Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-10
10. országos ülés október IS. 18S1. 69 egyetértést, azon barátságot, azon testvériséget, mely Magyarországon a régi boldog időkben a polgárok között uralkodott, visszaállítsa. Jelen állapotaink, t. ház, mesterkélt állapotok és ennélfogva sokkal rosszabbak, mint a monarchia másik felében. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy mi nemzetiségi képviselők ezzel valami sportot űzünk, hogy csak ugy a levegőbe mondjuk azt, hogy itt az a nép nincs megelégedve. Mi tudjuk, t. ház, azon határokat, a melyeket nekünk megtartani kell, megtartani okvetlenül szükséges. Önök jogosan követelhetik azt, hogy a nemzetiségek hű polgárai legyenek ezen hazának, hogy kötelességüket teljesítsék; de azt nem követelhetik tőlük, hogy lemondjanak nemzetiségükről, (Egy hang: Ugy van!) a mi azt jelentené, hogy lemondjanak szellemi létükről is ; a mint önök, magyar emberek, ha önöknek aranyszabadságot Ígérnének és azt követelnék, hogy ne legyenek magyarok, azt felelnék rá: „Nem kell nekünk!" (Igaz! Ugy van!) Kedvező körülmények által Magyarország és a magyar faj mérvadó tényezővé vált az egész monarchiában. Ezen kedvező helyzetet arra kell használni, hogy az egyetértés itt a hazában létre jöjjön. A világesemények nem kedvezők Magyarországra és a magyar fajra nézve. Önök t. ház, minket gyanúsítanak, hogy mi Magyarország feldarabolását akarjuk. Ez nagy tévedés t. ház, nagy tévedés, ismétlem. Én azon nézetben vagyok, ha Ausztria-Magyarországnak életereje nem volna, azon állami átalakulásokat, melyek a keleti kérdésnek végleges eldöntése folytán be fognak következni, ha Ausztria-Magyarországnak ezen életereje nem volna, ha nem tudna magának posiíiót szerezni Németország és Oroszország között, akkor Magyarország sorsa felett nagyobb, hatalmasabb faetorok fognak dönteni, mint a nemzetiség. De én mindenesetre igen nagy, óriási hibának tartom s a legrosszabb óvszernek tartom a keleti eseményekkel szemben azt, hogy Magyarországon a nemzetiségek elégedetlensége minden ok-, minden czél nélkül fokoztatik. Talán csak az az egyetlen czél van, hogy a kormánynak bizonyos hervadt babérjait a magyarság előtt fel lehessen frissíteni. T. ház ! Mi mindnyájan boldogak lehetünk, ha egyetértünk, de boldogtalanok leszünk, ha viszályok közt fogunk élni. Fájdalom, t. ház, hogy épen önökre lehet alkalmazni azon mondatot: „Si vous voulais étre libre, il faut, que vous soyez justes." T. ház! Ajánlom a benyújtott felirati javaslatot a t. háznak. (Miletics Szvetozár tapsol. Derültsége) Szalay Imre: T. képviselőház! Mielőtt j magára a feliratra elmondanám nézeteimet, | (Halljuk!) engedje meg a t. ház, hogy reflectáljak azokra, a miket előttem szólott t. képviselőtársam Polit Mihály elmondott. (Ralijuk!) Gondolom, három országgyűlésen volt már alkalmam hallani Polit képviselő urat a válaszfelirati viták alkalmával, a midőn a nemzetiségi kérdéseket mindig mintegy előtérbe tolva, alkalmat adott a t. ministerelnök urnák arra, hogy a mint ő is kifejezte, hervadt babérait újakkal tetézze, mert ha ő felszólalt a képviselőházban, akkor a képviselőház mindig helyeselte azt, a mit a minister ur Polit képviselő ur ellenében beszélt. Épen ezért csodálom, hogy panaszkodik a kormányra, igazságtalannak tarija eljárását a nemzetiségek iránt és mégis alkalmat ad azon hervadt babérok felfrissítésére. Beszél a képviselő ur a keleti népekkel való barátságról. Elmondja, hogy Magyarországnak nagy szüksége van a keleti népek barátságára és sajátságos, mégis ők azok, a kik a keleti népekkel való barátságot nemzetiségi izgatásaikkal, a mint Szerbiában csak a múlt esztendőkben is történt, ellenséges viszonynyá törekszenek változtatni. Panaszkodik a képviselő ur, hogy a nemzetiségi kerületek kormánypárti képviselőket küldenek a parlamentbe. De hiszen ennek maguk a nemzetiségek az okai, ha annyira meg vannak elégedve a kormánynyal, hogy az ő pártjához tartozó képviselőket választanak. Beszél továbbá arról — és ezt egész elégikus hangon mondja, mintegy azt akarva kifejezni, hogy az szivéből jön — hogy 48 előtt máskép állt Magyarország, mint most S vájjon ki volt az oka, hogy 48-ban, a mint ő mondja, el kellett menni, bujdosni Bécsbe? Maradtak volna itthon védeni & magyar alkotmányt és szabadságot; épen abban állt a bűnük, hogy Bécsbe mentek. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Áttérek most azokra, a mik a felirati vita folyamán az előttem szólottak által elmondattak és különösen Jókai Mór előadó ur beszédjére. Megvallom, nagyon nehéz helyzetben vagyok vele szemben; s el kell ismernem azt is, hogy a kormány igen jó politikával éli, midőn oly embert állított oda az ellenzéknek mintegy czéltáblául, a ki mindnyájunknak osztatlan szeretetét birja, nem mint politikus ugyan, hanem mint Magyarország első regényírója. Érzem, hogy minden kő, a melyet ő feléje dobnék, visszaesnék reám, mert én nem tudom különválasztani, hogy ő ott mint politikus áll, én csak mint Magyarország nagyérdemű regényíróját tudom tisztelni. Mielőtt mégis az általa elmondottakra reflektálnék, szükségesnek tartom reflektálni arra, a
