Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-11

11. országos ülés október 14. 1881. SÍI ban páratlan az, hogy midőn néhány katonatiszt elhatározza az alkotmány megszüntetését, erre nézve kormányzati utón semmi sem történik. Nálunk semmi sem történt, hanem a képviselőház kénytelen ez ügygyei foglalkozni és kénytelen a kiegyezés 14. esztendejében egy elméletet hirdetni, a mely kétségen kivül arany igazságokat tartalmaz, de mégis nagyon különösnek jellemzi helyzetünket, hogy azt egy alkotmányos állam törvényhozásában hangoztatni kell. Midőn Francziaországban egy katonai akadémia néhány növendéke elment egy legitimista misére, nem emlékszem ugyan reá bizonyosan, hogy a képviselő-kamara ez ügy gyei foglalkozott volna, de azt a lapokból tudja mindenki, hogy a franczia hadügyminister a misén megjelent akadémiai növendékeket az akadémiából kizárta. És nálunk az ez irányban legutóbb fölmerült ügyben mi történt? A hírlapok konstatálták, hogy az illető tiszt lemondott állásáról, de j arról nem tudunk semmit, hogy az illető katona- | tisztnek és a becsületbíróság tagjainak, a kik szintén katonatisztek, eljárása illetékes helyről megrovatott volna, sőt — és erre fektetem a fősúlyt — arról sem hallottunk semmit, hogy illetékes helyről oly rendelet adatott volna ki, a mely megmagyarázta volna a hadseregnek az alkotmány iránti kötelességét. Bár különben az ilyen ügyek nem tartoznak a magyar kormány hatáskörébe; de mégis azon viszonynál fogva, a mely az alkotmány értelmében a magyar kormány és a közös kormány közt létezik, véleményem szerint a magyar kormánynak kötelessége lett volna már kezdetben arra hatni, hogy e sérelem kormányzati utón orvosolhassék. A kormány ezt nem tette és ezzel — legalább nézetem szerint — lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közös hadsereg elleni agitátiók minél tágasabb körben elterjedjenek és megerősödjék az a hiedelem, hogy a közös hadsereg a kiegyezés és az alkotmányosság 14-ik évében sincs még az alkotmány keretén belül, hanem oly külön állást foglal el az államban, hogy annak az alkotmány iránt tartozó kötelességeit még ezután kell kijelölni. Ily körülmények köztt én azon ékes kijelentésekre, a miket a többség válaszfelirati javaslata tartalmaz, különös súlyt nem fektethetek, hanem megkövetelem —mint ezt az Apponyi Albert gr. képviselőtársam által benyújtott válaszfelirati javaslat is hangoztatja — az oly biztosítékok életbeléptetését, a melyek az alkotmányos szellemet a közös hadseregben csakugyan meggyökereztessék. Ezt ugy vélem elérhetni — és itt csak egyéni nézetemet mondom — ha a kormány befolyását felhasználja arra, hogy Magyarország ifjai részére külön magyar tiszti iskolák állíttassanak fel és hogy — a mi már a de- j legátiókban is több ízben felhozatott — a magyar ezredek Magyarországban helyeztessenek el. Ez által meg volna adva útja-módja annak, hogy a katonaság körében a közvetlen érintkezés által az alkotmányos szellem felébresztessék, ébren tartassák és biztosittassék. r Áttérhetek most, t. ház, a belügyi reformokra és itt csak néhány szóra fogok szorítkozni, még pedig azért, mert, a mi a belügyi reformkérdéseket illeti, tökéletesen egyetértek azon gazdag programmal, a mely a gr. Apponyi Albert képviselőtársam által benyújtott válaszfelirati javaslatban foglaltatik. Nagy eszmét látok e javaslat homlokára tűzve és ez eszme az, hogy a magyar állam consolidátiója kell, hogy képezze minden törekvéseink iránytűjét és végczélját. Szerény működésemet e törekvéseknek szentelhetni, képezi büszkeségemet és azért röviden kijelentem, hogy elfogadom a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam és barátom által benyújtott felirati javaslatot. (Elénk helyeslés bal felöl.) Dobránszky Péter: T. ház! Midőn indíttatva érzem magam arra, hogy a t. ház előtt fekvő válaszfelirati javaslatok felett bíráló szemlét tartsak, mindenekelőtt constatálnom kell azon tényállást, hogy a felirati javaslatok mindegyikében kifejezésre jutott aspiratiók és törekvések nagyban és egészben rokon természetűek ; azzal a lényeges külömbséggel azonban a kifejezésre nézve, hogy mig az ellenzék felirati javaslataiban nincs kötve azon felelősséghez, a mely egyúttal az eszmék conceptiója és megvalósítására vonatkozik : addig másrészről a többség felirati javaslata szigorúan azon mérvszabályt kénytelen szem előtt tartani, hogy a feliratban tisztán a gyakorlati politika igényei ábal követelt eszmék és törvények tervezete foglaítassék. Ez a lényeges külömbség nézetem szerint, az aspiratiók — megengedem — nemes politikája és a gyakorlati cselekvés politikája köztt. E külömbség vonul keresztül a ^feliratok fogalmazásán, tartalmán egyaránt. Én azon szempontból indulva fogom vizsgálni és bírálni a felirati javaslatokat, hogy melyik javaslat felel meg a gyakorlati követelményeknek, melyeket a mindennapi megélhetés és boldogulás s hazánk jövőjének biztosítására irányuló politika feltételei szabnak meg. E tekintetben részemről ugy látom, hogy az ellenzék felirati javaslataiban, a mennyiben azok a többség által benyújtott felirati javaslatot kifogásolják, főképen a következő két csoportba foglalhatók össze a kifogások és vádak: Először, hogy a többség felirati javaslata, — ha szabad e kifejezéssel élnem, — nem jajgat, nem csügged a nemzet siralmas állapotán, vagy a mint az finomul kifejezve volt a mérsékelt ellenzéki párt t. előadója által, hogy az leplezi a viszonyokat. 11*