Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

10 36. orraiig iilé* jauuár 12. 1SS2 és a hadmentességi adónak rendeltetésére fordításából keletkezik; és ha a fogyasztási adók különböző czímein csaknem 3 millióval növelhettük bevételeinket: ez nem új adótételekből, de a régiek sikeresebb alkalmazásából és a visszatérítés fejlődéséből keletkezik. Ép igy a fejlődés eredménye az, ha a vasutak, a posta, az állami gépgyárak többet jövedelmeznek, ugy, hogy most már konstatálhatjuk azt, hogy egyenes terheink mellett, más közvetett vagy közvetlen állami bevételeink is jelentékeny összegekkel járulnak az államkiadások fedezéséhez. Ha tehát kiadásaink közt a kulturális irány, bevételeink közt, az adóterhen kívüli bevételek szaporodása észlelhető: ez mindenesetre oly fejlődése állam életünknek, mely a jövőre nézve is biztató jeleket tár fel, nem csak fejlődésünk tényezői és biztosítékai tekintetében, de államháztartásunk mérlegére és terheink elviselhetőségére nézve is. De a fejlődés minden kedvező jele és szükségének teljes érzete mellett sem fojthatjuk el aggodalmunkat azon nagy terhekkel szemben, meJyek azzal járnak és azon nagy követelményekkel szemben, melyekkel elénk áll az a jelentékeny állandó államháztartási hiány, mely a mérleg eredménye. Mert ha akár az 1882-ik év költségvetésének még fedezetlenül maradt 26 milliónyi hiányát, akár pedig ezzel együtt általában a hitelművelet utján fedezendő 49 millióra menő összeget tekintsük: ez az összeg mindenesetre oly nehéznek tünteti fel az államháztartás rendezését, ha csak az eddigi eljárást és az eddigi eszközöket csak az eddigi mértékben alkalmazzuk, hogy okvetlen kötelességünk arra gondolni, hogy jövőre kiadásaink emelkedését lehető szűk korlátok közé szorítsuk; bevételeink fokozását pedig még nagyobb mértékben idézzük elé. Ne feledjük el azt, hogy a vasútépítés és államivátétel terén nagy mértékben — a nemzetközi versenyképesség szüksége által űzetve — haladtunk előre, hogy e téren kényszerűség nélkül költekeznünk nem kell; ne feledjük el, hogy a hadügyi kiadásokra nem szabad, hogy egyéb kényszerítsen, nemzetközi béke idején is, mint a többi államoknak jobb útra terelendő irányával szemben lehető helytállás; hogy a befektetések nem oly rögtön jövedelmeznek, hogy terhük egy részét, sőt a nélkülözhetőket általában a jövő nemzedékre ne háríthatnók és különösen ne felejtsük el, bogy ha javultak is hitelviszonyaink, pénzügyeink nem állanak ott, hogy veszély nélkül szaporíthatnék a kormányzati kiadásokat. Parlamentáris országban kormány és országgyűlés sokkal inkább hatása alatt áll a közvéleménynek, hogy sem ez korlátokat ne szabhatna azon vágyaknak, melyek vidéki vagy személyi érdekekből, llamháztaríás mérlegének rovására újabb költekezéseket akarnának. Azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság sokkal inkább hódolt a f. évi költségvetés tárgyalása alkalmával is a méltányos igényeknek, hogysem feljogosítva ne lenne e figyelmeztetésre és e kérésre. De másfelől épen azért, mert a kiadások mégis csak fejlődnek, a fejlődés természetes törvényénél fogva is: a bevételek megfelelő, sőt a pénzügyi rendezés érdekében, sokkal nagyobb fejlesztéséről kell gondoskodnunk; és minthogy erre az egyenes adók tere, főleg jelenlegi nemzetközi és nemzetgazdasági viszonyaink közt, alig alkalmas, a közvetett adók nagyobb mérvű fejlesztésének eszméjével keli megbarátkoznunk. Adóinkat eléggé emeltük. Kötelességem azonban másfelől felemlíteni azt, hogy az adókat nem csak emeltük és szaporítottuk, de némely intézkedésekkel könnyítettük is azokat. Mert a fényűzési adók megszüntetése, az illeték késedelmi kamatának korlátolása, az ingatlanok 10 éven belüli forgalmának illeték tekintetében való kedvezményezése és a jelzálog-kölesönök conversiójának bélyeg- és illetékmentessé tétele, egy pár milliónyi jövedelemtől fosztá meg az államot. És ha a nemzetgazdasági okok e változatokat adórendszerünkben szükségessé tették, bizonyára pénzügyi kényszerűség hajt arra és nemzetgazdaság sem tilt attól, hogy ezek helyett és a többi hiány csökkentésére is a vámjövedelmeket fokozzuk, hogy a fogyasztási czikkeket megadóztassuk és az eddigi termelési adókat jövedelmezőbbekké tegyük. A pénxügyminister ur némi részben ez iránynak kivan megfelelni, midőn a megfelelő törvényjavaslatokat kilátásba helyező, részben már be is nyujtá. Midőn azok előttünk lesznek, akkor lesz alkalom megbírálni, hogy mennyiben szükségesek és mennyiben czélszerűek azok, de annak szükségét előre kell hangsúlyoznom, hogy jövedelmeinket e téren fokoznunk kell. Más országok pénzügyi tapasztalatai és saját pénzügyi helyzetünk győznek meg arról, hogy e téren kell keresnünk államháztartásunk rendezésének legfőbb tényezőit, mert akár a bevételek különböző ágai köztti arányokat, akár a fogyasztási mérveket hasonlítsuk össze, nemcsak a külföld előhaladottabb országaiban, de egyszerűbb életviszonyok köztt levő országaiban és ezekkel állítjuk szembe a mi bevételi arányainkat, meg kell győződnünk arról, hogy e téren még hátra vagyunk. Nem akarok semmit szem elől téveszteni, jól ismerem azon korlátokat, melyeket a vámterület közössége, gyártási rósz viszonyaink és a lakosság míveltségi foka élénkbe szabnak. De a gyakorlati politika terén akarván maradni és a költségvetési vitát csak évek multán előfordulható