Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

10. országos ülés október 18. 1881. 75 földbirtoknak tönkre kell mennie. Igen helyesen mondja egy német nemzetgazdász és mezei gazda Rodbertus, hogy a tökének egy oly törvényhozása van, mely módot ad, hogy mindig nagyobbodjék, hegy annak birtokosa gazdagodjék; a munkás ember, az keresi azon törvényhozást, mely jogait védené, csakis a földbirtokosnak van oly törvényhozása, a mely kényszeríti, hogy mindinkább szegényedjék. Hogy ez egyenlőség legyen, ezt állítani, szívesen átengedem a modern tan védőinek. Azelőtt ur volt és jobbágy, kalapács és pöröly, küzdöttünk az egyenlőségért, vérét ontotta a nemzet árte. Most a föld jutott a töke rabszolgaságába. Most nem a politikai rabszolgaságnak van alávetve a nemzet, a mint azt Polit képviselő mondta, hanem Qgj nagyobb úrral áll szemben, a tőkével és uzsorával, ez pusztítja a nemzetet, ennek van alávetve magyar, német és szerb. És ugy látszik, hogy ezen neme a jobbágyságnak talán nyomasztóbb, mint a másik, még nyomasztóbb, mint a régi rendszer, mert a régi legalább conserválta ezen népet, mely most ezen rendszer elől Amerikába menekül. Nagyon is modern ember vagyok én, t. ház, mintha éu a tőke ellen akarnék küzdeni, azt akarnám megsemmisíteni. Ismerem én a tőke jelentőségét t. ház, tudom én, hogy lesz annak mindenesetre még elég szerepe a modern közgazdasági rendszerben. Meg akarom adni a tőkének, a mi a tőkéé; de helyes arányokat akarok, nem akarok monopóliumot a tőke javára a földbirtok rovására. Meg akarom óvni a földbirtoknak azon egyedül helyes historikus és természetes jellegét, hogy t. i. földbirtok el nem adósodhatik, hogy azt az eladósodás ellen a törvénynek védeni kell. Én tehát, t. ház, röviden összefoglalva a mondottakat és conclusiót vonva belőlük, a hypothekális betáblázást nem tartom előnynek, lianem hátránynak és e tekintetben azon fogok működni, hogy "a hypothekális intézmény káros voltát átlássuk és az intézményt megszüntessük; legyen uralkodó azon elv, hogy a földnek csak jövedelme vonható végrehajtás alá. Én egy birtokminimumot követelek, egy törvényt a birtok eldarabolása ellen; én továbbá nem riadok vissza intézkedésektől, melyek a földbirtoknak a család számára való megóvását czélozzák. Engedjék meg, hogy még csak pár szóval jelezzek egy indítványt, mely rövid idővel ezelőtt Ausztriában tétetett b. Vogelsang által. Ez pedig nem több és nem kevesebb, mint, hogy alakittassék egy új földtehermentesítés nemzeti kölcsön utján; mentessék fel a fekvő földbirtok a hypothekális adósságoktól oly módon, hogy a birtokos ezen kölcsönt az ő birtokjövedelmeiből hosszabb évek során át visszafizethesse. (Derültség. Tetszés.) T. ház! (Halljuk!) Tudom én azt igen jól, hogy az általam megpendített elvek nagyon is ellenmondanak' a most uralkodó jelszavaknak; de méltóztassék elhinni, hogy nem szerénytelenségből beszélek, hogy megmaradnék ezen elvek mellett, ha tudnám, hogy senki más nem vallja azokat. De én tudom azt, hogy a jövő ezeu kérdésekkel foglalkozni fog, bár ellenmondauak azoknak a szokott „slagereknek", de tudom azt is, hogy hová jutottunk ezen „slagerek" uralma alatt, tudjuk ezt mindnyájan és fölösleges, hogy azt ecseteljem. Ne feledjük el, t. képviselőház, hogy nekünk itt egy igen hálás tér nyilnék; itt találkozhatnánk nemzeti különbség nélkül azon belső kérdések megoldására, melyet t. barátom Jókai annyira sürgetett. Sőt nem is állok én egyedül ezen kérdésekben; hiszen nagymérvű mozgalom indult meg Németországban, mely erre irányul. Igaz, uraim, nekünk nem kellene Németországba vagy más országba zarándokolni, hiszen itt vannak régi törvényeink, nem keil nekünk más, mint a jót ezekből kiválasztani és megtartani. Én azt hiszem, hogy az egyenlőség alapján, de okszerű és helyesebb közgazdasági rendszert inaugurálni: ez lenne a jelen kor legszebb feladata. Kérem a hivatottakat arra, hogy ezen életbe vágó intézmények létesítésére útbaigazítást, bírálatot és tanácsot nyújtsanak. Addig, mig ezen, nem tagadom, életbevágó intézmények létrejöhetnének, bátor vagyok elősorolni egy pár, ugy mondanám átmeneti intézkedést. (Halljuk!) Engedjék meg, hogy röviden, csakis numerice felsoroljam azokat. Ezek a következők lennének: 1-ször, a váltóképesség szorítassék meg a magasabb intelligentia és az iparosok és kereskedelmet űzők számára; 2-szór, hogy fekvő földbirtokot becsáron alul ne legyen szabad dobra verni; 3-szór, hozassék szigorú törvény az uzsora ellen. Ezen a helyen megemlíthetem, hogy a helyi önkormányzatnak és az esküdtszékeknek legszebb feladatuk és igen áldásos tere lenne az uzsora ellenében működni. Minden helység és kerület legjobban ismeri a maga uzsorásait. Végre 4-szer, az adórendszer gyökeres reformálása lenne feladatunk, melyet nem szabad szem elől téveszteni. T. ház! Földmívelő nép vagyunk, földmívelő emberek küldtek bennünket ide a parlamentbe és mégis a fekvő birtok csaknem 30%-át fizeti a tiszta jövedelemnek adó gyanánt, mig az ingó vagyon csak 10%-át, a tiszta, jövedelemből. Ha ez nem anomália és ha ez nem iliustrálja, hogy a mi parlamentarismnsunkban nagy a hiány, más valami alig fogja illustrálni. De bevégzem beszédemet. (Sálijuk!) Egy társadalom, a melybe beütött a financiális „krach' és a melybe egyúttal beütött az erkölcsi krach 10*