Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-10
10. országos ttlé* október 13. 1SS1. 73 gondolják, nem fognak azon párt ellen működni, a melynek felirati javaslatát pártolom. (Élénk helyeslés szélső' bal/dől.) Simonyi Iván: T. ház! Eövid leszek. Nem akarok a magas politikai regiókban röpködni: nem kívánok általános programmot adni és nem fogok több-kevesebb dialektikai ügyességgel heves támadásokat intézni a kormány ellen, a mint ezt előttem szólt képviselő urak tették. Mindenebből elég jutott nekünk tizenegy év alatt. Csupán egyetlen egy tárgyra fogok szorítkozni. Ez oly tárgy, a mely a legmagasabb trónbeszédben megemlítve nem volt, a melyet a mérsékelt ellenzék felirata is nélkülöz és a melyre csupán a függetlenségi párt felirata emlékezett. Ez oly tárgy, a mely, nem akarok sokat mondani, azonos nemzetünk létével. (Halljuk!) Hä hazánkkal észak felé határos Lengyelország tönkre ment az egyenetlenség miatt, Magyarország, igénytelen nézetem szerint, áldozata lesz a frázisok uralmának és a divatutánzásnak. Engedjék meg, hogy ezen talán feltűnőnek látszó vádat —• előre is bocsánatot kérve szónoki tehetségééi hiányai miatt — csak egyszerű szavakkal bizonyíthassam be. Krisztinkovich képviselőtársam azt monda, hogy itt van már az állami tönk. ügy látszik t. ház, hogy csakugyan itt van. Azonban sem ő, sem nálunknál avatottabbak nem gondoltak arra, hogy van itt egy másik tönk is és hogy egy valódi krach ütött be a magyar társadalomba. Középföldbirtokos osztályunk — lehet mondani —• már megszűnt lenni. Nem sokkal jobbat lehet mondani a városi polgári osztályról. Még aggasztóbb és feltűnőbb azon jelenség, mely szerint ijesztő mérvben terjed a szegénység a földmívelő osztály közt, melynek a negyvennyolczadiki törvények a földbirtok kivételével mindent, a mit csak kívánt, megadtak. Polit t. képviselőtársam nagy anomáliának tartja, hogy a nemzetiségek kormánypárti képviselőt küldenek és hogy a tősgyökeres magyar kerületekből kerül ki a függetlenség és általában az ellenzék. Nincs az egészen ugy. Én bizonyára nem fogok csalatkozhatlanságot vindicálni az ellenzék vagy a függetlenségi párt számára, de más országban a paraszt ember tálságosan indolens ugy, hogy alig lehet politikai életre ébreszteni s a földmívelő ember a hatalmat vakon követi, mig nálunk ezen osztály az, mely tagadhatíanul talán legtöbb politikai önállást, bátorságot tanúsított, ez pedig nem rósz jel; még pedig egyaránt, akár magyar, akár német; mert különböző nemzetiségek voltak azok, melyek minket ide a képviselőházba küldöttek. De valóban nem frázis, hogy fáj a hazafiKÉPVÍL, NAPLÓ. 1881 — 84. I. KÖTET. nak szive, ha gyakorlati emberek azt mondják, hogy még ezen osztálynak ép része is, ezen, mint a költő mondja, aczélból gyúrt kemény ős nemzetnek ép része is nem sokára az eladósulásnak fog áldozatni esni és hogy ez csak idő kérdése, minthogy a jelenlegi közgazdasági rendszer ezt szükségképen maga után vonja. Lukács Béla t. képviselőtársam tavaly egy érdekes, de nagyon is szomorú statistikát közölt; jó lesz, ha annak egy pár vonására röviden visszaemlékezünk. Ő t. i. kimutatta, hogy 1868—72-ig átlag minden évben 10 millió ingatlan vagyon kerül végrehajtás alá, 1878—79-ben már 50 millió tehát 5 szőr annyi. Az első periódusban ezer birtok, mondhatni ugyanannyi család, a másikban 12 ezer birtok, tehát ugyanannyi család mondhatni koldusbotra jutott. Progressiv irányban halad ezen társadalmi válság, ezen társadalmi krach, t. ház. Igaz, hogy más országokban is vannak hasonló í jelenségek, de ez csak azt mutatja, hogy a baj oka r.agyon általános. Az nem ád nekünk vigaszt, hogy a közép osztály is pusztul s hogy máshol is veszély fenyegeti a földmívelő osztályt. Igaz, minálunk más, de talán még veszélyesebb alakban nyilatkozik ezen válság. Tudjuk, hogy mi nálunk nincs munkás-kérdés, legalább nincs oly értelemben, mint Németországban, Belgiumban, Francziaországban ; de nincs is az a kis- és nagyiparunk, mint ezen országokban. Minálunk azon osztály megy tönkre, mely századokon át a politikai vezérszerepet viszi, mely a traditio hatalmánál fogva az ő pénzügyi és erkölcsi sülyedése daczára ezen vezérszerepet még huzamos ideig fogja vim;i. Minálunk azon osztály megy tönkre, mely lényeges tényező minden államban 3 a mely földmívelő országnak, mint Magyarországnak nélkülözhetlen alapját képezi. Hisz oly annyira pusztul ezen osztály, hogy számos megyében ezerekre megy azok száma, kik Amerikába vándorolnak és pedig nem csak a I tökéletesen elszegényedettek rakják össze filléreiI ket, hanem vagyonosok adják el birtokaikat, j mert maguk előtt látják a végveszélyt, mely I elől menekülni akarnak s elhagyják a földet, melyben őseik porladoznak. így van ez azon kerületben is, melyet szerencsém van képviselni, pedig ez nem sivár, kopár, hegyes terület, hanem Magyarország egyik kertje s Mosonymegye egy szorgalmas •— s csaknem irónia, hogy meg kell mondanom •— vagyonos nép lakta vidék. Hogy a korona t. tanácsosai nézetem szerint mennyire nem látják a dolog lényegét, csaknem szemet hunytak a kornak legfeltűnőbb jelenségei előtt, vagy talán, a mint Polit képviselő ur mondotta, nagyon rózsás színben nézik a dolgokat, ámbár nem hiszem, hogy ugy lenne, vagy talán a majoritás-összetartás , vagy egyéb üdvös parI lamenti működés által igénybe vétetik minden 10
