én gróí Szapáryt a multak mulasztásaiért, tévedéseiért és hibáiért felelősségre nem vonhatom. 0 akkor vette át pénzügyeink vezetését, mikor ezeknek aggodalmas állapota már teljesen bekövetkezett. Ennél fogva őt, ki az államot fenyegető pénzzavarok elhárításának nagy és nehéz munkájára vállalkozott, csak annyiban érheti a kritika, a mennyiben az általa e végre alkalmazott és javaslott eszközöknek czélszerűségét kívánjuk megbírálni és Ítéletet akarunk mondani a fölött, vájjon az ő vezénylete mellett kihatolhatunk-e pénzügyi bajainkból, fogjuk-e helyreállíthatni államháztartásunk egyensúlyát. E szempontból kiindulva fogom tehát a pénzügyminister ur beszédének fonalát követve, nézeteméit kifejezni. (Ralijuk!) Midőn a t. minister ur az 1882-iki költségvetést elibénk terjesztette, akkor tartott igen érdekes és tartalmas beszédében mindenek felett a múlt évi kezelésnek eredményeit említette fel s ezen eredményekben megelégedéssel tűntette föl azt: hogy az egyenes és fogyasztási adók, nemkülönben a bélyeg, jogilleték és díjak, mégis a posta és távirda 8.745,000 forinttal többet jövedelmeztek 1881-ben mint az 1880-ik évben Ezen többletnek pénzügyi mérlegünkre várt kedvező hatását azonban ő maga csakhamar nagyon leszállította, levonván abból a dohányjövedelemnél visszamaradt 1.800,000 frtot, továbbá az államvasutaknál mutatkozó jövedelmi kevesebbleíet és megjegyezvén, hogy a fentebbi többletet részben az újabban megszavazott szállítási és fogyasztási adók is eredményezték, valamint azt is, hogy ez évi kiadásaink 1.400,000 írttal magasabbra voltak irányozva, mint a múlt évben : mindezek mellett ő mégis azon reményének adott kifejezést, hogy a folyó évi mérlegnek végeredménye nagyon kedvezőtlen nem lesz. Engedje meg a t. minister ur, hogy én az általa ecsetelt képnek árnyoldalait némileg kiegészítsem. Nem emlékezett ő meg ugyanis azon számtalan adóvégrehajtásokról, melyek a ma fennálló szerencsétlen rendszer mellett kizsarolják, sokszor végképen tönkre teszik a még szerencsétlenebb adóhátralékost, a nélkül, hogy ebből az államra a legcsekélyebb haszon is háramlanék, sőt nem ritkák azon esetek, melyekben a végrehajtási költségek az egész végrehajtásnak eredményét felemésztették. Nem emlékezett 8 meg azon számos és napról napra fokozódó kivándorlásokról, melyek több ezer munkáskezet vonnak el hazánktól, olyanokat, kik minden ingóságaikból kifosztva, mielőtt csekély ingatlan birtokukból is kipusztulnának, ezeknek pénzzé tett értékével elhagyják inkább szülőföldjüket, hogysem koldusbotra jutva, ennek terhére váljanak. De nem tartóztatom a t. házat a kép ezen szomorú oldalainál, bár meg kellene egyik érdemes képviselőtársunknak a napokban tett ama megjegyzésére, hogy nézzetek, minő volt Magyarország állapota 30 évvel ezelőtt és milyen most jegyeznem, hogy: nézzétek Magyarországot, de ne a vidékről Pestet, hanem Pestről a vidéket! (ügy van! Igaz! a baloldalon) Annyi bizonyos, hogy ily sajnos körülmények közt a minister ur által ugy is csak pár millió forintra leszállított jövedelmi többletet én legalább örvendetes eredménynek nem ismerhetem el. Ezután megemlíti a minister ur az úgynevezett conversiót és kimutatja annak hasznos eredményét. Én, mint már beszédem elején nyilvánítottam, soha se kételkedtem a pénzügyminister urnák képességében és azon hazafias buzgóságában, melylyel pénzügyeink rendezésére, a mennyire ezt az általam említett korlátok engedik, erélyeseü törekszik; ugyanazért szívesen elismerem a sikert, melyet a conversió által pénzügyeink előnyére szerzett. Azonban anélkül, hogy e tekintetben érdemeiből bármit is levonnék, legyen nekem szabad csak annyit megjegyeznem, hogy a mai, de kiválóan az akkori pénzpiacznak kedvező helyzetét, melyet minden, egy kissé élelmes magán ember is fölhasznált, a magyar pénzügyministernek az állam javára fel nem használni csakugyan vétkes mulasztás lett volna. Továbbá, mielőtt magára a pénzügyi költségvetésre és annak, mint ő monda, számadásaira áttérne, szükségesnek tartotta a minister ur egy affidatiót előre bocsátani, biztosítván bennünket arról, hogy feladata legfontosabbikának ma is azt tartja, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállíttassák. Készséggel hiszek a minister urnák ezen nyilatkozatában, de arra kérem, higyje el nekem viszont azt, hogy abban a kényszerhelyzetben, melyben ő működni kénytelen, ezen feladata legfontosabbikának megoldására nem marad több tehetsége, nem maradnak több eszközei, mint épen csak annyi és azok, me-