Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

76 10. ország s Klé« október 13 Í881. is, ez nem lesz azon említett megfordított archimedesi pont, melyről Jókai Mór t. képviselő és bizottsági előadó ur szólott. Ez nem fog a trónnak biztos támaszt nyújtani. Az ilyen társadalom soha nem fog az alkotmányos formákba testet és vért önteni. Ellenkezőleg, az ilyen társadalom nézetem szerint olyan állapotokat fog létrehozni, melyek a Hödel és Nobiling-féíe merényleteket s az orosz nihilizmust szülték. Polit Mihály t. képviselő ur azt mondta, hogy ez nem ^veszélyes irány, mert nem bir alkotó erővel. Én azonban azt mondom, hogy ez épen azért, mert semmiféle alkotó ereje, mert csak romboló hatással bir, nagyon is veszélyes. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy nálunk mások a viszonyok, hogy az ilyen nálunk lehetetlen. Mondom, ne ámítsuk magunkat ezzel, mert az, a ki tönkrement, a kinek nagyapja még jólétnek örvendett, az sokkal elkeseredettebb ellensége lesz a fennálló társadalmi és államrendnek, mint a napszámosnak unokája, a ki maga is szegénységben élt. S ne feledjük el, hogy ha jólétet akarunk biztosítani a népnek, nem szabad vissza aridnunk a radicá'is eszközöktől sem. Mert csak akkor lehet békés megoldást találni s mert abban bizonyára egyetért velem képviselőtársam, hogy az anyagi gondok és a nyomor a legveszélyesebb izga'íó eszközök a netalán! centrifugális tendentiákra nézve. T. ház! Talán nem fogják egészen fölöslegesnek tartani, hogy most, midőn a pártok programmjukat megállapítják, bátor voltam ezen eszméket megpendíteni. (Pulszky közbeszól.) Másoknak, nálamnál hivatottabbaknak engedem én át azon eszméknek megoldását, érvényesítését. {Derültség.) Engedjék reméllenem, hogy legalább sikerül csekély erőmhöz képest hozzájárulni ahhoz, hogy megtöressék az üres jelszavaknak az uralma. (Közbeszólások a mérsékelt ellenzék padjairól) Kérem erre az egész házat. Engedjék meg, hogy azon reményemnek adjak helyt, hogy nem fogja mondani a história, hogy nem fog olyan furcsa ítéletet hozni felőlünk: hogy „élt egy nép a Tisza partján", nem ugyan, mint a költő monja: „gyáván", hanem nép, melyben nem hiányzott az államalkotó erő, de a mely nép aztán tönkrement a frázis uralma és a divatutánzás miatt. Minthogy ezen elvek nincsenek képviselve a bizottság felirati javaslatában, azt nem fogadom el és bátor vagyok ezen indítvány okar becses figyelmökbe ajánlani. (Rtlyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Megvallom, tekintettel arra, hogy a válaszfelirati vitában már most a második napnak végén vagyunk és lényegesebb dolog még alig mondatott, szívesen halasztottam volna felszólalásomat, ha nem indítana most a felszólalásra azon szempont, hogy a kormány részéről senki uem nyilatkozván, ez által a vita esetleg huzamosabbá, tartósabbá tétetnék. Teszek tehát egy pár észrevételt azokra, a mik itt elmondattak, fentartva magamnak bővebben szólni, ha a vita további folyama szükségessé tenné. Mindenekelőtt nem tehetem, hogy örömemet ne fejezzem ki, hogy az épen most előttem szólt képviselő ur figyelmeztetett a jelszavak, a nagy mondatok veszélyére s hogy a jelszavak és nem valósítható nagy mondatok ismétlése helyett buzdított a gyakorlati téren való munkálkodásra. Ha ezen nézet fogja vezetni a ház minden pártját, akkor valóban bíznunk lehet az országgyűlés sikeres működésében. T. képviselőház! Minden oldalról megtámadják a trónbeszédet azért, hogy a végzendőket jelzi ugyan, de nem fejti .ki, hogy minő irányban óhajtja a kormány azokat megoldatni. Nem akarok külföldi példára hivatkozni, habár tehetném; csak egyéni meggyőződésemet mondom ki, miszerint a trónbeszédnek sem hangzatos vezérczikknek, sem fellengő modorú irálygyakorlatnak lenni nem feladata; hanem feladata épen az, hogy a törvényhozást figyelmeztesse azokra, a mikkel a kormány nézete szerint — melynek felelősségét a trónbeszéd tekintetében teljesen elismerem — a törvényhozásnak legközelebb foglalkoznia kell. De méltóztassanak megengedni, nálunk a trónbeszéd arra van hivatva, hogy egy egész országgyűlési cyklusnak, tehát három évnek főbb teendőit jelezze. Ha már most mindezen teendőkre nézve nem eg}

r

es, mindenki által aláírható, mert mindenki által saját kedve szerint magyarázható phrasisokban, hanem valóban kézzelfoghatólag az irányt jelezni kellene: akkor nem tróubeszédet, nem brochuret, hanem könyvet kellene irni; (ügy van! jobbfelöl) ez pedig . trónbeszódnek feladata nem lehet. Különben is a kormánynak kötelessége és módja isvan benne,mennél előbb mt gmuttitni azokra nézve, a mikre maga a vitatás már gyakorlati haszonnal bir, hogy a felemlített tárgyakat mily módon kívánja megvalósítani; mint ez egyes tárgyakra nézve már a tróubeszéd elmondása óta is megtörtént és fokonként a jelzett tárgyakra nézve, reménylem, mielőbb meg fog történ ni. Ezeket átalánosságban elmondva, szabad legyen most az itt elmondottak egy né melyikére reflectálnom. Arra nézve, a mi a választási visszaélésekről, pressióról, hivatalnoki tulbefolyásról, a kormánynak a hivatalnokokra gyakorolt pressiójáról mondatott és a mi jeleztetett az által is, hogy, , miként egy-két helyről érintve lön és az egyik j válaszfelirati javaslatban az adminisírativ reform' kérdéseknél hangsúlyoztatok, hogy az a hivatal-