Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-11

84 11. országos ülés október 14. 188Í. Másik kifogás pedig az, hogy hiányoznak a többség felirati javaslatából az irányeszmék, a vezérelvek, a nagyszabású szerves eonceptiók. Hiszen tény az, hogy a többség felirati javaslata nem jajgat, mert nem akar demoralizálni ide benn, nem czélja, hogy discreditáljon ide benn és oda künn és mert meg vagyunk győződve arról, hogy nem a kesergés, nem a meddő és demoralizáló csüggedés, hanem az orvoslás munkája a feladat. Hiányoznak az irányelvek! Igaz, mi nem tartjuk a törvényhozás csarnokát értekező akadémiának ; mi nem akarunk az idevonatkozó előterjesztések, törvényczíkkek felett elvi és részletes tárgyalásba és vitatkozásba bocsátkozni addig, mig ezek, mint törvényjavaslatok a tárgyalási napirendre kitűzve nincsenek. Nem tartjuk továbbá gyakorlati munkának az elveken való nyargalódzást, mert látjuk, hova vezet az ilyen vállalkozás, a mindenről való merő szóbeszéd. Simonyi képviselő ur tegnap az eszmék egész tengerárjával öntötte el a házat. Fold, hitel, jelzálog, váltómegszorítás, birtokminimum, a végrehajtásnak becsárra való szorítása és még sok más, megannyi mentő és boldogító eszme, melyekről végül önmaga kijelentette, hogy ezek szép, nemes, üdvös eszmék, hanem tessék megvalósítani annak, a ki tudja; kijelentette, hogy ezek eszmék és kérdések, melyekkel foglalkozni fog a jövő. Ez igenis lehet a jövő politikája, ha ugyan lehet, de nem politika ma. így állunk az irányelvek és nagy szabású conceptiók ideális politikájával egész általánosságban. Valósítsa meg, a ki tudja ! Ez annyit tesz, mint beismerése annak, hogy ők nem tudják; annyit tesz, mint játék a felelősséggel, melylyel a nemzet nyugalma iránt tartozunk; annyit tesz, mint háborítani, nehezíteni azok munkáját is, kik arra vállalkoztak, hogy a mit hasznosnak és szükségesnek látnak, azt meg is valósítsák. De lássuk a felirati javaslatokat, melyek szemléjében bátor leszek főkép egy néhány mérvadó pontra tekintettel lenni. Én t. ház, nem szőrszálhasogatásból teszem most következő észrevételemet, hanem épen mert elismeréssel, tisztelettel vagyok a t. mérsékelt ellenzék felirati javaslatának irályi tökélye és előnyei iránt. Feltűnik nekem mindjárt a felirati javaslat kezdő pontjában bizonyos, ha szabad ugy kifejeznem magamat, illoyalis hang. így hangzik e pont! „Felségednek a legmagasabb trónbeszédben a nemzethez intézett szavai újabb tanúságot tesznek Felséged hazánk jólétének emelésére irányzott atyai szándékairól. Felséged e jóindulata csak fokozhatja a bizalmat és őszinte ragaszkodást Felséged személye iránt." Ez azon látszatot nyújtja, mintha azon bizalmat és ragaszkodást még fokozni lehetne. Hiszen én erre hangsúlyt nem fektetek; tisztán irályi megjegyzés. Érdemileg mindjárt felirati javaslatunk utolsó pontjánál állapodok meg, a melyre mind a két ellenzéki árnyalat részéről és részünkről is méltó hangsúly fektettetett és a mely a hadsereg és a polgári elem közti viszonyt érinti. Bátor vagyok kijelenteni, hogy a mint követelhető az, hogy a hadsereg egész teste és minden eleme tisztelettel legyen a király és az alkotmány iránt, ép oly határozottan megkövetelhető, a méltó ós a közérdeknek is megfelelő tisztelet a hadsereg iránt. Helfy képviselőtársunk gúnyosan beszél arról, hogy „a mi hadseregünk!" Hol a mi hadseregünk? Nincs hadseregünk. Mert azt mondja, hogy a mi volna, az nem a mienk, a mi pedig van, nem az. Igenis azon hadsereg, a mely törvényszerűieg az alkotmány és a trón iránti hűségénél fogva Magyarország kül- és belbiztonságának védelmére hivatott és kötelezett, a melyet mi pénzünkkel és nagy áldozatokkal tartunk fenn: az a hadsereg, a mi hadseregünk is. (Zaj a szélső bal/elől. Helyeslés jobb/elöl.) A mi pedig az e kérdésre vonatkozó pontját a többség feürati javasktának illeti: én azt határozottan correctnek tekintem, mert az egy oly törvényes és alkotmányos állapotot foglal el, a mely minden magyarázgatásnak és kételynek lehetőségét kizárja, mivel az kétely tárgyává nem tehető azon törvényszerű és alkotmányos meggyőződést hangsúlyozza, hogy a hadsereg akkor, mikor a király iránti hűségesküt tartja meg, egyidejűleg az alkotmány iránt tartozó esküjének is eleget tesz és eleget tenni köteles. Egy második pont, a melyre épen azért, mert felirati javaslatunkban e tárgyat hangsúlyozottabban és üdvösebben kifejezve talulora, figyelemmel leszek, a határőrvidék bekebelezéséről szól. A többség felirati javaslatában azon nyilt és azt hiszem, nagy horderejű kijelentés is van, hogy ezek után ezen áldozatokkal és ezen bőkezűséggel megnyitottuk horvát testvéreink előtt a tért, megadtuk nekik az eszközöket, a javukra váló munkához. Én ugy fogom fel és értelmezem ezen kijelentést, hogy ezzel az mondatik: már most testvérek, nőjetek ki a követelőzések és zsémbelések kiskorúságából, hanem lássatok ti is az ernyedetlen, feszült munkához, ahhoz, hogy elérhessétek egyszer a saját erőtökön való megélhetés és boldogulás kívánatos állapotát. De különös tekintettel kell lennem azon pontra, a mely hazánk közgazdasági érdekeinek szolgálatát és előmozdítását minden téren és irányban hangsúlyozza. Nevezetesen a mezőgazdasági szempontból első sorban az országos csa-