Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
9. országos ülés október 12. 1881. 53 nek tartandjuk serkenteni Felséged kormányát, hogy e téren minél nagyobb tevékenységet fejtsen ki; igyekezvén a szükséges megtakarításokat a meddő költségeknél, nem pedig ezen, a jövő nemzedékre kiható állami feladatnál eszközölni. S minthogy a művelődésnek, a szellemi haladásnak alapföltétele a szellem szabad fejlődése, sürgetni fogjuk a lelkiismereti szabadság törvénybe iktatását. Hasonlóképen az állam feladatának tartjuk a közlekedési eszközök létesítését; de szükségesnek tartjuk egyúttal, hogy Felséged kormánya, szakítva a múlttal, ebbeli működésében tervszerűleg, előre megállapított rendszer nyomán járjon el, kiterjesztvén gondját nem csupán a vasutakra, hanem egyszersmind a kő- és vizi utakra is. Azonban az országgyűlés egyik legfőbb feladatának tartjuk, segíteni azon bajokon, melyeket romboló árvizek, folyóink czélszerütlen s hiányos szabályozása s a belvizek körüli intézkedéseknek majdnem teljes hiánya okoznak. Nagy országos csapás áll itt előttünk, mely hazánk összes nemzetgazdászati s számtalan honpolgárnak magán érdekeire a legsúlyosabban nehezedik. Igyekezni fogunk azért, hogy ugy a műszaki tervek, mint az ezen ügyekkel kapcsolatos jogviszonyok rendezése szempontjából a szükséges törvényhozási intézkedések minél elébb létre jöjjenek. Fontosaknak ismerjük el a királyi trónbeszédben felemlített némely más belügyi teendőket is, nevezetesen a pénzügyi bíráskodást, az ipartörvények javítását stb; de miután ezek csak átalánosságban vannak ott érintse, mi sem tehetünk egyebet, mint hogy átalánosságban készségünket jelentsük ki arra, hogy a Felséged kormánya által élénkbe terjesztendő javaslatokat behatóan és egyedül csak az ország érdekeit tartva szem előtt, tárgyalandjuk. Van azonban a legmagasabb királyi trónbeszédben előadottak közt még két tárgy, melyről tüzetesen nyilatkoznunk hazafiúi kötelességünk parancsolja. Az egyik illeti az államháztartásban állítólag helyreállott rendet, a másik az ipar-, mezőgazdaság- és kereskedelem kérdéseit. Valódi megütközéssel hallottuk, hogy Felséged tanácsosai szerint Magyarország államháztartásában helyreállott a rend. Évről évre, sőt némelykor ugyanazon egy évben ismételve fokozzák a nép adóterheit; évről évre szaporítják, még pedig nem csekély mérvben, az állam adósságait; évről évre fogyasztják az államvagyont; s ha hozzátesszük, hogy mindemellett az államháztartás 30—35 milliónyi évi hiányt mutat fel: akkor Felséged bölcs Ítéletére bízzuk, vájjon lehet-e, szabad-e ily állapotot rend-nek nevezni ? A szomorú igazság, Felséges ur, az: hogy Magyarország pénzügyi helyzete aggasztóbb, mint valaha volt, épen mert minden forrás ki van már merítve; mert népünk az adók sokasága és nagy súlya alatt már is összeroskad ; mert a földbirtok elértéktelenedik, elpusztul s vele együtt pusztulásnak indul ama hazafias néposztály, mely századokon át hazánknak főtámasza volt. — Mindez pedig csak természetes következménye annak a kormányzati politikának, mely minden gondját adók fokozása és behajtására s nem egyúttal az adóképesség emelésére fordítja; És ha ilyen eredményeket bir felmutatni Felséged kormánya a legmélyebb béke közepette, lehetetlen komoly aggodalom nélkül gondolni a jövőre, a jövő eshetőségeire, melyeket pedig az állambölcsészetnek még a legkedvezőbb körülmények közt is számításból kihagyni nem szabad. Súlyosbírja e helyzetet az ország általános közgazdasági állapota, népünk ijesztő mérvű elszegényedése, a miről megdöbbentő tanúságot tesznek az újabb időkben mind sűrűbben előforduló kivándorlások. Ez aggasztó helyzeten, Felséges ur, csak akként segíthetni: ha egyfelől, a mi annak szülőoka, a kormányzati rendszer gyökeresen megváltoztatik s ha másfelől új kereseti forrásokat nyitunk a polgárok számára s az által közvetve bővebb jövedelmi forrást a kincstár számára. Ez utóbbit eredményezhetné a Felséged királyi trónbeszédében is érintett ipar, mezőgazdaság és kereskedelem fejlesztése. Ámde ehhez csak egy ut vezet, a melyre pedig Felséged kormánya lépni nem akar. Ez egy ut: Magyarország nemzetgazdaságának önállósítása a külön vámterület s az önálló magyar nemzeti bank felállítása által. E nélkül amazok fejlesztése lehetetlen. Ennyi az, a mit a legmagasabb királyi trónbeszédben foglaltakra válaszolni kötelességünknek tartottuk. Fel kell most hívnunk Felséged kegyes figyelmét egy ügyre, melyre ugyan első sorban Felséged tanácsosainak állott volna kötelességükben Felségedet figyelmeztetni, de a mit tenni, ugy látszik, elmulasztottak, másként lehetetlen, hogy Felséged legmagasabb trónbeszédjében arról meg ne emlékezett volna, oly ügyről lévéa szó, mely már jó idő óta izgatottságban tartja az egész nemzetet; oly sebről, mely ba kellő időben nem orvosoltatik, végzetessé válhatik hazánkra épugy, mint Felséged többi országaira, sőt magára a trónra is. Felmerültek ugyanis az újabb időkben oly tünetek, a cs. kir. hadsereg és a polgári elemek közti viszonyban, sőt legújabban magában a
