Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

10. országos ülés október 13. 1881. 77 nok vagy tisztviselő ne legyen a kormányhatalomnak az ágense, hanem legyen a közönségnek szolgája, — mondom — tekintettel erre, egy kérdést intézek a t. képviselőházhoz. E kérdés az: vájjon, ha valamely alkalommal az összes tisztviselőknek, hivatalnokoknak egy tekintélyes része be nem iratkozik választónak, ha a beiratkozottaknak, kik az összes választóknak nem teszik 1 százalékát az országban, fele nem szavaz s egy része az ellenzéki jelöltekre szavaz és ezeket számokkai tudom demonstrálni: akkor lehet-e arról a rettenetes kormány-pressióró] szólni, a melyről itt említés tétetett? {Helyeslés, jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, tudom, másutt hogyan szokott a dolog történni; ismerem a republicánus kormányok alatt történőket is; de tudom azt is, hogy republicánus kormányok alatt is sokkal kevesebb szabadság engedtetik ez irányban a hivatalnokoknak és a tisztviselőknek, mint en gedtetett ez alkalommal náluak. {ügy van! a jobbóldalon.) A választásról szólva, egy képviselő ur, kinek beszédére fogok még reflektálni, nem azért, hogy fonnyadni kezdő babérokat felelevenítsek, [Derültség jobb fel Öl) hanem azért, hogy az általa annyiszor ismételten elmondott „korhadásnak indult okoskodásokból" a port a lehetőségig ismét kiverjem. (Derültség jobbfelöl) Ezen képviselő ur azt volt szives nyilvánítani, hogy ime a magyar kormány üldözi a nemzetiségeket, — erről fogok még szólani — holott a kormánypártot a nemzetiségek által lakott kerületek, szerinte a nemzetiségi kerületek választották; hogyan lehet tehát — kérdi a képviselő ur — azon képviselőknek, kiket a nemzetiségi választók választottak, ezen kormányt támogatniok, mely a magyarságnak, ő szerinte, faji uralmát akarja Magyarországon meghonosítani? Visszatérve majd a többiekre, most csak ezen egy szempontra kivánom megjegyezni azt, hogy én azt tartom, hogy a választó urnánál ép ngy, mint minden politikai cselekménynél,. Magyarországnak minden lakosa, mint magyar állam-polgár vesz részt; (ügy van! a jobboldalon) az tehát, hogy választói milyen ajkúak, különbséget a követendő politikát illetőleg senkire nézve nem tehet. De meg kivánom jegyezni még azt is, hogy ép az utolsó választásokkal szemben a képviselő ur állítása nem is felel meg egészen a történteknek, mert ezen választások alatt — s ezt ismét adatokkal lehet kimutatni — nemcsak a kormány, de a kormánypárt tagjai is nyertek, megválasztatván tisztán magyar kerületekben és a kormánypárt által elvesztett kerületeknek legnagyobb részét nem magyar ajkúak, hanem nemzetiségiek lakják. {Ugy van! jobbfelöl. Mozgás balfelÖ!.) Egész okoskodása tehát e tényekkel szemben megdől. De ha már a választásokról beszélünk — s itt nem akarok és nem fogok kölesönös vádaskodásokra térni, vagyis nem fogom a történt megtámadást viszonttámadással visszautasítani, bár ezt is tehetném és nem adatok nélkül, mert hisz van a pressiónak a kivatalnokin kivül oly neme is, melyet kődobálással és bottal gyakorolnak; (Mozgás) de nem fogok odáig elmenni, hanem Helfy Ignácz képviselő ur egy észrevételére, melyet ő a közjogi ellenzék szaporodásáról és az 1875-iki fúzió czéljáról mondott, kívánok megjegyzést tenni. A t. képviselő urazt mondotta, hogy 1875-ben a fúzió czélja az volt, hogy a közjogi ellenzék miuel kisebb legyen, vagy esetleg megsemmisüljön és ime, azóta a közjogi ellenzék folyton szaporodik. T. képviselőház! Azt hiszem, nem szükséges fejtegetnem, hogy a fúziónak czélja nem az volt, hanem eszköz volt arra, hogy a közreműködést lehetővé tegye az ország általános érdekeire s azért némely része a közjogi ellenzéknek felhagyott a közjogi oppositióval. Csanády Sándor: Hitehagyott lett! Tisza Kálmán minísterelnök: De vegyük, hogyan állnak tehát a számok? A t. képviselő ur maga is azt mondta, hogy a balközép is közjogi ellenzék volt, mert hisz a közjogi ellenzék megszüntetése kedveért történt a fúzió a balközéppel. Igaza is van, habár azon időben is nem egy elv és nézet mellett küzdöttünk, sőt a szomszéd háború sokszor kiütött köztünk, de közjogi ellenzéknek tekintetett a balközép. Nem volt ép időm az utolsóig megnézni a számokit, de azt tudom, hogy 1875-ben balközépi képviselő volt 114, a szélsőbal pedig állott 0 és egynehány tagból, volt tehát 140—150 tagból álló közjogi ellenzék, mig most — egy képviselő azt mondja 100 — én azt hiszem, a 90-et érte el. Azt mondani tehát, hogy 1875 óta a közjogi ellenzék szaporodott, nem lehet, mert még ma is messze áll attól a számtól és reménylem is Istenemtől, hogy azt a számot soha elérni nem fogja. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász József: A valóság reménységében csalatkoztatni fogja! Tisza Kálmán ministerelnök: Nagy hanggal említtetett továbbá tegnap is, ma is, miszerint azt, hogy mennyire elszegényedett az ország, mutatja a tény, hogy a kivándorlók száma mily óriásikig növekedik. Talán meg fogja engedni a t. képviselő ur, ki ezt először felhozta, azon érvelés helyességét, hogy ha a kivándorlás nagy obb száma okvetlenül az általános elszegényedésnek tulajdonítható, akkor, ha a kivándorlók száma csökken, okvetlen kell, hogy ez onnan származzék, hogy az általános vagyonosodás