Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-10

10. országos ülés október 13. 1881. (37 vagy román ajkú képviselő nem is létezik itt. Van egy pár szász és szerb képviselő és ez az egész. De ha a nemzetiségi választókerületek csaknem kizárólagosan kormánypárti képviselőket küldöttek, akkor én megfordítom a dolgot és azt kérdem: vájjon azon kormánypárt, a mely magát a nemzetiségi választókerületekből recruíálja, vájjon ezen tisztelt kormánypárt a magyarságot vagy a nemzetiségeket képviseli-e, ámbár mindnyájan Magyarországot képviseljük? (Derültség és helyeslés bálfelöl) mert nagyobb anomáliát nem képzelek, mint azt, hogy a tősgyökeres magyar választókerületek ellenzéki, még pedig szélső baloklali képviselőket választanak, a nemzetiségi választókerületek pedig kormánypárti képviselőket küldenek fel és hogy a nemzetiségi kerületekből recrutált kormánypárt azt képzeli, hogy ő képviseli a magyarságot, még pedig olyformán, hogy azon nemzetiségekkel szemben, a melyekből magát recrutálja, a legellentétesebb állást foglalja el. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Ily anomáliát, t. képviselőház, az egész világon nem lehet találni. Eonek még is van valami oka. (Halljuk! Sálijuk!) Ezt pedig igen könnyen megtalálhatom. A magyar ajkú ellenzéki választók a törzsökös magyar választó kerületekben többékevésbbé mégis csak mozoghatnak, azonban a a nemzetiségi választókerületekben a választási szabadság tökéletesen ki van zárva. (Mozgás, Ellenmondások jobbfelb'l.) Nálunk nemcsak az administrationälis apparátus hozatik mozgásba, hanem oly visszaélések, oly törvénytelenségek és oly erőszakoskodások történnek, a melyek még a legélesebb képzeletet is túlhaladják. Á büntető törvénykönyvnek a választási visszaélésekre vonatkozó szakaszai mind alkalmaztatnak, de ha az ember bűnvádi feljelentést ad be, az egyszerűen visszautasittatik. A magánfélnek nincs joga felebbezid, az államügyész nem akar fellebbezni: ily módon pedig a törvény ki van játszva. Az én választókerületemben az illető szolgabíró szemembe mondta: „Tessék beadni a bűnvádi feljelentést, minket a nemzetiségek irányában a törvény nem kötelez, mi a nemzetiségekkel szemben a törvényt máskép magyarázzuk és csak a felsőbb hatóságoknak vagyunk felelősek." No, t. ház! ily módon, ily eljárás mellett nem azon csodálkozom, hogy kevesen vagyunk, hanem azon, hogy általában vagyunk itt és hogy egyetlenegy nemzetiségi képviselő is itt van. De, t. ház, a nemzetiségek ellen elkövetett törvénytelenségek azzal igazoltattak, palástoltattak, hogy a nemzetiségeknek országellenes törekvései vannak. Hát kérdem, t. ház: miért volnának ezen nemzetiségeknek államellenes törekvései? Azért talán, mert nem magyarajkúak? Igaz, a nemzetiségi érzelem, a faj-érzelem nagy és hatalmas. De ezen érzelem mellett, t. ház, van még egy másik, mely nem kevésbbé nagy és hatalmas és ez a haza iránti érzelem, a hazaszeretet, ütt, t. ház, a hol születtünk, a hol felnőttünk, az a föld, melyhez ezer és ezer emlék fűz, melyben őseink tetemei nyugosznak, minden embernek drága; minden honpolgárnak drága saját hazája. T. ház! En nem tudom, vájjon képzelet-e az, de gyermekkori emlékeim szerint én boldogabb életet nem ismertem, mint azt az életet, melyet 1848 előtt Magyarországban éltünk, főkép a szabad királyi városokban. Midőn í848-ban minden leégett, elpusztult, messze kellett menekülnöm Bécsbe, később folytattam tanulmányaimat külföldön, de mindenkor kegyelettel emlékeztem Magyarországra és azon boldog életre. T. ház! Most ezt a hazát nem ismerem, nem ismerek rá e hazára. Mert minden lépésnél akadok oly jelenségre, mely a régi boldog időben Magyarországon ismeretlen volt. És ezen jelenet a fajuralom. Mióta az állam magát a fajjal identifieálta és ez által e faj más fajokkal szemben nemcsak előnyt, de valódi uralmat szerzett, azóta megtermett az elégedettlenség, a fajuralom természetes consequentiája. Ennek, t. ház, nem csak politikai, hanem társadalmi jelentősége is van. Ott, a hol nincsen magyarajku, vagy a hol csak kis számmal vannak, ott, t. ház, a megyei hajdú, a városi pandúr, törvényszéki irnok, a bírósági szolga bizonyos souverainitással néz le bármely más polgárt, ügyvédet, képviselőt, a ki nem magyarajku. Szomorú jelenség ez. 1848-bau nemzetgazdászatilag eltöröltetett a jobbágyság. Most ezeu jobbágyság fennáll Magyarországon politikailag és társadalmilag. Szomorú egy kép ez, t. ház, ha vannak államférfiak, kik kedvező körülmények által elragadtatva, elfelejtik mindazon bajt, melyet Magyarországon a honpolgárok viszályai okoztak és gondot sem fordítanak arra, hogy a régi barátságos testvériséget a különféle fajok között helyreállítsák. De t. ház! azt lehetne mondani: mit akarnak ezek a nemzetiségek? Ott van a nemzetiségi törvény, a mit tehettünk megtettük; tovább nem mehetünk. Mikor ezen törvény tárgyaltatott t. ház! a nemzetiségi képviselők rámutattak, hogy ezen törvény tulajdonképen nem is az egyenjogúságból folyó törvény. De utoljára is az országgyűlés megalkotta ezen törvényt s a törvény, törvény. Ránk nézve azonban ezen törvény is holt betű, törvény csak a papíron. Számtalanszor bebizonyíttatott itt a házban, hogy ezen törvénynek egyetlen egy szakasza sincs, mely ellenünk nem lett volna megsértve. Nem egyszer, de számtalanszor történtek itt a házban felszólalások, — nagyon jól emlékszem, hogy 9*