Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

14 36. orsaágo« ttiés jauHár 12 1882, ut,k. még mindig fenmaradandó hiányoknak megszüntetésére czélszerű és hatású áldozatokra nem határozzuk el magunkat. Itt önkénytelenül az a kérdés támad : ugyan miként jutottunk mi ezen szomorú helyzetbe, tóiként sülyedtünk oly mélyre épen azon kormány alatt, mely kiválólag államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására alakult, mely különösen az e czélra egyesült két nagy országos pártnak kifolyása volt, mely létjogát zilált pénzügyeink rendezésének feladatában találja, (Ogy van ! a haloldalon) azon kormány alatt, melynek első eb,öke, lovagias néhai báró Wenekheim Béla 1875 márczius 3-án tartott beköszöntő beszédében im igy nyilatkozott: „A ministerium legfőbb feladatának »zi tekinti, hogy az államháztartást és azzal kapcsolatban az ország kormányzatát rendezze ; hogy 1-ször életbe léptesse az állam feladatainak veszélyeztetése nélkül lehetséges legnagyobb takarékosságot már a fenálló rendszer keretében is, hogy 2-szor a központtól kezdve le a községig rendezze a szorosabb értelemben veti közigazgatást, rendezze a pénzügyi igazgatást és az igazságszolgáltatás némely teendőit .... hogy előálljon az összhang a kormányzatban és a megtakarítások nagyobb mérvűek lehessenek stb. stb." Széli Kálmán akkori pénztigyminister ur hat nappal utóbb pedig, Összhangzásban elnöke nyilatkozatával, ugyanekkor ezeket moudá: „A czél, melyet szem elől téveszteni semmi körülmények között sem szabad, melynek elérésére feltétlenül megteendő minden, a mi a lehető' ség határain belül fekszik, melyet alárendelni semminek nem szabad, az: hogy megrontott pénzügyeink olyképen rendeztessenek, hogy az egyensúly háztartásunkban helyreálljon ugy, hogy az tartósan fentartható Jegyen" stb. Tisza Kálmán naiídstereluök ur pedig, (Halljuk! a haloldalon) midőn az 1875. november 4-én tartott ülésben jelen helyét elfoglalta, a többek között igy nyilatkozott: „Csupán két ügy az, melyről néhány szót szólani kivánok — s teszem ezt is nem azért, hogy a kormány által ezután követendő valamely új irányt jelezzek; de teszem ellenkezőleg azért, hogy szemben az országgyűlés saüssete alatt terjesztett hírekkel, határozottan nyilvánítsam és kétségen felül helyezzem, hogy eaekre nézve is a kormány iránya, fölfogása ugyanaz, a mi volt és jeleztetett márczius 2-án." Ünnepélyesen elfogadta tehát mindazt, mit előde márczius 3-án mondott, és azután igy fejezte be beszédét: „En teljes tisztelettel kérem a t. házat, hogy minden nefaláni eltérő egyes nézetek daczártt, a kormáuyf erélyesen és őszintén támogatni kegyeskedjenek; teszem ezt annak mély érzetétől vezetetve, hogy egy ország pénzügyeit rendezni, közigazgatását helyesen vezetni, szerződési viszonyait érdekeinek megfelelőleg rendezni — alkotmányos utón legalább — csak ugy lehet, ha azon ország törvényhozása bebizonyítja, hogy fölül emelkedve aprólékos eltérő nézeteken, személyes, helyi vagy pártérdekeken, erélyesen támogatja mindazt, mi ezen czél elérésére irányult." „Nem kérek feltétlen bizalmat, de kérem a2 általam most jelzett szempontok megfontolásából eredő támogatást" stb. No már tisztelt ház! ezen ünnepélyes nyilatkozatok után valóban jogosult a kérdés: hogy juthattunk mégis a jelen szomorú pénzügyi helyzetbe épen azon kormány alatt, melynek azóta — kérem jól megjegyezni — mindig többsége volt, folyvást részesült tehát az előzőleg kikért istápolásban. melyet feltételként kötött ki arra, hogy az ország pénzügyeit rendezhesse ? (Ugy van! a haloldalon.) Nem habozom a felelettel f. ház; ennek legjobb meggyőződésem szerinti megadására képviselői kötelességem bátorít. (Halljuk!) Hogy a mai veszélyes, bár szerintem, ha erélyes cselekvésre és gyökeres eszközök alkalmazására még idején elhatározzuk magunkat, nem orvosolhatlan, de mindenesetre veszélyes pénzügyi helyzetbe jutottunk, ennek első és eredeti oka az, mit beszédem eleién már jeleztem : oka monarchiánk háztartásának azon a priori postulatumként előirt nagyszabású berendezése, melynek fentarlására minden józan számítást meghaladó pénzbeli összegek követeltetnek, még pedig évről-évre folyvást növekedő arányban követeltetnek s melyet a magyar korona népei állandóan el nem birnak. (Helyeslés a baloldalon.) Ismétlem hoc fonté derivata clades, e forrásból ered mai nemzetgazdasági és pénzügyi nyomorúságunk ! Ez a nagyság átka, mely reánk nehezedett; és hogy ez reánk nehezedett, az nem a jelen kormány férfiaknak, nem is egyes embereknek kizárólagos bűne, hanem azon emberi gyarlóságnak okozatja, mely kedvező körülmények között oly könnyen elragadtatja magát és kellő számítás nélkül elhamarkodva vállalkozik erejét meghaladó dolgokra, saját veszedelmére. Belátta ilynemű tévedéseit azon többség, mely 1867-től 1875-ig intézte hazánk ügyeit s hazafiúi kötelességének ismerte a bajt, mely kormányzata alatt mindinkább fokozódott, őszintén bevallani és annak orvoslására segítségül hivni föl azon pártot, melytől addig elvi ellentét választá el, felhívni arra, hogy mellőzve, legalább