Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

68 10. országos ülés október 13. 1S8I. egyszer az igazságügyminister, nem a mostani, hanem az előbbeni bevallotta, hogy törvénysértés történt, de azért nem orvosolta a bajt. Sajátságos valami ez a törvény. Ha ugyanis a bíróság megsérti ezen törvényt s mi felebbezéssel, semmiségi panaszszal élünk, a felebbviteli bíróság azt mondja, hogy nem hozzá tartozik, hanem a közigazgatáshoz; ha pedig itt sértik meg a törvényt, akkor viszont azt mondják, nem ide tartozik, hanem a bírósághoz. így lehet kijátszani, de nem kijátszani, hanem nevetségessé tenni az egész törvényt. T. ház! Én igen hibás, téves politikának tartom azt, ha vannak államférfiak, a kik az államhatalommal kezükben az állam összes érdekét alárendelik vgy speciális érdeknek, legyen bár ezen speciális érdek a magyarság érdeke. Ennek következménye aztán az, hogy az államhatalom mindenkor ellentétbe jön mindazzal, a mi ezen speciális érdeknek ellentéte. így van az, t. ház és nem is lehet másként, hogy Magyarországban az államhatalom mindenkor ellentétben van a nemzetiségekkel, de nem csak a nemzetiségekkel, hanem Horvátországgal is. (Halljuk!) Sajátságos, t. ház

s azon viszony, melyben Magyarország áll Horvátországhoz. Azon jelenetek, melyeknek nem régen a horvát országgyűlés színhelye volt, igen jellemzők. Ott mesterkélt többséget szereztek, legalább a horvát ellenzék azt állítja (Derültség jobbjelöl) és be is akarta bizonyítani, de nem birt szóhoz jutni. A magyar kormány pedig azon hitben ringatja magát, hogy Horvátországban minden jól megy. És t. ház, ilyen illúzió van a fiumei kérdésben is, a mely kérdés a trónbeszédben egészen egyoldalú eldöntést nyert. T. ház! ha akarnék a fiumei kérdésről szólani, igen hosszú lennék, (Halljuk! Halljuk!) hanem felesleges erről beszélni ; de én azt mondhatom, hogy Horvátországban nincs egyetlen egy ember, a ki egyetértene a fiumei kérdésnek azon megoldásával, melyet ezen kérdés a trónbeszédben talál. T. ház! A mennyiben én Horvátország viszonyait ismerem, azt tudom, mikor még a horvát országgyűlésnek tagja voltam, hogy nem csak a nemzeti párt, hanem a magyar baráti párt, az úgynevezett volt „unionista párt", Horvátországnak összes aristokratiája mint egy ember a mellett volt, hogy Fiume a horvátoké. Nagyon jól emlékszem, — nincs itt a minister ur, •— hogy Bedekovics Kálmán mostani horvát minister hevesen felkelt szavazni, hogy Fiume a horvátoké. T. ház ! Van még egy sajátságos viszony Horvátorszá gban. Itt Magyarországon a kormány a szerbek ellen a legnagyobb kíméletlenséggel jár el; Horvátországban, ugy látszik, a szerb elemet a horvátok ellen támogatja. A spiriíus régens Horvátországban, báró Zsivkovics törzsökös szerb, a horvát országgyűlésnek elnöke, törzsökös szerb, a hétszemélyes tábla elnöke törzsökös szerb, szóval gr. Pejacsevieh bánnak fő emberei általában szerbek. Én nagyon felfogom ezen politikát: divide et impera; mert ott a szerb elemnek jelentősége van, főkép mióta a határőrvidék bekebeleztetett, mert ott a szerb elem dominál. De én ezen politikával egyet nem értek. Ha már a magyar kormány a szerb elemet Horvátországban támogatni akarja, ^hát akkor miért nem elégíti ki a szerbeket az egyházi téren? Hiszen a szerb elem tömege nem Magyarországon van, hanem ott van Horvátországban, a határőrvidéken. De ha minket nem elégít ki az egyházi téren, akkor nem elégítheti ki azokat sem, mert nekünk együttes egyházi congressusunk van. Itt többször említtetett, hogy mily durván sértetett meg a szerb egyházi autonómia; ha oly valami történt volna az ágostai vagy helvét egyházi autonómia ellen, a mi nálunk történt, milyen vihar támadt volna e házban. De igaz, a t. minister ur már nekem egyszer felelt, jóformán, hogy „ja Bauer, das isi was Anderes"; a magyar-helvét egyházi autonómia és a szerb egyházi autonómia egészen más. Ha ez így van, akkor vége minden argumentatiónak. T. ház! Mi két év alatt mindig kértünk a törvény, a congressusi statútum alapján congressust, a kormány nem engedte meg. Most ugy olvasom, hogy lesz congressus, de abban a szép téli időben, a mikor nálunk a hajózás megszűnik, vasutunk ugy sincs; hát azok a Dalmáiia határán, Sz.-Endre környékén lakó követek kötelesek legyenek tél idején azt a nagy utat kocsin megtenni; mert a t. kormánynak nem volt ideje két év alatt arra, hogy a szerb nép egyházi dolgainak rendezéséről gondoskodjék. De komolyan beszélek, t. ház. Én átalában azt tartom, hogy a t. kormány nagyon kevés gondot fordít a nemzetiségi ügyekre és mindazokra, a mik ezen^ nemzetiségi ügyekkel kapcsolatban vannak. Én pedig t. ház, ezt nagyon fontos dolognak tartom, mert minden államban az a fő, hogy a lakosság meg legyen elégedve. Igaz, egyszer az igen tisztelt ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy a nemzetiségek tökéletesen meg vannak elégedve, csak ezen és ezen egyesek elégedetlenek, No t. ház, ez régi argumentum, a melylyel minden absolut kormány szokott élni. Hiszen tudjuk, hogy a Bach-korszakban is a németek azt mondták, hogy a magyar nép tökéletesen meg van elégedve és hogy csak ezek az emigránsok a bujtogatok. A mint mondám, ez rég elhasznált argumentum. Én t. ház, azt tartom, hogy ideje volna már a t. kormánynak arról gondoskodni, hogy azon