Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
50 9. országos ülés olitóber 12. 1881. nem ugy áll a dolog, azt senki kétségbe vonni nem fogja. Nem hivatkozom arra, mit mindnyájan tudunk, hallunk, hanem hivatkozom csupán azon kormányzati ág hivatalos képviselőjének, a honvédelmi minister urnák saját nyilatkozataira, midőn a minapában panaszkodott, hogy ifjúságunk nem akar résztvenni a hadseregben és kereste az okokat mindenfele, pedig mindnyájan tudjuk, minden magyar ember tudja, hol van annak az oka. Van abban, hogy a magyar ember nem találja magát otthon abban a hadseregben ... (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur nagyon szépen, lelkesedéssel beszélt és ir is a feliratban a mi hadseregünkről. De itt nagy tévedés van, t. képviselő ur. Mi ugy állunk, hogy van, vagy volna két hadseregünk, de tuíajdonképen egy sincs. Mert egyfelől ott van a közös hadsereg. Azt nem lehet tagadni, hogy ez hadsereg, felszerelve mindennel, a mivel kell hogy bírjon egy nagyhatalom hadserege. De az nem a mienk, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert remélem, hogy azt csak a t. képviselő ur sem fogja állítani, hogy az ott uralkodó rendszer mellett, hogy oly hadsereget, melyből a magyar nemzet nyelve is hivatalosan ki van zárva, (Ugy van! a szélső baloldalon) a mi hadseregünknek nevezhetnénk. Volna egy másik hadseregünk, az a miénk, a honvédség, de annak meg az a baja, hogy nem hadsereg, mert oly hadsereg, mely műszaki csapatokkal nincs ellátva; hadsereg, melynek odaadják azon fegyvereket, melyeket az igazi hadseregnél használni többé nem tudnak, (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon) oly hadsereg, mely ágyukkal nincs ellátva, az nem hadsereg. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, nem örömmel csinálunk mi ellenzéket ezen a téren; érezzük mi is, mily fontos egy nemzetre nézve a hadsereg és nagyon jól tudjuk, hogy akár tetszik nekünk, akár nem, ha veszély fenyeget, e nemzet élete mégis ezen hadseregtől függ s azért távol van tőlünk, a hadseregről, mint ilyenről, annak alkatrészeiről, annak egyéneiről tiszteletlenül beszélni. Ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy az óriási többség abban mind igen derék, tisztességes, becsületes emberekből áll. De nem erről van szó, itt az intézményről van szó s arról, hogy vájjon lehet-e mondani, hogy azon sajnos esetek, melyekről a t. előadó ur is beszélt, csak kh-éteíes esetek, melyekből nem lehet következtetni az általánosra. Engedelmet kérek, nem lehet ott egyesekről szólni, a hol egész testületek solidárissä teszik magukat, a hol még a becsületbiróságok is ráteszik a sauctiójukat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) En azt hiszem, hogy ez az általános izgatottság, a magyar nemzetnek összes közérzülete; erről tanúságot tesz épeu az, hogy még a t. előadó ur sem hallgathatta el, rámutatva a sebre, melyet azonban nem lehet szép szavakkal meggyógyítani. Itt nem elég, hogy kimondjuk, hogy a nemzet józan felfogásához fordulunk, sőt még a fejedelem jóakarata — melyről magam is meg vagyok győződve —igy kivételesen ezen egyes eseteken nem segíthet, ha azok szülő okát meg nem gyógyítja. T. képviselőház! Miután a trónbeszédben elősorolt igen nagy számú tárgyak, mint mondám csak érintve vannak, ugy hogy azokhoz ez időszerint szólni nem lehet, ha csak a vita folyamában nem fogjuk hallani azok kifejtését, én azoknak további fejtegetésébe nem bocsátkozom és bátor leszek egyenesen áttérni fő tárgyamra, azon felirati javaslat felolvas iSara, melyet t. barátaim nevében beterjeszteni akarok. Mielőtt azonban ezt tenném, engedelmet kérek rá a t. háztól, hogy rövid beszédemet a következő nyilatkozattal zárjam be. 1867 óta, az óta, hogy a jelenleg fennálló közjogi alap megalkoftatott, önök, illetőleg e háznak többsége mindig arra törekedett, hogy közéletünkből a közjogi kérdést kizárhassák, kiküszöbölhessék, ha lehetséges, végkép eleuyésztessék. — Évek hosszú során át rendkivül éles viták folytak e czélból a házban. — A közjogi ellenzék éles támadásoknak volt kitéve; nem engedett. — Végre annyira meni a többség azon törekvésében, hogy a közjogi kérdést valahogyan kiküszöbölje nyilvános életünkből, hogy végre feláldozta magamagát, beleolvadván a kisebbségbe, fúziót csinálván, más ürügy alatt ugyan, de tényleg, mint mindnyájan tudjuk, azon czél| ból, hogy ez úton e közjogi viták e házból ki legyenek zárva ; remélve, hogy ha a házból ki lesznek zárva, az országból is ki lesznek zárva. — A nemzet megmutatta akkor, hogy önök tévedtek; az utána következő választásoknál a nemzet gyarapította azok sorait, a kik az 1867 : XII. törv.-czikk helyébe Magyarország állami függetlenségét akarják állítani. Most a legutóbbi időben a t. kormány és a többség be sem várva az általános választásokat, már az országgyűlés utolsó ülésszakának kezdetén, teljes 8 hónappal a választások előtt háborút üzent a közjogi ellenzéknek, felhívta a pártokat, felhívta az országot, hogy egyesülés történjék azon czélból, hogy minket, a függetlenségi pártot minél soványabb mérvekre szorítson, (Ügy van! a szélső baloldalon) s eljöttek a választások. —• Itt engedje meg a t. ministerelnök ur ? hogy i egy megjegyzést tegyek, mert nekem áll ez leginkább kötelességemben, ki a múlt országgyűlés alatt némely barátaim ellenzése mellett nyilvánosan kijelentettem itt, hogy a múlt ország S gyűlésre megejtett választások tisztán a törvény
