Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

12 36. orsssáR-o* ftlés január 12. 1SS2 követelte biztosítani, melyeknek fentartására szükséges erővel, különösen az e czélra megkívántató és mint a tapasztalás mutatja, évrőí évre mindinkább fokozódott mennyiségben megkívántató pénzerővel a magyar korona népei legalább^nem birnak. (Helyeslés a balon.) És hogy teljes határozottsággal kifejezett meggyőződésem nem mai napról kelt, hanem, mint beszédem elején mondám, évek sora alatt felmerült tények és események fejlődésének komoly tanulmányozása és higgadt megfontolása folytán keletkezett, erősödött s végre szilárdult meggyőződés, ennek bebizonyítására hivatkozom azon beszédemre, melyet az 1876-iki költségvetés tárgyalásának alkalmával 1875. november 16-án mondottam el. E beszédemet akkor, mikor a kormány nagyszerű megtakarítások, czélszerü kezdeményezések és intézkedések által az évi hiányt oly tetemesen leszállította és ennek teljes elenyésztetése, háztartásunk egyensúlyának néhány évek utáni helyreállítása iránt az akkori pénzügyminister ép olyan kedvező, mint alapos és tervszerű számítást mutatott be; ezen beszédemet, melyben a kormány ^eredménydús fellépését üdvözöltem és jövendőre kilátásba helyezett törekvéseit melegen pártoltam, az ellenzéknek támadó érveit pedig egyenként megczáfoíni igyekeztem, ezen beszédemet igy fejeztem be: „Volna még egy, mire válaszolnom kellene, de, t. ház, erre válaszolni nem tudok 5 nincsen nálamnál bátortalanabb ember, midőn megtámadni kellene oly valamit, a mit igazságnak tartok. A túloldalon épen úgy, mint ezen oldalon, sokan vádolólag, körünkből többen figyelmeztetői eg állították, hogy a közös költségek igen nagyok. Én, t. ház, ezt tagadni nem tudom s mert nem íudom tagadni, leteszem fegyveremet és hozzájuk csatlakozom s kérve kérem a kormányt, hivatkozzék e tekintetben a nemzetnek osztatlan érzetére, hivatkozzék az e házban levők osztatlan meggyőződésére és erőt merítve ezen egységes érzelemből, iparkodjék, ha nem is egyszerre, de legalább lassankint a létező nehézségeket elhárítani és arról győzni meg a mérvadó köröket, hogy e költségeknek elkerülhetetlenül apasztatniok kell." íme uraim, ezt mondottam hat év előtt, mint kormánypárti, ezt mondom ismételve ma, mint ellenzéki képviselő; (Éljenzés a baloldalon) de nemcsak ismétlem a 6 év előtt mondottakat, haBem meg is toldom azokat; mert, a mint ma állanak pénzügyeink, még csak pillanatnyi javulást se remélhetünk államháztartási rendszerünknek lényeges megváltoztatása nélkül, (ügy van! a baloldalon) elevezhetünk még néhány évig folytonos kölcsönöknek zaklató és még magánemberre se igen díszes műveleteivel, elevezhetünk pár évtizedig, feltéve, hogy Európa békében marad ; de nemsokára csordultig telvén pohár, be fog következni a katastropha, mely a trónnak és hazánknak önálló függetlenségét támadandja meg egyaránt! (Igaz! a baloldalon?) Nagy szót mondtam ki, de erős meggyőződésemet tártam elő, igazolni tartozom állításomat; hitem szerint igazolni fogja azt azon összehasonlítás, melyet ezennel feltüntetni bátor leszek: Az 1875. márezius 2-án megalakult és ugyanazon hónap 3-dik napján képviselőházi helyüket elfoglalt ministerium tagjai közt már a mostani ministerelnök urat, ki mint belügyi minister kezdettől fogva döntő befolyást gyakorolt az egész kormányzatra, melynek csakhamar vezére, azaz a ministerium elnöke lett, mely ktünő állását — ministertársainak sorában bei vetkezett többrendbeli változások mellett — folyvást fenntartotta és mai nap is erélyesen tölti be; nem lesz tehát helytelen, sőt mondhatom, okvetlen szükséges arra, hogy az elnöksége alatt majd hét évig működött és működő kormány eljárásának pénzügyeink körüli eredményeit megítélhessük, összehasonlítani azon állapotot, melyben ő kormányra léptekor államháztartásunkat találta, — vagyis összehasonlítani az 1875-iki pénzügyi állapotunkat a maival, melyben az ő hét évi kormányzata alá jutottunk. (Helyeslés a baloldalon.) Szükséges, még pedig két tekintetben szükséges ezen összehasonlítás, először azért, hogy pénzügyeinknek állaotát tisztán láthassa és megismerhesse azon nagy közönség, mely bennünket képviselőinek megválaszt és azért küld ide, hogy az állam ügyeinek kezelését ellenőrizzük, érdekei felett őrködjünk; szükséges azután másodszor azért, hogy tisztán látva a valódi helyzetet mi képviselők, a bajokat fölismerni és ha fölismertük, azoknak orvoslása és egészségesebb állapotnak mielőbbi helyreállítása iránt alaposan tanácskozni képesek lehessünk és a czélszerü eszközöket, ha azokat a kormány előterjesztéseiben feltalálhatjuk, öntudatosan pártolhassuk, ha pedig ezeket elégteleneknek vagy épen helyteleneknek ismernénk föl, mellőzzük, de egyszersmind helyesebbeket, kielégítőbbeket javasolhassunk. Az összehasonlítást az 1875-ik éö i880-dik évek közt a kezeink közt levő zárszámadások alapján tüntetem föl; a mennyiben 1881-ről és 1882-ről is megemlékszem, ezt csakis a költségvetések tételeire hivatkozva tehetem. 1875-ben a közösügyek költségeinek fedezésére kifizettünk 30.030,179 frtot, 1880-ban ugyané czímen kiadtunk 34.496,710frtot, 1882-re pedig már megállapittatott 37,680.684 frt. E szerint a teher többlet 1882-re 7,650.505 frt. Az az összeg tehát, melyet 1875-ben az akkori képviselőháznak pártküíönbségnélküli helyeslése mellett 5 már olyan nagynak és terhesnek nyilvánítottam,