Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-10
10. országos ülés október 13. 1881. 71 Dániel képviselőtársam interpellált ez ügyben, akkor a ministerelnök ur már előre vetette árnyékát a bekövetkezenäőknek. Oly törvénytelenséget, mint a minőt a mi pártunkon levő tisztviselők ellen elkövettek, mint a budai két hivatalnok esete és oly törvénytelenséget, minőt a szabadelvű párti bírósági tisztviselők elkövettek, nem mutat fel a történelem, mert ezek a jó urak bíztak, hogy ha a minister ur többségben marad, megvédelmezi őket minden módon. Mondhatok egy esetet, elmondtam az igazságügyministernek, noha nem szeretem a feladó szerepét, de ép azért, hogy a házban adatokra hivatkozhassam, kénytelen voltam elmondani, hogy noha egy rendelet adatott ki, melyben a minister ur megtiltja a bírósági tisztviselőknek azt, hogy a választókerületekben korteskedjenek és ide oda járkáljanak. Szavazzon kiki meggyőződése szerint, de ne korteskedjék, mert hatalmával él vissza. Egyik aljárásbiró a többi közt igenis járt faluról falura, agitált és szónokolt s mikor megtettem a lépéseket azt mondta a járásbiró: „Ne higyje Szalay képviselő, hogy nekem ártott, sőt inkább használt, mert legalább biztos az előmenetelem." (Mozgás.) S a mint az igazságügyminister urat ismerem, tökéletesen elhiszem, hogy ugy is lesz. (Pauler Tivadar a terembe lép. Derültség.) Áttérek most azokra, a miket Jókai Mór t, barátom mondott, midőn a felirati javaslatot támogatta. Mindjárt legelőször is azt mondja a t. előadó: sokkal jobbat teszünk az országgal, ha piaczokat foglalunk el számára, mintha várakat foglalnánk el. Sajátságos dolog piaczok elfoglalásáról beszélni akkor, midőn nem tudunk sehol sem valami olyan piaczot, a mit ez a kormány részünkre elfoglalt volna. És itt áttérek, hogy t. barátom óhajtásának is megfeleljek, különösen Magyarországnak borászati szempontjára, leginkább azért, mert ő azt mondja: ne a nagy politikát űzzük, hanem inkább erről beszéljünk. Nekünk borászatunk részére sok piacz állhatna nyitva, ha kormányunk energikusabb volna és jól felfogná Magyarország közgazdasági érdekeit. Itt van p. o. Oroszország. Megközelítette-e valaha a minister ur bármi úton oly intézkedések kieszközlését, hogy ott boraink körülbelől 35 frtnyi vámmal ne sújtassanak, volt-e szándékában megkisérleni, hogy Angliában borainkat ne terheljék Í5 forintnyi vámmal és mint most legutóbb Németországban, ne legyen a vám körülbelől 20 forint? tett-e a kormány arra lépéseket, hogy ezen piaczokat megnyissa Magyarország előtt. Azt mondta erre a t. előadó ur az előbb, midőn magunk közt beszélgettünk, hogy hiszen megnyitotta számunkra Francziaország piaczait. Francziaország olyan piacz volt ránk nézve, hogy mikor olcsó volt a bor | ára, kivitte a bort, de midőn megdrágult, nem kért többet abból, hanem megteszi azt, hogy feldolgozza nyersanyagunkat, a mit innen elvitt és drága áron vissza hozza. (Igaz! balj&Wl.) A t. előadó ur tovább folytatva beszédét, Horvát-Szlavonországra nézve a következőkben mondja el nézetét: hogy a határőrvidék polgárosítása, bekebelezése és az ez alkalomból nyújtott kedvezmények Horvátországban azoknak, a kik igazi hazafiak, elégnek kellene lenni. Bocsánatot kérek, ha kissé triviális lesz is az, mit erre mondok, de a dolog megértésére azt mégis szükségesnek tartom. Én ugy képzelem ezt a dolgot, mint hogyha a minister urat egy mérges kutya akarná megharapni, ő először is megpróbálná kenyeret dobni oda neki, hogy jól lakjék és ne harapjon. Szerintem nem ez volna a módja, hanem rávernék arra a kutyára, hogy igazságomat és testi épségemet megvédjem. Elnök: Bocsásson meg a t. képviselő ur, én minden tekintetben nagy barátja vagyok a szabad szólásnak, de mégis ily hasonlatot, a melyet a t. képviselő ur igen jól jellemzett triviálisnak, e házban használni nem kellene. (Helyeslés.) Szalay Imre: Nem szólaltam volna fel a horvát ügyben ily erősen, a miért a t. elnök ur engem megróvott, de már több izben volt alkalmam reá mutatni a Horvátországban történtekre. Hiszen a legutóbbi időkben is pl. reájöttünk arra, mint az országos philloxera bizottság tagjai, hogy Horvátország ezen nemzetközi ügyben ugyan, de a mely kizárólag Magyarországra tartozik, mert Horvátország tudtomra még nem Ausztria, kikerülve a magyar ministeriumot, Horvátország egyenesen az osztrák ministeriummal bocsátkozott levelezésbe, kérve pénzt és szén-kéneget, a mit ugyan az osztrák kormánytól nem kapott; de hát ezen intézkedés Horvátországban megtörtént. — Én azt hiszem, t. ház, hogy mikor Magyarország népe a koldusbothoz nagyon közel áll, akkor nagyon kár a milliókkal csak ugy dobálódni csak azért, hogy azokkal ellenségeinket gazdagítsuk. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. barátom, az előadó további beszédében előhozta Fiume ügyét és igen gyönyörűen, meghatóan mondja el, mint olyan kitűnő Írótól, mint t. barátom, várható, egészen fellelkesíti az embert, a midőn hallja azt, a mit Fiúméról elmondott; azt mondja, hogy ez nem román, hanem statisztika. Megengedem, hanem azt szeretném, hogy épen ily gyönyörű színekkel, épen oly szépen, mint az előadó t. barátom festette Fiumét, irja Magyarország függetlenségét, ha ezt is oly ragyogó színekkel festhetné az előadói széken most j is, mint régebben, — de hát hat év régi idő, elj múlt, ne is beszéljünk róla.
