Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

7a 10. országos ülés október 13. 1881. terjed. Ha az egyik ál], áll a másik is. (Ugy J van! jobhfelöl.) Már pedig ismét adatokkal lehet kimutatni, hogy ezen, csak egy évben, a felvidéki nagy inség évében nagyobb mérvet öltött kivándorlás igen nagy mértékben csökkent és az akkori számnak csak egy fractióját érte el a következő évben. Ezen, a t. képviselő ur szerint is az elszegényedés okozta kivándorlás tehát ha megszűnik, ha lejebb száll, okvetlenül az átalános vagyonosodásra kell hogy mutasson. így tehát a nagy kivándorlás egyes esetéből azt következtetni, hogy itt oly elszegényedés van, hogy az ország népe megélni nem tud, kénytelen kivándorolni, nem lehet. Különben pedig csak mellesleg érintve meg, hogy a nemzeti, faji inteníiók indokai mennyire "játszanak közre a kivándorlásra azon mérvben, a melyben Magyarországon előfordul, azt, ugy hiszem, bővebben fejtegetni nem szükséges. Minden oldalról megtámadtatott, egy képviselő ur pláne azt mondta, hogy nem talál elég erős szót, a melyet alkalmazhatna, mert az, hogy az igazsággal teljesen ellenkezik, nem elég erős azon passusára a trónbeszédnek, mely az államháztartásra vonatkozik. Már bocsánatot kérek, ha ezen passusban az mondatott volna, a mit belőle kimagyaráztak, hogy az egyensúly helyre van állítva, akkor tökéletesen igazságuk volna, hogy nem felel meg a valóságnak. De, egyebet nem is említvén, a kormány, mely azt merto volna mondani, hogy az egyensúly helyreállíttatott, akkor, midőn saját előterjesztései, melyek mindenki kezén forognak, az ellenkezőt mutatják: már csak butaságánál fogva sem érdemelne senkitől bizalmat. Csakhogy a trónbeszéd épen az ellenkezőjét mondja. Apponyi t. képviselő ur felolvasott egy passust; de elfelejtette felolvasni azt, a mi utána következik. Mert mit mond a trónbeszéd? A trónbeszéd beszélvén a szükséges befektetésekről, de megemlékezvén arról is, hogy pénzügyi bajaink legnagyobb részét annak tulajdoníthatjuk, hogy egy időben, habár a magukban helyes befektetésekkel is nagyon siettünk, túl erőnkön siettünk; megemlékezve arról, hogy a múlt országgyűlés vége felé — igaz —• mindig beszélve a terhek leszállításáról is, de egyúttal számos és számtalan milliókra menő befektetések rögtön megtételét sürgették némelyek, szükségesnek tartotta a trónbeszéd figyelmeztetni: „biztosan hisszük, hogy önök átérzik az ezen irányban teendők nagy fontosságát, de hisszük azt is, hogy ezen intézkedéseknél is figyelemmel lesznek arra, hogy az államháztartásban helyreállott rendet, az államnak helyreállított hitelét még ezen czélok miatt is veszélyeztetni nem szabad." Ezek voltak a t. képviselő ur által felolva- ! sott passus szavai. Most következik: „hogy arra, j hogy az egyensúly az államháztartásban, ha lassan és fokozatosan is, de okvetlenül helyreáliittassék, következetesen és önmegtagadással is törekedni kell." — ~ így tehát azt hiszem, hogy épen ezen trónbeszédben constatáltatik, nem eltagadtatik a deficitnek létele, mert benne van és a mi nem is tekintetik csekély bajnak, mert mondatik: „hogy az lassan és fokozatosan, de okvetlenül helyreállittassék és hogy arra még Önmegtagadással is törekedni kell." Beszél azután igenis a helyreállott rendről, az állam hitelének megszilárdulásáról — és t. ház, a midőn egyfelől elismerve a deficit létét, hangsúlyozza azon törekvés szükségét, hogy az, habár lassan és fokozatosan, de megszüntettessék, azt hiszem, hogy tökéletesen az igazságot mondja. A rend helyreállításáról beszél a trónbeszéd. Igenis, mert a rend helyre állott azon háztartásban, a mely minden zavarbajövetel nélkül biztosít mindenkit arról, hogy kötelezettségeinek képes lesz eleget tenni és fennakadás nélkül bir eleget tenni. Helyes volt tehát és lehetett a rend helyreállítását hangsúlyozni, mert volt idő, midőn a rendnek ezen fajtája nem volt meg, mert volt idő Í875 előtt, midőn ezen rend annyira nem volt meg, hogy az állampénztár hivatalnokai 24 órával előbb még nem tudták, hogy a tisztviselőknek lesznek-e képesek fizetni. (Mozgás.) Ily viszonyokkal szemben azt, hogy a reud helyre állott, igenis az igazságnak megfelelőleg lehet mondani. De azt mondják a képviselő urak, hogy hitelünk javulása nem tulajdonítható egyébnek, mint a pénzpiacz átalános kedvező helyzetének. Hát t. ház, ha csak annyi történt volna, hogy papírjaink magasabb árfolyamon kelnek és hogy olcsóbb kamat mellett kapunk kölcsönt: akkor elismerném, hogy nem lehet azt egyébnek, mint az átalános pénzbőségnek tulajdonítani. De mikor nem csak ez történt, hanem a differentia a más államok és a mi papirjaink árfolyamai közt tetemesen javult: ez máinem csak az átalános pénzbőség következménye, hanem következménye a magyar hitel javulásának, a magyar hitel iránti bizalom megszilárdulásának, melyre 1875 óta folytonosan és hála istennek nem siker nélkül törekedtünk. Tehát csakis az igazságnak felel meg, nem pedig ellenkezik a valósággal, mert csak azt constatáija a trónbeszéd, a mi van és ugyanaz erre nézve a válaszfeliratban is mondatik. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi, t. ház, a válaszfelirati javaslatban a közös hadsereget iletőleg foglaltatik, erre nézve csak igen keveset kívánok ez alkalommal szólani s ezen kevés az, hogy megyőződésem szerint nem áll az, a mi e passus ellen felhozatik, mintha az csak óhajtást fejezne ki, mert azt