Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-9

52 9. országos ülés október 12. 1881. ebbeli örömünket annak jelzése, miként Felséged kormánya megteendi azon lépéseket, melyek szükségesek arra, hogy ez ügy a méltányosság és a közös érdek alapján mindenek megelégedésére megoldható legyen. A magyar törvényhozás annyi bizonyítékát adta már a társországok iránti méltányosságnak, mondhatni bőkezűségnek, hogy többet tőle jogosan senki sem követelhet. Itt oly kérdésről van szó, mely ugy Fiume, mint Magyarországra nézve életkérdés ; ily természetű kérdéseknél pedig egyedül csak jog és törvény lehet mérvadó. S ezért mi kizártnak tartjuk még csak tehetségét is annak, hogy ez ügy bárminemű viszonengedmények tárgyát képezhesse. Örömmel értesültünk ugya;i a legmagasabb trónbeszédben afelől, hogy a horvát-szlavón határőrvidéknek Horvát-Szlavonországokkal és ezáltal a magyar korona országaival való ^közigazgatási egyesítése tettleg megtörtént. Hálával fogadjuk Felségednek ezen legkegyelmesebb magas elhatározását, mely által egy százados sérelem orvoslása s az ország összes lakosai régi óhajtásának teljesülése elől minden akadály elmozdittatott. — Őszintén ki kell azonban jelentenünk, hogy nem nyugodhatunk meg abban, miszerint nem csak magának az egyesítésnek kimondása, hanem annak tényleges keresztülvitelére vonatkozó részletes intézkedések is császári és királyi rendeletek útján tétettek meg. Az ország területének szervezésére, az ország vagyonának és jövedelmének kezelése és hovafordítására vonatkozó bármily intézkedések a törvényhozás feladatai közé tartoznak s azért alázatosan ezedezünk Felséged előtt, méltóztatnék a kormányt oda utasítani, hogy ne csak a végvidék lakosságának nyújtott kedvezmények s némely intézkedések beczikkelyezéséről, hanem ugy magának az egyesítésnek kimondása, mint a végrehajtás összes részleteinek meghatározásáról szóló törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlésnek elébe. Készséggel veendjük tárgyalás alá a szomszéd szerb fejedelemséggé] kötött egyezményeket, óhajtva, hogy a hazánk és a szomszéd fejedelemség közti egyetértés minél inkább megszilárduljon. Örömünkre szolgált Felséged azon megnyugtató értesítése, hogy valamennyi külhatalommal barátságos viszonyban áll s azon biztató reménye, hogy hű népei_ a béke áldásait zavartalanul fogják élvezhetni. Örömünkre szolgált ez nem csupán, mert hazánknak vajmi nagy szüksége van a békére, hogy belügyeit rendezhesse, hanem azért is, mert ez örvendetes körülmény remélhetőleg azon helyzetbe teendi Felséged kormányát, hogy a hadügyi költségek ezímén ne vegye oly szertelen nagy mérvben igénybe az adózók áldozatképesságét, mint ekkoráig történt. Óhajtottuk volna azonban, hogy a magyar országgyűlés a külügyek állásáról, hozzá méltó, az alkotmánynak és a parlamentáris kormányrendszer követelményeinek megfelelő bővebb értesülést nyerjen. Óhajtandó lett volna ez különösen a fenforgó viszonyok közt, midőn bizonyos jelenségek némely oly újabb politikai actio megindítását sejtetik, mely a magyar nemzetet is közelről érdekelné. Mutatkoztak ugyanis a legújabb időkben épen a külügyek terén némely oly jelek, melyek azon aggályra szolgáltatnak alkalmat, mintha Felséged külügyi kormánya folytatni, fejleszteni akarná azon külpolitikai irányt, melyet a közel múltban, a magyar nemzet közérzülete, érdeke, egyhangú akarata ellenére inaugurált. Mi pedig ma is azon meggyőződésben vagyunk, hogy amaz irány ugy hazánkra, mint Felséged többi országai és tartományaira nézve végzetteljes; annyira, hogy a már hozott súlyos pénz- és véráldozatok utáu is az önkéntes visszavonulást tartanok a leghelyesebb, legczélszerűbb politikának.*' Némi nyugtalanságot keltettek nemzetünkben a fentérintett jelenségek a közszabadság s népjog szempontjából is. De bizunk Felséged bölcsességében s jogérzetében s tápláljuk a reményt, hogy valamint hazánkban, ugy künn is állandóan hű őre leend a szabadságnak. A mi a legmagasabb trónbeszédben érintett belügyi teendőket illeti, elismerjük, hogy a főrendiház újjászervezése egyik általánosan érzett szükség s készséggel fogunk annak idején közremmííködni, hogy a törvényhozás e tényezője, megszűnvén puszta eszköz lenni a kormány kezében, önmagához méltóvá, a haladó kor és a képviseleti alkotmány szellemével összhangzóvá tétessék. Szívesen járulandunk hozzá a közigazgatás érdekében teendő intézkedésekhez is, a mennyiben azok közigazgatásunknak, nem mint eddig, a központosítás irányáb íi 11, H< kormányhatalom erősbítésére, hanem az önkormányzat elve alapján, ősi intézményeink szellemében való fejlesztésére, a kor igényeihez s a változott viszonyokhoz való átidomítására lesznek irányozva. A bűnvádi eljárás szabályozását nemcsak szükségesnek, hanem egyszersmind sürgősnek ismerjük és elvárjuk Felségednek kormányától, hogy e szabályozás esküdtszéki intézményre alapittassék, az egyéni szabadság biztosításának s a szabad védelem követelményeinek megfeleljen; valamint elvárjuk, hogy az általános polgári törvénykönyv megalkotása által az 1848 : 15. t.-cz. erre vonatkozó rendelete végre megvalósuljon. A közmívelődési érdekek ápolását az állam egyik legfőbb feladatának tekintjük. Azért, valamint a múltban, ugy a jövőre is kötelességünk-