Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-9

9. országos ülés október 12. 1881. hí értelmében, minden presszió nélkül folytak le. Akkor igy nyilatkoztam, mert én igy láttam, így tapasztaltam. Meglehet, hogy tévedtem, (Madarász József közbeszól: Igenis tévedett!) de én igy láttam és kötelességemnek tartottam a kijelentést megtenni. Épen azért kötelességem eonstatálni most, hogy ennyi és ilyen visszaélések, a milyenek a legutóbbi választások alatt folytak, ilyen hivatalos presszió sohasem volt, még azon időben sem, a mely hires maradt parlamenti almaleseinkben: a Lónyay-kormány alatt megejtett választásoknál. Az összes tisztikar egész apparátusa lett mozgásba hozva országszerte. (Mozgás jobbfelöl.) Nem tartom most helyén levőnek, lesz még idő a részleteket is előadni. Tudom, hogy a t. ministerelnök ur hivatkozni fog rá, hogy ha annyi volt a visszaélés, miként történt az, hogy sokkal kevesebb most a petitió, az egyes választások ellen, mint volt valaha Magyarországon? Ezt az ellenvetést komolyau nem vehetjük. Kevés a petitió, mert mindenki tudja, hogy annak semmi értelme és semmi eredménye nincs. (Mozgás jobb felöl.) Ha meghozták volna azon törvényt, a múlt országgyűlés végén, a melyet sürgettünk, látták volna, hogy ma 50—80 petitió adatott be. Mindezek daczára és daczára azon keserves háborúnak, melyet önök nekünk izentek, daczára az átalános hivatalos pressiónak, daczára a százezreknek, a melyek a nép szemedáttára választási czélokra folytak, mi volt az eredmény ? A nemzet minket tetemesen megszaporítva küldőit a házba, hogy az ő elvét, Magyarország állami függetlenségének elvét képviseljük. (Ugy van! a, szélső baloldalon.) T. képviselő urak, ne méltóztassanak engem félreérteni. Nem hozom ezt fel dicsekvéskép. Méltóztassanak elhinni, hogy elég szerények vagyunk arra, hogy ezen eredményeket ne önmagunknak, talán a mi ékesszólásunknak, vagy azon befolyásnak tulajdonítsuk, melylyel egyikünk vagy másikunk a nép szivére bir. Mi tudjuk, hogy a mi minket szaporít, ahhoz ép annyival járulnak hozzá önök, vagy talán még többel, mint mi, (Helyeslés a szélső baloldalon.) t. i. azon tények, melyek meggyőzik a népet arról, hogy más út nincs, ha azt akarja, hogy jövője legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt azért említem fel, hogy kijelentsem, miszerint ugy én, mint t. elvbarátaim a nemzetnek ezen növekedő bizalmából újabb erőt fogunk meríteni a jövőre, hogy a mennyire csak lehet, még erélyesebben védelmezzük azon elveket, a melyek mellett állunk, a mióta e házba léptünk. De ép azért, t. ház, mert a mi ellenzékeskedésünk alapja nem az ellenzékeskedés, mert mi ellenzéket képezünk önökkel szemben elvi alapon: következik belőle az, bogy ép mi érezzük magunkat leginkább hivatva arra, hogy ä kormány egyéb természetíí előterjesztéseit a lehető legtárgyilagosabban vizsgáljuk, mert avval mi nem nyerünk semmit és nem arra törekszünk, hogy az egyik ministeriamot megbuktassuk és annak helyébe jöjjön egy másik, a mely ugyanazon az alapon áll, (ügy van! a szélső baloldalon) mi hazánk közjogi érdekeire gondolunk és a mit a kormány azon kívül jót tesz, hazafiúi kötelességünknek tartjuk abban támogatni és pártolni. Ezek kijelentése után engedje meg a t. ház, hogy a válasz-felirati javaslatot magam olvashassam fel. (Halljuk!) „Felséges császár és apostoli király! Hódoló tisztelettel hallottuk a királyi tróabeszédet, melylyel Felséged az új törvényhozási időszakot megnyitni méltóztatott s örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy arra válaszolva feltárjuk Felséged előtt az ország valódi állapotát s annak kapcsán honfiúi aggodalmainkat. Tenni fogjuk ezt azon mély tiszteiette], melylyel Felséged iránt viseltetünk és azon nyíltsággal, melyet ugy képviselői állásunk, mint Felséged iránt tartozó alattvalói kötelességünk elutasíthatlanul reánk parancsol. Mert felfogásunk szerint balul értelmezik az alattvalói hűséget azok, kik tisztelet és kímélet örve alatt elhallgatják vagy elpalástolják a korona előtt az országban tényleg létező bajokat. Mi ellenkezőleg azt hisszük, hogy a valódi hűségnek első feltétele az igazságnak teljes kimondása. A történelem számos példái tanuskodnak róla, mennyi veszélyt hozott már ily elpalástolás fejedelmekre s nemzetekre egyaránt. Pedig azon királyi trónbeszédben, melyet Felséged ministerelnöke kezéből vett át, fordulnak elő oly dolgok, melyek nem nyújtják épen hű képét az ország helyzetének, míg másfelől teljes hallgatással mellőztetnek oly bajok, melyek lehetetlen, hogy Felségednek atyai szivét érintetlenül hagyják. Készséggel ismerjük el, hogy az elősorolt teendők közt vannak nagy fontosságúak, melyeknek helyes elintézését az ország java sürgősen követeli. De lehetetlen mély sajnálatunkat ki nem fejeznünk a felett, hogy Felséged tanácsosai elegendőnek vélték e fontos ügyeknek puszta érintését a nélkül, hogy egyúttal az irányt is jeleznék, melyben azokat elintézni szándékoznak. Pedig az ország érdeke nem annyira ügyeinek elintézésében, mint inkább s főkép azoknak helyes, jó irányban való elintézésében fekszik. Igy jól esett szivünknek Felséged királyi ajkairól hallani, miszerint Fiume közjogi helyzete és hovatartosandósága kérdés tárgyát nem képezheti, meg levén az már ugy régibb mint újabb törvényeink által állapítva. Csökkentette azonban