Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
9. országos ülés oitóber 12. 1881. 57 államot, a nemzet szükségleteihez képest kiépíteni, érdekeit megvalósítani akarja. Tudj lik mi, Felséges Ur, hogy e nagy czél elérése nem egy év, hanem évtizedek munkája lehet csak. Tudjuk mi, hogy egyéb nehézségeken kivül gátol bennünket ebben pénzügyi helyzetünk kedvezőtlen volta is. S mi kétszeresén érezzük a helyzet gátló hatását állami és közművelődési fejlődésünkre, mert fájdalommal kell kijelentenünk, nem tartjuk az állam háztartásának s hitelviszonyainak állapotát oly kielégítőnek s megnyugtatónak, a mint azt a legmagasabb trónbeszéd élőnkbe tárja. Államunk háztartásában ma is nagy, sőt néhány év óta mindinkább növekedő hiánynyal állunk szemközt, melynek megszüntetése annál nehezebb feladat, minél több segélyforrást vett igénybe s merített már ki Felséged jelenlegi kormánya. Állami hitelviszonyaink javulása pedig nagyrészt az európai pénzpiacz kedvező constellátióinak eredménye, melyeknek rosszabbra fordultával azonnal meg fogjuk érezni a kedvezőtlen visszahatást állami hitelünkön is. Végzetes esaíódásba ringatnók tehát magunkat s a nemzetet, ha a jelen pillanat hitelviszonyainak kedvező benyomása alatt, szem elől tévesztenők pénzügyünk helyzetének komolyságát. Midőn tehát óhajtjuk a haladás feltételeit képező intézmények életbeléptetését, ez óhajtásunk nem terjedhet tovább azon határnál, melyen túl már az államháztartásban az egyensúly helyreállítása veszélyeztetnék. Erős meggyőződésünk, hogy az államigazgatás minden ágában, az eljárás egyszerűsítése, a fölösleges kiadások és a tapasztalt visszaélések megszüntetése által még mindig lehet megtakarításokat eszközölni s a megtakarított összeget a haladás előmozdítására fordítani. A pénzügyi igazgatás javítását s a pénzügyi bíráskodás helyes alapokra való fektetését mi is égető szükségnek tartjuk. A pénzügyi igazgatás czélszerübb s kevésbé költséges szervezésével szintén megtakarításokat lehet eszközölni ; az adókezelés nagyobb pontossága s a jelenleg tapasztalt zaklató eljárás megszüntetése pedig érezhető könnyebbséget szerezne az adózóknak. Kem vehetjük ki azonban a legmagasabb írónbeszédből, vájjon Felséged kormánya ebben az irányban szándékozik-e a pénzügyi igazgatást javítani, valamint azt sem, vájjon a pénzügyi bíráskodás fontos kérdését az állampolgárok teljes birói jogvédelme értelmében szándékozik-e megoldani? Mi csak egy teljesen független s a birói állás minden kellékével felruházott hatóság felállításában láthatjuk e kérdés kielégítő megoldását s csakis ily intézmény életbeléptetését czélzó előterjesztéshez járulhatnánk. KÉPVH. SAPLÓ 1881 — 84. I. KÖTET, A legmagasabb trónbeszéd kilátásba helyez olyan előterjesztéseket is, melyek az ország közgazdasági érdekeinek előmozdítására fognak irányulni. Felségednek a trónbeszéd ezen részében is nyilvánuló atyai szándékai annál biztosabban számíthatnak buzgó támogatásunkra;, minél inkább meg vagyunk győződve arról, hogy közgazdasági áilapotaink nem kevésbé aggasztók, mint pénzügyi helyzetünk; és hogy közgazdasági bajaink orvoslása a pénzügyek rendezésével egyenlő fontosságú feladatát képezi a magyar törvényhozás és kormányzat működésének. Minthogy azonban az irányt, mely Felséged kormányának közgazdasági előterjesztéseiben kifejezést fog nyerni, sem a trónbeszéd szavaiból, sem a kormány eddigi tevékenységéből föl nem ismerhetjük, csupán általános készségünket jelenthetjük ki ezen elő terjesztések elfogulatlan tárgyalására. Közgazdasági politikánk legsürgősebb feladatainak tartjuk az alföld vizmentesítésére szolgáló terv megállapítását s foganatba vételét; a vizjog megalkotását; a kivándorlások meggátlását czélszerű telepítési rendszer által; a hitelszervezet kiegészítését és rendezését; az uzsora ellen irányzott intézkedések megtételét; az iparszervezetnek erősebb társulati alapokra való fektetését; a munkaerő értelmi fokozását a termelés minden ágában, a szakoktatás tervszerű fejlesztése által; közlekedési rendszerünk fennmaradó azon nagy hézagának betöltését, hogy az állam befolyása a nyugoti útirányra nem érvényesül; és hogy a vizi utak, különösen pedig nyugatra vezető legtermészetesebb kereskedelmi utunk, a Duna, kellő figyelembe nem részesültek. Ezen kivül a törvényhozás teljes figyelmét igényli azon kísérlet, mely az 1878-dik évi vámtarifa javítását czélozza. A kísérlet feladatának azt tekintjük, hogy helyre álljon a monarchia két állama közt a közgazdasági érdekeknek Magyarország rovására megzavart egyensúlya s eredményének megítélésénél első sorban azt fogjuk mérlegelni, vájjon és mily mértékben sikerült e czél megközelítése. Nem tagadhatjuk, hogy az igy felfogott feladat megoldását, kezeink megkötöttsége folytán felette nehéznek, sőt egyedül a vámtarifa reformja keretében majdnem kivihetetlennek tartjak. Meggyőződésünk szerint azt csak ugy lehet elérni, ha egyidejűleg a közgazdasági és jelesen a közlekedési politikának egyéb oly kérdései is figyelembe vétetnek, melyek a monarchia két állama közt egyetértő intézkedés tárgyává tehetők. Végül szükségesnek tartjuk e helyen megjegyezni azt is, hogy súlyos közgazdasági helyzetünk bajait tetézi több oly visszásság, mely 8
