Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-11

88 ti. országos ülés október 14 1S81 mi most. (Ugyvan! Igaz! a szélső balon.) Vagy akkor nem mondtak igazat, vagy akkor ámítot­tak saját belső sugallatuk ellenére, vagy most ámítanak és nem mondanak igazat, de egyszer kellett, hogy ámítsanak és ne mondjanak igazat. (ügy van! a szélső balon.) S ez az ámítás végig vonul az öuök egész politikáján. Mivel foglalta el Tisza Kálmán ministeri székét 1875-ben? Azzal, hogy felhitta f 'a nem­zetet, fogjon vele kezet a pénzügyi egyensúly helyreállításának nagy munkájára. Két trónbeszéd áll előttünk, hat év forgott le azóta. Vájjon mit tettek az egyensúly helyreállítása érdekében ? Már pedig, a ki ugy nyilatkozott, mint Tisza Kálmán, a ki ugy szólította fel a nemzetet, mint Tisza Kálmán, hogy fogjon vele kezet azon nagy czél elérésére : az előtt csak két ut állott, vagy keresztül vinni a programmor, vagy lemondani, de hogy sem az egyiket, sem a másikat ne tegye, ez oly talány marad a nemzet előtt, melyet sem az államférfi hiteléről, sem a férfi szó megtartásáról szóló elvek szerint soha megmagyarázni nem lehet. Csanády Sándor: Ugy van ! (Derültség. Helyeslés a szélső balon ) Verhovay Gyula: Sokszor hangoztatják a politikai exigentiák tantétele gyanánt, hogy a maehiavellismus és a j< suitismus is bizonyos fokig jogosult. Nem vitatom, hogy jogosult-e egyáltalában, de tudom, hogy a maehiavellismus az ő fogásaival és tévtanaival, melyek a csalást és a hitszegést is megengedik, némileg talán mentheti tanait, ha a maehiavellismus eszközei­nek végczéljakép lebeg a nemzet egysége. A jesuitismus is, midőn kimondotta, hogy „a czél szentesíti az eszközöket", egy óriási nagy czélt tartott szem előtt, az „egy akol és egy pásztor" czélját. De mit követ a minister­elnök? Van-e csak egyetlenegy czélja is, midőn azt az egyetlenegy czélt, melyet kitűzött, nem képes keresztül vinni. És mi tehát a czélja? Csak az, hogy a hatalom polczän üljön és meg tudja mutatni, hogy valamennyi kormánynál hajlékonyabb felfelé? Ez ugyan nem czél, de nem is tisztességes czél. (Elénk ellenmondá jobbfelöl. Mozgás.) Politikai szempontból nem tisztességes czél, mert minden politikai ezéíii&k annak kell lenni, hogy a nemzet magasztos elveit, a mint azok a nemzet hagyományaiban és^ meggyőződésében élnek, keresztül vigye. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Mozgás jobbfelöl.) Nagyon szomorú az, hogy lassanként, ép ez eszmétlen politikánál fogva, oly tévhitek terjed­nek el a sajtóban és a közéletben is, a minők­nek itt oly szomorú kifejezést adott az előttem szólott, midőn a nemzet legszentebb törekvései­nek, a nemzet legnagyobb kérdéseinek tiszteletét csak talány gyanánt állította fel maga elé. s ) (Ugyvan! a szélső balon.) Nem csodálkozom, hogy e tévhitek elterjednek a nemzet kebelében, midőn a nemzet oly nagy irója, milyen Jókai Mór, úgyszólván összes erejét, azt a nagy erőt, azt a nagy tüzet, melyet beléje a természet oltott, hogy világítson a sötétben s nem arra, hogy félrevezesse a nemzetet, arra használja fel, hogy a legképtelenebb sophismákat aranyozza be a saját költészetének varázsával. Nem egyszer használt Jókai képviselő ur e ház vitáiban sophismát és költészetet. Volt egy vita, mikor felhozta, hogy mi magyarok boldogok lehetünk a mi közgazdasági viszonyaink közt, mert nálunk a nép kenyeret ehet, mig Németországban oly kényeret esznek a munkások, mely miatt a mi fe^yenczeink fellázadnának. És mit panaszkodunk mi, mondta ő, midőn nálunk húst is eszik a szegény ember, holott Olaszországban az, a ki húst kiteszi az ablakba, hogy más is lássa. Ha a politika a maga működésének alap­jául ily nézetet fogad el; ha e politika nagy eszmék és nagy czélok helyett csak a nyomorra és az ínségre mutat rá, hogy szembe állítsa mások nyomorával és ínségével: ez már a leg­utolsó és legnyomorultabb dolog. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én soha nemzetemnek nem mondanám, hogy ime, nézd, r ez is nyomorultabb és szegényebb náladnál. Én mindig azt fogom hirdetni: [Nézd ezt és azt a nemzetet, mily gazdag, mily boldog, lépj nyomába, haladj előre, légy annál is bol­dogabb. (Helyeslés a szélső balon) Nincs szeren­csétlenebb politika a világon, mint az, mely arra hivatkozik, hogy az övénél még szeren­csétlenebb politika is van. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Olyan ez, mint azé a baráté, a ki azt mondta a szenvedőknek: legyetek csöndesen a purgatoriumban, mert ván ám még pokol is! (Nagy derültség balfelől.) Az ily tant csak a franczia forradalom előtt hirdették a kormányhoz közel álló és a kormányon levő férfiak. Franczia­országban történt meg, hogy a nép egy alka­lommal mozogni kezdett. Foulont bosszantotta, hogy a nép is érez s megkérdezte, miért zajong kint a tömeg? „Kenyeret kérnek" volt a felelet. „Egyenek füvet!" monda Foulon és azok ették a fűből, korpából és lisztből készített kenyeret, mint Magyarország felső vidékén, a honnan ki­vándorolnak az emberek; de eljött az idő, a mikor a nép elégedetlenségének forradalmi áram­lata Foulont fűvel szájában a lámpavasra akasz­tatta. (Mozgás jobb 1 elől.) Még csak egyet, beszédem befejezéséül. Jókai Mór és társai a sajtóban, itt a parlamentben és másutt az életben folyvást hirdetik, hogy böl­csesség lemondani, nyugodtnak lenni, bölcsesség elégtételt nem követelni a sértett jogérzet neve-

Next

/
Thumbnails
Contents