Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-11

90 11. országos ülés október 14. 1881. nemzet többségétől támogatva, azon padokról elűzzük Tisza Kálmán ministerelnök urat, azon férfiút, a kinek több oly nyilatkozatát hallottuk. a mely nem államférfiuhoz, de férfiúhoz sem volt méltó. (Egy hang a szélső baloldalon: Igaz!) T. ház! A házban négy felirati javaslat van előttüukjde a négy közül tulajdonképen csak kettő az, a melyet én választási czélul kitűzhetnék. Az egyik a közjogi alapon álló javaslat, a másik az, mely az 1867 : XII. t.-cz. elfogadása mellett és igy a közösügyes alapon áll. Két párt áll szemközt ugy e házban, mint az egész országban és mind a kettő kitűzte zászlóját. Az egyik zászló e feliratot viseli „1867", tehát számok, melyek üzleti dolgokat is jelezhetnek és ezen esetben azt jelentik, hogy Ausztria 1867-ben Magyarország rovására jó üzletet csinált. A másik zászlóra e szó van felirva „Függetlenség", tehát az eszme, a melyért küzdünk mi; eszme, melyért századok óta küzdöttek Magyarország legjelesebb férfiai s melyért verőket ontották; eszme, melyet ki fogunk vívni, (Ugy van! Ugy van! a szélső' haloldalon.) melyet ki kell vívnunk, ha csak nem akarjuk, hogy nemzetünk Magyarországon megsemmisíttessék. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én ezen zászló alatt küzdöttem, küzdök és fogok küzdeni, azért nem fogadhatok el mást, mint a Helfy Ignácz képviselőtársam által beadott felirati javaslatot. (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Minekelőtte a trónbeszéd főbb részeire nézve elmondanám nézeteimet, legyen szabad köszönetemet kifejeznem előttem szólott Urváry Lajos t. képviselőtársam azon szép, collegiális eljárásáért, hogy,, magára vállalta, hogy ne maradjon sokáig észrevétel nélkül a ministerelnök urnák pártviszonyainkra nézve tegnap tett megjegyzése. A dolog tökéletesen ugy van, a mint Urváry képviselőtársam mondotta. 1875-ben, midőn a fúzió megtörtént, a közjogi ellenzéknek volt 30 s most 6 év múlva van 91 tagja, száma tehát megháromszorosodott. A ministerelnök ür azt is méltóztatott mondani, hiszi az istent, hogy azon számot, melylyel akkor birt, 140—150 számot a közjogi ellenzék soha sem fogja elérni. Én azt hiszem, tekintve eddigi haladásunkat, ätalában nem forog fenn semmi ok, azt hinni, hogy ezen haladás már meg volna akadva és akkor bekövétkezhetik az, hogy a ministerelnök ur, a ki már elvtagadó volt, istentagadóvá is válhatík. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) A mi a trónbeszédet és a ház bizottsága által előterjesztett felirati javaslatot illeti, minekelőtte a javaslatnak a közigazgatásra vonatkozó részére nézve legyen szabad egy pár észrevételt tennem. (Halljuk!) Jókai t. képviselőtársam azt mondotta, hogy kísérlet fog tétetni az önkormányzat institutiójával még egy ideig és ha e kísérlet sikertelensége nyilván való lesz, akkor, habár fájó szívvel is, át fognak menni más rendszerre, mely nem lehet más, mint a eentralisatió; a képviselő ur ugyan, — kihez, legnagyobb sajnálatomra, roszulléte miatt nincs szerencsénk, — azt tette utánna, hogy az csak az ő egyéni nézete, én azonban, biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy tökéletesen híven fejezte ki, nem tudom az egész kormánynak-e, de a kormány fejének nézeteit, ki szintén több ünnepélyes alkalommal kijelentette, hogy kísérletet akar tenni az önkormányzattal. Az az eljárás,

1 melyet a kormány az önkormányzattal, a régi municipális rendszer fennálló formáival követ, méltatlan játék. A t. kormány eljárásában már tökéletesen benne van a legkimíveltebb, minden lében kanál burocratikus rendszer s mégis ugy gerálja magát, mintha barátja volna az önkormányzatnak, a régi municipiumnak. Kísérletet akarnak tenni! Engedelmet kérek, egy országon institutiókkal, rendszerekkel kísérleteket tenni: ez egészen áj neme az állambölcsészetnek, melyre magának a kormány felfedezési pátenst kérhet. (Madarász József közbeszól: Bécsben!) Experimentálni egy országon annyit jelent, mint matéria vilisnek tekinteni a közjót és az országot. (Ugy van! bal/elöl.) Közigazgatásról szólván, nem mellőzhetem a mellettünk ülő mérsékelt ellenzék igen jeles felirati javaslatának erre vonatkozó, különben igen szépen megirt passzusát. A mi igen tisztelt ellen| zéki társaink igen élénk színekkel tudják festeni jelenlegi közigazgatási mizériáinkat. Egyetértek velük e tekintetben, de tévedésben méltóztatnak lenni mindannyiszor, midőn oly élénk színekkel festik közigazgatásunk fogyatkozásait. Azt méltóztatnak gondolni, hogy az önkormányzatnak, a régi municipális rendszernek hiányait ostromolják, mikor a jelenlegi közigazgatási viszonyokat veszik bonczkés alá. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig a dolog megfordítva van. A mi nálunk van, az nem önkormányzat, az valóságos burocratieus rendszer. Midőn tehát a mostani rendszer hiányait ostromolják, akkor épen azon rendszer hibáit léptetik előtérbe, melyet egyedül üdvözítőnek vallanak. Én e kérdésbe belemélyedni ez alkalommal nem akarok, azt hiszem, különben is lesz ez országgyűlésen elég alkalmunk a közigazgatás kérdése felett discussiőt folytatni. De miután az önök felirati javaslatában egy-két positiv eszme és javaslat is van, ha nem kifejezve, de legalább megérintve, ezekre vonatkozólag egy pár rövid szót bátor leszek szólni. Méltóztassanak megbocsátani, de a t. mérsékelt ellenzék részéről az ezekre vonatkozólag elmondottakban én az őszinteság némi hiányát látom, azonkívül pedig igen nagy tévedést is. Ok ugy gerálják magukat,