Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

36. orsságos ülés jannár 12. 18S2, 11 közjogi vagy közgazdasági kérdésekkel eredménytelenül és czéltalanul összekeverni nem akarván: csak az adott térnek mívelésére kellé a figyelmet felhívnom, csak ennek korlátai közt fejezem ki ez irányban meggyőződésemet. És ha helyzetünket gyakorlatilag, elfogulatlanul fogjuk fel és ítéljük meg, akkor államháztartásunk jelen helyzetét épen azért fogjuk a jövő szempontjából is elfogadhatónak és biztatónak tekinteni, mert annyi kulturális erőt táplál és annyi pénzügyi forrás fejlődését mutatja maga az államélet, hogy ha költekezésünkben kellő határokat és a jövedelmi források megállapításában kellő elfogulatlanságot tanúsítunk, nemzetgazdasági és kulturális fejlődésünket, pénzügyeink rendezése mellett is biztosíthatjuk. E nehéz feladatok megoldására a helyzet által megengedett mértékig terjedő komoly kísérlet e költségvetésben is megvan és ezért azt elfogadásra ajánlom. {Helyeslés jobbfelöl.) Somssich Pál: T. ház! Nem lehet szándékomban mindazokra válaszolni, a miket a ff t. előadó ur most itt elmondott. 0 okoskodott számokkal, ezeket pedig egy hallásra kellően felfogni sem lehet, ugy, hogy helyeslőleg, vagy czáfolólag nehéz hozzájuk szólni. Azonban egynémely állítására lehetetlen, hacsak így futólag is, megjegyzést nem tennem. (Halijuk!) Egyik az, hogy a jelen költségvetés ugyanazon keretekben mozog, mint a régiek. Bocsánatot kérek, de ez nem áll. (Halljuk!) Magának az állandó pénzügyi bizottságnak leszállított tételei szerint a rendes kiadások 7.850,000 frttal haladják meg a múlt évi kiadásokat, voltaképen pedig 11 millióval, mert azzal, hogy a pénzügyi bizottság harmadfél milliót áttett a rendes költségvetésből a rendkívülibe: a többletet nem szállítja le. (Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Másik állítása az volt, hogy a jövedelmek a kiadásokkal paralell szaporodnak. Bárcsak ugy volna; de épen ez a baj, hogy megfordítva álla dolog. Kiadásaink folyvást növekednek, de ámbár szaporodnak jövedelmeink is, a deficit nemcsak nem enyészik el, hanem daczára az új adókBak, daczára 1875 óta hozott miiiden áldozatainknak, deficitünk két millióval nagyobb, mint volt 1875-ben. (Ugy van! a szélső balon.) Még egyet mondott a t. előadó ur, azt mondotta ugyanis, hogy az általa felemlített kamatok csak látszólagosak s hogy azok már fedezve vannak. Igenis fedezve vannak, de csak az újonnan felveendő kölcsönök által. (Derültség a bal és szélső baloldalán.) Áttérek beszédemre, melynek egy és más pontja czáfolaíot fog magában foglalni egyes állításaira, (Halljuk!) T. ház! (Halljuk!) Szomorú kötelességet teljesítek, midőn a napirenden levő tárgyhoz szólok és követve azon meggyőződésemet, mely nem pillanat, nem napok vagy hónapok, nem is csak a most előttünk fekvő költségvetésnek hatása alatt keletkezett, hanem évek során felmerült tények és események fejlődésének megfigyelése, tanulmányozása és komoly megfontolása után mindinkább szilárdult meg keblemben: ma, midőn a törvényhozásnak ismét egyik szerény tagja vagyok, kifejezem azon aggasztó, de határozott nézetemet, hogy nemzetgazdasági és ezzel kapcsolatos pénzügyi viszonyaink mindinkább és pedig fokozatosan mindinkább, egy veszedelmes irányba sodortatnak, melytől, ha a 12-ik órában szabadulni nem bírunk, olyan örvény körébe kényszeríttetünk, a honnan nincsen kimenekülés, a hol okvetetlenül el kell merülnünk! (Ugy van! a baloldalon.) Nem tartozom azok közé, kik pénzügymin isterünknek tehetségeit kicsinylik, talentumait kétségbe vonják, szakavatottságát épen tagadják ; ellenkezőleg én ezeket nemcsak beismerem, de sőt saját tapasztalásom által nyert adatok nyomán azt is tudom, hogy ő ezen kiváló jeles tulajdonait, hivatása körében fáradhatatlan szorgalommal, férfias erélylyel és hazafias buzgósággal érvényesíteni törekszik is; és ha mindamellett mégis csak olyan sivár, szomorú eredményt képes felmutatni, mint a minőt előadásaiban hallottunk és a költségvetésnek általános és részletes füzeteiben olvastunk: akkor az épen oly leverő, mint kétségbe nem vonható bizonysága annak, hogy a mi nemzetgazdászati és pénzügyi bajaink nyomorúságának valamint okai nem kizárólag egyes személyek által elkövetett hibákban és tévedésekben találhatók fel, ugy annak orvoslása és helyreigazítása se várható egyes, bár legtehetségesebb államférfiaknak még oly szellemdús és buzgó törekvéseitől mindaddig, míg államháztartásunk mai rendszere és ennek alapelvei, melyek majd mint kiindulási pontok, majd mint kitűzött czélok a priori postulatumokként írattak elő, mereven fentartatnak s mint ilyenek állandó, szűk kényszer keretbe szorítják a magyar kormányférfiaknak törekvéseit, meghiúsítják, mert felemésztik ezeknek eredményeit. | Ha csak egyes emberek ügyetlensége vagy képtelensége, mondjuk roszindulata volna az akadály egyrészről; hacsak egyes emberek ügyessége és szakképzettsége nyújthatna segélyt másrészről: akkor a baj csekély, a helyreigazítás könnyű lenne, e háznak egy kis erélye segíthetne azon és megmenthetne bennünket nyomasztó kellemetlenségeinktől. Ámde nem ez a helyzet! Nemzetgazdászati bajainknak és pénzügyi zavarainknak forrásait keresve, ezeknek eredetét megtaláljuk azon nagy tévedésben, mely az osztrák-magyar monarchia hatalmi állását csak olyan i nagyszabású intézmények által hitte és azért