Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

70 10. országos ülés október 13. 1S81. mit Helfy t. barátom is említett, s némely dolgokat elmondani a választásokról, ügy látszik, el volt határozva a nagy tanácsban, a mit a ministerelnök ur ezelőtt 7 — 8 hónappal tartott, hogy a függetlenségi pártot meg kell semmisíteni. De ember tervez, Isten végzett. Ez a párt, mely eleinte esak hét tagot számlált, most százra emelkedett és egy negyed részét képezi a ház tagjainak. Pedig a ministerelnök ur mindjárt eleinte megkezdte a küzdelmet e párt ellen azzal, hogy gyanúsítani akarva az egész pártot, az én személyemmel takarózva, azt kezdte mondani, hogy az osztályok ellen izgat ez a párt és izgatok én. Hogy ezt a ministerelnök ur kiszámítva az ő éles eszével, szándékosan oda dobta a közönség közé, hát az az ő nézpontjából lehet helyes, hanem én azt csodálom, hogy oly kevés solidariíás van a minister ur és sajtója között, hogy ez adott elégtételt uekem az ő vádjai ellenében, midőn megválasztatáson! után azt irta, hogy gr. Huoyadynak köszönhetem megválasztatásomat és odább: „átalában nem a polgárságnak, hanem a Jankovíchra irigykedő nagybirtokosoknak köszönheti a párt vereségét, ele azért morális diadalt aratott." No ezt a morális diadalt odaadom nekik. (Derültség a szélső baloldalon.) Tehát maga a minister ur sajtója constatálja azt, hogy a földosztó Szalay Imrét épen a nagybirtokosok segítették képviselővé lenni, azok, kiknek birtokait ő állítólag fel akarta osztani. De ha csak ezzel kezdette volna a minister ur. Volt ott több is. Megkezdte, hogy egyik beszéde alkalmával csak ugy reá fogta a pártra, hogy ámít, hogy elérhetlen dolgokat tüz ki zászlajára és oly eszközökkel küzd, melyek ámitáson alapulnak. Én nagyobb ámítást nem ismerek, mint azt, hogy valaki a következő programmot adja ki: Magyarország legyen önálló és független állam, hagyassanak el az ipart, a kereskedést és a földmívelést nyügző terhek, kevesbittessenek az állam szükségletei, születés ne, csak érdem tegyen különbséget; ezek polgártársaim elvei. Ha valaki ilyent ad ki és az illető a ministerelnök ur táborában szabadelvű képviselőjelölt, ilyen vastag ámítást nem hiszem, hogy még másra a ministerelnök ur rásüthetett volna. (Igaz! a szélső balon.) Meg kell adnom a ministerelnök urnák, hogy ő a netaláni támadásokra már előre el volt készülve és tudta, hogy az ellenzék szemére fogja vetni, hogy mily pressio, mily etetés, itatás és pénzbeli Ígéretek által tudta magának a többséget összehozni. Tehát használt egy fegyvert és ez az volt, hogy a választás előtt négy nappal legnagyobb csodálkozásomra hoztak hozzám egy mimsteri rendeletet, mely minden korcsmárosnak meg lett küldve és melyben figyelmeztették őket a büntető törvény azon szakaszaira, melyek az etetés és italásról szólnak. A minister ur ugy intézte a dolgot, hogy midőn a választás 24-kén volt, a rendelet csak 20-kän osztatott ki. Tehát a minister ur fegyvere nem használt semmit, mert akkor osztatta ki a rendeletet, midőn az etetés-itatás már nagyban folyt és a panaceának semmi hasznát sem lehetett venni. Meg volt említve az is, hogy pártunk annyira dissolvált; ha többségre kerül, annyiféle darabra törik, hogy lehetetlen egységet képeznie. Azt hiszem, hogy a mi pártunknál egységesebb az egész országban nincs, mert kitűztük zászlónkra Magyarország függetlenségét és önállóságát, a mit minden más nézetnek elfogadhatnak más kérdésekben, mert ez nem alterálja a t. minister ur párthíveit sem, hogy minél inkább alávessék magukat a ministerelnök ur vasfegyelmének, hogy az egyik ulíramontán, a másik socialdemokrata. Ezek egyenlően támogatják őt, még pedig nem is elveiért, hanem személyeért és ép az a különbség, hogy mi elveket akarunk érvényre emelni és nem személyeket pártolni. De nehogy azt mondj cl el t. ministerelnök ur, hogy mi talán azokat a visszaéléseket adatok nélkül hozzuk elő, van nekem arra nézve meglehetős nagy gyűjteményem és különösen egy nagyon érdekes eset, mely a választási dolgok történelmében új. Egyik kerületben történt ugyanis, a hol pártom megbizásából jelen voltam, hogy a választási elnök, ki mellesleg megjegyezve kormánypárti volt, azt tette, hogy az illető választótól korát kérdezte s ha az illető pl. 31 évet mondott, megnézte a lajstromot s lia abba 30 év volt beírva, hiába allegáltak a bizalmi férfiak, ő az illetőt nem fogadta el. Alig egy fél óra múlva pedig ismét az történt, miután a bizalmi férfiak a választóknak megmondották, hogy csak annyi évet mondjanak, a mennyi a lajstromba be van irva, ismét nem fogadta el; mert hisz azóta_ — úgymond — már egy év elmúlt. Minthogy Éles Henrik képviselő ur kérdőleg néz reám, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez az ő kerületében történt. (Derültség hal felöl.) Éles Henrik: Eddig nem tudtam! Szalay Imre: Azt mondhatja erre a ministerelnök ur, hogy mért nem kérvényeztek a választók, ha ilyen igazságtalanul történt a szavazás? Látjuk, hogy mennyire igazságosan jár el a kormánypárt a kérvényekkel. A kérvénynyel megtámadott kormánypárti képviselők közül egyetlen egy ellen sem küldetett ki vizsgálatra senki, de egy egyesült ellenzéki és egy szélsőbáli képviselő ellen már küldetett. Nem volt az utolsó a pressiók között az sem, a mit a bírósági tisztviselők elkövettek. Mikor a múlt országgyűlés vége felé Irányi